Nem könnyű olajvállalatnak lenni most. Egy vékony határvonalon egyensúlyoznak ezek a vállalatok, amely oldalain a nulla kibocsátás, a magas befektetői nyereségek és a megfizethető energiaárak is ott vannak, gyakran egymásnak ellentmondó irányokkal. A múlt hónapban a BP is beszállt a "célkitűzésünk a nulla kibocsátás" csapatba a Shell, Total Equinor, Repsol és mások mellé, ahol a BP jelenlegi tervei szerint ez a nulla kibocsátás 2050-re válik majd valóra. Eközben a vállalat kivonult három olyan olajvállalati érdekcsoportból, amelyek történelmileg a klímaváltozás elleni harc ellen helyezkedtek el, írja a Inside Climate News.

Egy fontos kitétele a BP terveinek, hogy a szén-dioxid nulla kibocsátás szintjét csak a saját tevékenységükre értik, nem az általuk eladott termékekhez kapcsolódó kibocsátásra. A BP ebből a szempontból csak egy nagyon "gyenge" fogadalmat tett, miszerint a karbon intenzitást az elvárásoknak megfelelően fogják csökkenteni. Ez annyit jelent, hogy a vállalat az országonkénti előírásoknak megfelelően fogja például a bioüzemanyagok részesedését vállalni [amit amúgy is kell nekik, hogy elkerüljék a bírságokat, a szerk.], de ezen felül semmi többet nem tesznek. Ilyen szempontból a BP vállalása az egyik leggyengébb az európai olajvállalatok között: hiszen a Shell, a Total, vagy különösen a Repsol és az Equinor sokkal komolyabb lépésekre készül 2050-ig. 

De, a BP ezen lépésével egyre világosabb az európai és amerikai olajvállalatok hozzáállása közötti különbség, ha a klímaváltozásról van szó: az európai vállalatok — az anyaországok vezetéséhez hasonlóan — sokkal komolyabb kibocsátás csökkenés mellett teszik le a voksot, mint az amerikaiak. Az elkötelezettségek mellett azonban nem teljesen világos, hogy ezek az európai vállalatok ténylegesen mit is fognak majd tenni a célok elérése érdekében.

A bolygón található növények közül néhány igencsak szereti a fémeket, a gyökereik csaknem "mágnesként vonzzák" azokat. A közel 700 különböző növényfajta nagyon jól érzi magát nehézfémeket tartalmazó talajon, ahol más növények vagy állatok rövid időn belül elpusztulnának. Az ilyen növények, mint például a Berkheya coddii, példányát felvágva vagy kisajtolva olyan kékes-zöldes levet kapunk, amelynek akár negyede feloldott nikkel lehet. Ez a növényi lé magasabb koncentrációban tartalmazhat nikkelt, mint amennyit azokban az ércekben találunk, amelyekből nagyipari szinten állítjuk elő a nikkel fémet.

Ezek a fémtűrő növények nemcsak megtűrik, de gyakran össze is gyűjtik a nehézfémeket, időnként elképesztő mennyiségben. Ilyen szempontból ezen növények segítségével egy napenergiával hajtott nehézfém kohót is lehetne akár üzemeltetni. A nagy kérdés az, hogy lehetséges-e a világ jelenlegi nehézfém termelésének legalább egy részét ilyen energiatakarékos és sokkal kevésbé környezetszennyező módon kiváltani?

Egy új környezettanulmány szerint az új típusú taxivállalatok — például az Uber és a Lyft — folyamatosan növekvő utasforgalma miatt egyre nehezebb lesz a közlekedés előtt álló szén-dioxid kibocsátás csökkentés terveket teljesíteni az Amerikai Egyesült Államok területén. Az Union of Concerned Scientists által fémjelzett, de hivatalos szaklapban még nem közölt eredmények felhívják a figyelmet arra, hogy az ilyen taxik által lebonyolított utas-kilométerek több szempontból is visszavetik a leginkább klímabarát utazási formák által kiharcolt szén-dioxid kibocsátás csökkenést, főleg akkor, ha nem csak az utas kilométereket, de az ehhez szükséges "üresjáratok" kilométereit is beszámítjuk az átlagos kibocsátásba.

A tanulmány szerint az átlagos, úgynevezett menet-hívó (angolul "ride-hailing") típusú taxivállalatok működése során 69%-kal több szén-dioxidot bocsátunk ki az átlagos személyautóval történő utazással szemben. Emellett ezek a szolgáltatások, a megnövekedett utas-kilométerek miatt, a csúcsidőszakban előforduló dugók számát és méretét is növelik.

