Csak azzal, hogy néhány járat útvonalát megváltoztatnánk, legalább 60%-kal lehetne csökkenteni a repülők kondenzcsíkja által okozott felmelegedést, írja az Anthropocene Magazine egy új tanulmányra támaszkodva.

A kondenzcsíkok, azok a fehér csíkok amelyek bizonyos repülők után jelennek meg az égbolton, úgy keletkeznek, hogy a repülőgépek motorjai által kibocsátott égéstermékekben levő részecskék felületén jégkristályok csapódnak ki. Rendszerint ezek a csíkok csak néhány percig maradnak meg. De bizonyos hideg és párás körülmények között a csíkok képesek hasonló csíkokkal egyesülni, és úgynevezett cirrus felhőket képezni, amelyek akár 18 órán át is megmaradnak a felső légrétegekben.

A kondenzcsíkoknak van bizonyos hűtési hatása a napos órák során, de éjjel rendszerint hozzájárulnak a hő visszatartásához. A legutóbbi kutatások szerint a kondenzcsíkok körülbelül annyival járulnak hozzá a globális hőmérséklet emelkedéséhez, mint amennyivel a gépek által kibocsátott szén-dioxid mennyisége.

Az évek során, a folyamatos ellenállás miatt a szén-dioxid szétválasztás és tárolás (carbon capture and storage, CCS) technológiája, amely többek között mentőövként is szolgálhatna a szén alapú áramtermelésnek is, a német politika számára megközelíthetetlen volt. De az új, 2050-es szén-mentes és klíma-semleges gazdasági ambíciók miatt a téma újra napirendre került, főleg olyan ipari ágazatok esetében, ahol a mostani kibocsátást lehetetlen vagy nagyon nehéz elkerülni, mint pl. a cementgyártás esetében, írja a Clean Energy Wire. Angela Merkel szerint a CCS alkalmazása szükséges eleme a nulla kibocsátás eléréséhez szükséges erőfeszítéseknek, és az Északi-tengeri olaj- és gázmezők helyén szeretnék az első tényleges földalatti szén-dioxid tározókat kialakítani.

Az energia ipar és az éghajlati tudományok szakértői szerint a CCS technológiára szükség lesz a jövőben. Míg a közvetlen áramtermelés esetében lehetséges a nulla kibocsátás elérése — legalább is elméletileg, a szerk. — pusztán megújuló energiaforrásokra támaszkodva, a mezőgazdaság és az ipar bizonyos területein ez egyszerűen lehetetlen.

Az ENSz Intergovernmental Panel on Climate Change (IPCC ) legutóbbi elemzése szerint ahhoz, hogy a globális átlagos hőmérséklet emelkedést 1,5 Celsius fok alatt tudjuk tartani, elengedhetetlen lesz a CCS technológia ipari léptékű felhasználása. Az Európai Bizottság hosszútávú stratégiai jelentése szerint is, főleg az energia intezív iparágakban, szükség lesz rá, többet között — és időlegesen — a szén-dioxid kibocsátás mentes hidrogén előállításához is.

A hidrogén az a csodás üzemanyag, amelyet a világ csak nem akar komolyan felhasználni. Annak ellenére, hogy időnként nagy lelkesedéssel fordul a közvélemény a hidrogén felé, mint például az 1970-es években, amikor sokak szerint ez lesz a tényleges, szennyezés nélküli olajat kiváltó üzemanyag, a tényleges felhasználás soha nem érte el a sokak által várt (vagy megálmodott) szintet, írja a Financial Times.

Fog valami a mostani fellendülés során változni? Sokak szerint igen. A mostani vélemények szerint a hidrogénre való átváltás fontos szerepet játszik a nyugati országok szén-dioxid kibocsátásának csökkentése körüli tervekben, hogy a 2050-es célokat, főleg a "net zero" ambíciókat el tudjuk érni, az igazán nehezen szénmentesíthető iparágakat is beleértve. Ezek közé tartozik a háztartási fűtés (és hűtés) és a közlekedés is, de azok a nehézipari ágazatok is, ahol a közvetlen elektromos áram felhasználás nehézségekbe ütközik, mint pl. a cement vagy acél gyártás.

