Miért is akarják egyre többen betilta(t)ni a műanyag zacskókat és szívószálakat? A morális félelem egyre többekben erősödik annak ellenére, hogy egyre több bizonyíték áll rendelkezésünkre, miszerint a műanyagok betiltása nemcsak gazdaságra, de a természetre is káros hatással van, írja a Wall Street Journal egy City Journal cikkre hivatkozva. Ha tényleg meg akarjuk védeni a delfineket és az óceán teknőseit, akkor a műanyagot nagy gondossággal a szemétbe kell dobni és nem feltétlenül kell azt újrafeldolgozni. Minél inkább foglalkoztat valakit a klímaváltozás, a cikk szerint annál inkább érdeke, hogy műanyag zacskóban vihesse haza azt, amit megvásárolt.

A hetvenes években már egyszer be akartuk tiltani a műanyagokat, mert olajból készülnek, és az olajválság idején ez nem volt könnyen megemészthető ötlet. A mostani energia válság idején azért akarjuk betiltani őket, mert nem bomlanak le könnyen a természetben vagy a szemétlerakókban. A műanyag zacskók és palackot szennyezik a környezetet, eldugítják a szennyvíz csatornákat, az "elhasznált és eldobható" társadalmi hozzáállás miatt a tengeri élővilág jó részére hatással van a műanyag szemét megkerülhetetlen jelenléte. Több mint 100 országban van valamiféle törvény érvényben, amely az egyszer használatos műanyag termékek gyártását vagy forgalmazását korlátozza vagy tiltja meg.

A populáris média továbbra is a műanyagok körüli félreértéseket táplálja folyamatosan.

A környezetvédők gyakran emlegetik fel, hogy a tengerben található műanyagok 80%-a a szárazföldről származik, de egy 2018-as négy kontinenst átfogó tanulmány szerint a nagy Csendes Óceáni szemét foltban található műanyag több mint fele a halászhajók által a tengerbe dobott vagy a vízben hagyott hálókból és más halászati segédeszközökből áll. Az Atlanti Óceán déli részén fekvő "Megközelíthetetlen sziget" (Inaccessible Island) partjain található műanyag palackok nagy része Kínából származik, és a sziget közelében elhajózó személyszállító hajókról dobálják az utasok a vízbe őket.

A tengerekben található szemét nagy része "félrekezelt" szemét a szakértők szerint. Egy 2017-es Nature Communications tanulmány felhívta a figyelmet arra, hogy a folyó és tengeri vizekben található szemét 86%-a ázsiai országokból kerül oda, míg a maradék szinte túlnyomó többsége Afrikából és Dél Amerikából származik. Az észak-amerikai partokon található kis mennyiségű szemét helyi eredetű, amelyek nagy része a szennyvíz csatorna rendszerben köt ki.

A jelenlegi kutatások eredményei szerint azzal, hogy a műanyag csomagoló és tároló eszközöket betiltjuk a fejlett országokban, szinte semmi hatással nem leszünk a tényleges utcai szemét műanyag tartalmára. Ahelyett, hogy arra költenénk a pénzt, hogy a műanyagok ellen hangoljuk a társadalmat, sokkal többet lehetne elérni, ha ezt a pénzt arra fordítanánk, hogy a szemetelés okozta károkra hívjuk fel a figyelmet.

Egy másik nagy tévhit az, hogy a műanyagok újrahasznosításával lehetséges csökkenteni az óceánokban jutó műanyag mennyiségét. Ennek alapvető oka a valótlan feltételezés, hogy a műanyag szemét gazdaságosan alakítható át hasznos termékekké. Eközben azt kevesen tudják, hogy a műanyagok válogatása rendkívül munkaigényes folyamat, amely végén olyannyira alacsony értékű terméket állítunk csak elő, hogy a legtöbb fejlett országban inkább fizetnek azért, hogy a műanyag alapú szemetet elszállítsák valahova, minthogy helyben feldolgozzák. A szállítás fő célpontja Kína volt az alacsony bérek miatt. A két éve életbe lépett import korlátozások miatt a mostani célpontok más dél-ázsiai országokba kerültek át. Emiatt ironikus az, hogy miközben a fejlett országokban szorgalmasan válogatjuk és elkülönítve dobjuk ki a szemetet, az nagyon könnyen pont egy olyan országba kerülhet, ahol a szemét nagy része "félrekezelt" lesz a végén, és akár pont az óceánokba kerülhet emiatt.

Az egyszer használatos műanyagok nem a lehető legrosszabb dolgok, amik a környezetvédelem szempontjából léteznek, hanem a lehető legjobbak közül egy egyik. A nagy sűrűségű polietilén zacskók a gazdasági, műszaki és környezetvédelmi hatékonyság csodái. Olcsók, felhasználó barátok, vízállóak, elég erősek, hogy a megvásárolt termékeket egybetartsák de vékonyak és főleg könnyűek ahhoz, hogy komolyabb energia, víz és nyersanyagfelhasználás nélkül lehessen őket előállítani és a felhasználási helyre szállítani. Annak ellenére, hogy "egyszer használatos" címkével illetik őket, rendszerint többszörös felhasználást élnek meg.

Ha betiltjuk őket, bármivel is szeretnénk ezeket a zacskókat kiváltani, azoknak mindig többszörös a fajlagos szén-dioxid kibocsátása (még sokszoros felhasználás esetén is).

S ha végül kidobásra kerülnek ezek a zacskók, akkor viszonylag kevés helyet foglalnak a szemét lerakókban is. Az, hogy nem bomlanak le könnyen, csak az előnyük, hiszen pont ezért nem eregetnek szén-dioxidot a levegő úgy, mint a lebomló papír vagy pamut alapú táskák vagy zacskók. A műanyag zacskókban található kis mennyiségű szén, amelyet vagy olajból vagy földgázból nyertünk ki, visszakerül a föld alá, ahol biztonságosan lehet azt tárolni anélkül, hogy az a vizekbe vagy a légkörbe visszakerülne.

Ha tényleg le akarjuk csökkenteni a műanyagok által okozott szén-dioxid kibocsátást, akkor a leg magától értetődőbb lépésekkel kell kezdenünk: a félrevezető műanyag tiltásokat kell abbahagyni először. Aztán meg kell szüntetni a műanyag szemét olyan országokba exportálását, ahol azok kezelése nem megoldott, és emiatt gyakran kerülnek mégis a környezetbe. Emellett segíteni kell ezeket az országokat abban is, hogy a saját szemetüket tudják megfelelően kezelni. A műanyag szemetet szemétlerakókba, és ha tényleg nincs jobb megoldás, szemétégetőkbe kell szállítani. Segíteni kell a nemzetközi szervezeteket, hogy a tengeri szemetelést, akár személyszállításhoz, akár halászathoz köthető, hatékonyan tudják ellenőrizni és, ha kell, büntetni.

A környezeti károk nagy része a szemetelésből fakad, nem közvetlenül a műanyagok felhasználásából.

A legnagyobb baj a műanyagok betiltásával az, hogy pont az elitnek adja vissza a képmutató morális felsőbbrendűség érzését. Attól teljesen függetlenül, hogy mennyi üzemanyagot égetnek el a nemzetközi repülőjáratokon a politikusok és környezetvédők ahhoz, hogy nemzetközi klímavédő konferenciákra utazzanak, megadja nekik az a hamis de pozitívnak ható érzést, hogy a széles tömegek bevásárlási szokásain változtatva a környezetet védik.