A hajózás és légiközlekedés a világ teljes szén-dioxid kibocsátásának több mint 5%-ért felel, a korom, kén-dioxid és nitrogén oxidok kibocsátásáról nem is beszélve. Ha a jelenlegi helyzeten semmit nem változtatunk, akkor a következő években akár a teljes, a 2 °C-os átlaghőmérséklet emelkedés alatt maradáshoz még hátralévő szén-dioxid kibocsátás — az úgynevezett "carbon budget" — akár harmadát is felemésztheti ez a két ágazat önmagában, írja a Quartz.

S mivel mindkét ágazat határokon átívelő tevékenységet folytat, rendszerint egyetlen állam sem szabályozza közvetlenül a kibocsátási értékeiket. Ennek ellenére mindkét szektor elindult az alacsony szén-dioxid kibocsátás irányába, de nem ugyanolyan sikerrel.

Shell, Gasunie és a Groningen Seaports közleménye szerint a vállalatok Európa legnagyobb szárazföldi zöld hidrogén üzemét fogják megvalósítani az elkövetkező évek során egy több ütemes befektetéssel. Ez a "mega-üzem" tengeri szélerőművek által generált elektromos áramot fog felhasználni a holland partokon telepítendő elektrolízis üzemben, hogy zöld hidrogént gyártsanak főleg nehézipari felhasználóknak, írja a Business Green.

A Shell holland leányvállalata, a gázvezetékek szakértője, a Gasunie és a groningeni kikötő (Groningen Seaports) tervei szerint 10 GW összteljesítményű tengeri szélerőművek — 5 paksi atomerőmű teljesítményével megegyező névleges csúcsteljesítmény — áramát felhasználva 2040-től évi 800 ezer tonna hidrogént fognak előállítani.

Az Eemshaven területén építendő üzem segítségével akár 7 megatonna szén-dioxid kibocsátás megtakarítás is elérhető majd a vállalatok szerint.

S egyszer csak a napenergia óriási lett. Ez annak is köszönhető, hogy az országok és nemzetközi vállalatok egyre inkább elfordulnak a fosszilis energiahordozóktól, és annak is, hogy a projekt fejlesztők egyre nagyobb léptékben vonják be a kihasználatlan sivatagos és mezőgazdasági művelésbe nem bevont területeket a megújuló energiaforrások kiaknázásába. Az ilyen giga-méretű naperőművek egy olyan új befektetési lehetőséget képviselnek, amely segítségével a megújuló energiaforrásokon alapuló áramtermelés végre megközelíti a kőszén, kőolaj vagy földgáz alapú áramtermelés erőművi kapacitását, írja a Bloomberg.

A nagy-méretű naperőmű projektek egyre gyakoribbak lettek az elmúlt években. 2019-ben legalább 35 olyan projekt került beüzemelésre, amely nominális kapacitása meghaladta a 200 MW-t. Ez az érték 17%-kal több volt, mint 2018-ban a BloombergNEF adatai szerint. Mivel minden megawatt teljesítményhez kb. 3000 napelem panelre van szükség, egy 200 megawatt teljesítményű projekt legalább 550 hektár területet foglal el.

Az Alphabet Inc. leállította a Makani szélerőmű programot, amely egy új típusú szélenergia fejlesztésén dolgozott ezidáig. A Google anyavállalata inkább a saját üzleti modelljéhez és az internetes alkalmazásokhoz közeli technológiák fejlesztését támogatja a jövőben, írja a Bloomberg.

A Makani projektet 2006-ban hozták létre, hogy a repülő szélerőművek — repülőgép vagy sárkány formájú szerkezetek, amelyek a szél segítségével a magasba emelkednek és ott a szél energiáját felhasználva elektromos áramot termelnek — ötletét fejlesszék ipari alkalmazásra alkalmas szintre, amivel az eredeti elképzelések szerint a földi szélerőműveket lehetne kiváltani. Múlt év augusztusában volt az első sikeres próbarepülésük, amiről mi is írtunk egy korábbi posztban.