A hidrogén evangelisták szeretik felemlegetni a hidrogén felhasználás előnyeit.

A közel egy évtizede történt fukusimai atomerőmű-balesetnek több következménye is van. Az egyik előrelátható az, hogy Japán szinte teljesen felhagyott az atomerőmű üzemeltetéssel és teljesen felhagyott az építéssel. A másik kevésbé előrelátható viszont az, hogy a jelenlegi tervek szerint Japán 22 új szénerőmű építésére szánta el magát, írja a New York Times. Az erőműveket a következő öt év során 17 helyszínen építik majd. Japán teszi mindezt akkor, amikor a világ egyre nagyobb erőfeszítéseket árán próbálja meg a legszennyezőbb elektromos áram termelési módokat — a szénerőműveket is beleértve — a lehető leggyorsabban kivonni a forgalomból.

A 22 új szénerőmű nagyjából annyi szén-dioxidot fog kibocsátani, mint az évente eladott új autók az Amerikai Egyesült Államok területén. Emellett az erőmű építés erős ellentétben áll a nyári tokiói olimpia egyik fontos üzenetével, miszerint ez lesz a "legzöldebb" rendezvény az olimpiák sorában.

Az új építési tervek, főleg a Yokosuka projekt (lásd a fenti képet), erős ellenállásba ütköztek Japánban, pedig rendszerint a környezetvédők inkább az atomenergia és az új atomerőművek ellen emelik fel a hangjukat. A helyi lakosság pereket indított a közigazgatási szervek ellen az építési tervek kiadása után, és egyre többen remélik, hogy ezek segítségével a szénerőművek ellen is újra megmozdulnak a környezetvédők is.

Az International Renewable Energy Agency (IRENA) egy kb. 180 országot magába foglaló nemzetközi szervezet, amely a megújuló energiaforrások, és ezek között a bioüzemanyagok, széleskörű felhasználást szorgalmazza és koordinálja az ilyen körű globális technológiai, törvényhozási és alkalmazási együttműködést. A szervezet új tanulmánya a bioüzemanyagok szélesebb körű elterjedése előtti akadályokat veszi igen részletesen számba.

A bioüzemanyagok, azok közül is az úgynevezett második generációs, vagy fejlett bioüzemanyagok (advanced biofuels) fontos szerepet játszanak az alacsony szén-dioxid kibocsátással járó üzemanyagok elterjedésében, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátását érdemlegesen csökkenteni tudjuk, a nemzetközi egyezményekben előírt mértékben. A fejlett, második generációs bioüzemanyagok csak minimális változtatásokat kívánnak meg a jelenlegi üzemanyag terjesztők és felhasználók szempontjából. Használatuk azonnali és mérhető szén-dioxid kibocsátás csökkenést ér el a transzport szektor megannyi szereplője esetében (beleértve a hajózást és repülést is).

A tanulmány az ipari vezetők és nemzeti vagy nemzetközi döntéshozókat is megkérdezte arról, hogy jelenleg szerintük mi akadályozza meg a bioüzemanyagok szélesebb elterjedését és az ilyen üzemanyagokat előállító gyárak építését és folyamatos és nagyléptékű üzemeltetését.

A következő fontos szempontok kerültek a reflektorfénybe.

Az olajfogyasztás ebben a negyedévben esik vissza először a 2009-es gazdasági válság óta, a kínai koronavírus járvány kitörésének következtében, írta az International Energy Agency (IEA) olaj piaci elemzésére hivatkozva a HartEnergy. A Covid-19 nevű vírus hatása a világ olajpiacára jelentős lesz az IEA szerint. A 2020-as első negyedévben az olajfogyasztás 435 ezer hordó per nap mennyiséggel fog csökkenni az előző év ugyanezen időszakához képest. Ekkora csökkenés most történik meg először az elmúlt tíz évben.

