Nem könnyű olajvállalatnak lenni most. Egy vékony határvonalon egyensúlyoznak ezek a vállalatok, amely oldalain a nulla kibocsátás, a magas befektetői nyereségek és a megfizethető energiaárak is ott vannak, gyakran egymásnak ellentmondó irányokkal. A múlt hónapban a BP is beszállt a "célkitűzésünk a nulla kibocsátás" csapatba a Shell, Total Equinor, Repsol és mások mellé, ahol a BP jelenlegi tervei szerint ez a nulla kibocsátás 2050-re válik majd valóra. Eközben a vállalat kivonult három olyan olajvállalati érdekcsoportból, amelyek történelmileg a klímaváltozás elleni harc ellen helyezkedtek el, írja a Inside Climate News.
Egy fontos kitétele a BP terveinek, hogy a szén-dioxid nulla kibocsátás szintjét csak a saját tevékenységükre értik, nem az általuk eladott termékekhez kapcsolódó kibocsátásra. A BP ebből a szempontból csak egy nagyon "gyenge" fogadalmat tett, miszerint a karbon intenzitást az elvárásoknak megfelelően fogják csökkenteni. Ez annyit jelent, hogy a vállalat az országonkénti előírásoknak megfelelően fogja például a bioüzemanyagok részesedését vállalni [amit amúgy is kell nekik, hogy elkerüljék a bírságokat, a szerk.], de ezen felül semmi többet nem tesznek. Ilyen szempontból a BP vállalása az egyik leggyengébb az európai olajvállalatok között: hiszen a Shell, a Total, vagy különösen a Repsol és az Equinor sokkal komolyabb lépésekre készül 2050-ig.
De, a BP ezen lépésével egyre világosabb az európai és amerikai olajvállalatok hozzáállása közötti különbség, ha a klímaváltozásról van szó: az európai vállalatok — az anyaországok vezetéséhez hasonlóan — sokkal komolyabb kibocsátás csökkenés mellett teszik le a voksot, mint az amerikaiak. Az elkötelezettségek mellett azonban nem teljesen világos, hogy ezek az európai vállalatok ténylegesen mit is fognak majd tenni a célok elérése érdekében.