Miért is akarják egyre többen betilta(t)ni a műanyag zacskókat és szívószálakat? A morális félelem egyre többekben erősödik annak ellenére, hogy egyre több bizonyíték áll rendelkezésünkre, miszerint a műanyagok betiltása nemcsak gazdaságra, de a természetre is káros hatással van, írja a Wall Street Journal egy City Journal cikkre hivatkozva. Ha tényleg meg akarjuk védeni a delfineket és az óceán teknőseit, akkor a műanyagot nagy gondossággal a szemétbe kell dobni és nem feltétlenül kell azt újrafeldolgozni. Minél inkább foglalkoztat valakit a klímaváltozás, a cikk szerint annál inkább érdeke, hogy műanyag zacskóban vihesse haza azt, amit megvásárolt.

A hetvenes években már egyszer be akartuk tiltani a műanyagokat, mert olajból készülnek, és az olajválság idején ez nem volt könnyen megemészthető ötlet. A mostani energia válság idején azért akarjuk betiltani őket, mert nem bomlanak le könnyen a természetben vagy a szemétlerakókban. A műanyag zacskók és palackot szennyezik a környezetet, eldugítják a szennyvíz csatornákat, az "elhasznált és eldobható" társadalmi hozzáállás miatt a tengeri élővilág jó részére hatással van a műanyag szemét megkerülhetetlen jelenléte. Több mint 100 országban van valamiféle törvény érvényben, amely az egyszer használatos műanyag termékek gyártását vagy forgalmazását korlátozza vagy tiltja meg.

A populáris média továbbra is a műanyagok körüli félreértéseket táplálja folyamatosan.

A pozitív visszacsatolási folyamatok egyszerre félelmetesek és bizonytalanok, főleg a klímaváltozás terén. Sokáig úgy gondolták, hogy a permafrosztban tárol metán lehetséges kiszabadulása a (globális) felmelegedés hatására pont egy ilyen visszacsatolási mechanizmus része lehet, hiszen a metánnak is van üvegházhatást okozó képessége, mégpedig a szén-dioxidhoz képest annak többszöröse, és a kiszabaduló metán emiatt további felmelegedést okozna a visszacsatolási kört bezárva. Egy új, a Science szaklap oldalain megjelent tanulmány szerint azonban semmi okunk a félelemre: a metán kiszabadulása elég lassú ahhoz, hogy velük együtt felébredő mikroorganizmusok a metánt feldolgozzák, mielőtt az a felszínen tényleg a levegőbe kerülhetne. [A metán helyett tehát kapunk szén-dioxidot, ami kevésbé rossz, de nem elhanyagolható, a szerk.]

Az elmúlt évezredek és milliók során a szén különböző formában tárolódott a megannyi szárazföldi és óceáni ökoszisztémákban. A szén tárolása meghatározó eleme a globális időjárás szabályozásának. A hosszú ideje a felszíni körforgásból kivont és valamilyen formában tárolt szén felszabadulása, főleg ha az pl. metán formájában történik, a rendszer jelenlegi stabilitását veszélyeztethetik. Ha a felszabaduló metán eléri a légkört, a jelenlegi felmelegedést tovább gyorsíthatja, amely a Föld élővilágára előre nehezen kiszámítható, de várhatóan jelentős hatással lenne.

A belgiumi KU Leuven egyetem biomérnökökből és közgazdászokból álló csoportja egy új, a Science szaklap oldalain megjelent cikkben ismertette, hogyan tudná a vegyipar sikeresen kiváltani a fosszilis, főleg kőolajra épülő gyártástechnológiákat fa felhasználásával. A kutatók szerint, akik mind a technológiai és a közgazdasági feltételeket is figyelembe vettek az elemzés során, a kőolaj alapú kiindulási anyagokat bio-alapanyaggal (fa formájában) felváltva sikeresen lehetne a szektor szén-dioxid kibocsátását csökkenteni, írja a Biofuels News.

Jelenleg a műanyagok, tisztítószerekben felhasznált felületaktív anyagok és az építkezések során felhasznált széntartalmú anyagok nagy része kőolaj származékokból készül megújuló alapanyagok helyett. A kutatócsoport számba vette azokat az eljárásokat, amelyek segítségével a fából olyan köztes vegyipari anyagokat lehet előállítani, amelyek aztán alapanyagként használhatók fel a kívánt termékek széles csoportjának gyártása során.

A kutatócsoport számításai szerint igaz, hogy a kőolaj alapú gyártás ma még olcsóbb, de már most is lehet a termékek egy részét megújuló alapanyagok felhasználásával gazdaságilag is megtérülő módon gyártani új, zöldmezős biofinomítói beruházások esetében.