A 2020-as teljes éves prognózis szerint a globális olajfogyasztás növekedése 365 ezer hordó/nappal kevesebb lesz, várhatóan 825 ezer hordó/nap érték körül várható, feltételezve, hogy a gazdasági növekedés a második negyedév során elég gyorsan visszaáll a vírusjárvány kitörése előtti szintre. Ez a legalacsonyabb növekedési érték 2011 óta.

Ebben a hónapban kezdődnek meg a munkálatok a kanadai Saskatchewan tartományban, ahol gőzt és levegőt préselnek a Superb olajmező területén található, a felszín alatt 700 méterrel elterülő kb. 200 millió hordónyi viszkózus olajba, írja a Science tudományos szaklap. A projekt célja az, hogy ahelyett, hogy az olajat hozzák a felszínre, begyújtsák a földalatti réteget, aminek segítségével hidrogént és szén-dioxidot lehet így gyártani. A következő lépésben egy 3 millió dolláros próbaüzem keretében a kutat egy olyan membrán segítségével akarják lezárni, amely csak a tiszta hidrogént engedi majd a felszínre. A reakció során keletkező szén-dioxid, a vele együtt járó üvegházhatással együtt, a föld alatt marad az olajat hordozó rétegben.

A Proton Technologies nevű start-up szerint ezzel a megoldással az összes jelenlegi olajmező és tartalék felhasználhatóvá válik, miközben a szén-dioxid kibocsátást közvetlenül elkerüljük.

Nem várhatunk tovább, hogy az új, még meg nem elérhető, de várhatóan mindent átalakító technológiák elérik a szén-dioxid kibocsátás mentes állapotot 2050-ig. Ehelyett a már rendelkezésre álló technológiák segítségével kell, lépésenként megoldani a jelenlegi kihívásokat. Bár így is lehet, hogy van esély további növekedésre, de szükség van a társadalmi szintű párbeszédre a jelenlegi és jövőbeli életszínvonal és a nulla kibocsátás eléréséhez szükségel életvitel változással kapcsolatban, írja a Financial Times, a UK Fires legutóbbi elemzésére hivatkozva.

2050-ig nullára kell csökkenteni a tényleges szén-dioxid kibocsátást: ezt mondják a klímaváltozást kutató tudósok, ezt követelik az éghajlat változástól tartó tüntetők, és Európa szerte ezt írják elő egyre több országban a törvények is.

A baj az, hogy csak lassan vagy egyáltalán nem haladunk előre ezen az úton. Az elmúlt húsz évben várunk arra, hogy valamilyen új technológia vagy tudományos áttörés révén a probléma megoldódjon úgy, hogy az energia termelés mértéke ne csökkenjen, az ipari és gazdasági növekedés megmaradjon, és hogy a jelenlegi életvitelünknek se kelljen gyökeresen átalakulnia. S bár néhány érdekes és várhatóan biztató új technológia megjelent a láthatáron, a valós, nagyüzemi alkalmazásuk még messze van, és az elkövetkező harminc évben várhatóan nem fognak jelentős változást elérni globális szinten.

A világ kormányai milliárd dollárokat fektetett idáig a fúziós energiaforrások kifejlesztésébe, hiszen ezeket tartják a legígéretesebb, hosszútávon is jelentős szén-dioxid kibocsátás csökkenéssel járó energia forrásoknak. A privát szférás befektetések is bekapcsolódtak a fejlesztésbe, aminek keretében kisebb és olcsóbb reaktorokat szeretnének piacra dobni, írja a Wall Street Journal.

A nukleáris fúzió — amelyet egy évszázada tételeztek fel elméletileg és bizonyítottak két évtized múlva a gyakorlatban is — az alapja a nap és más csillagok működésének, és a hidrogén bombának is. A folyamat során a könnyű atomsúlyú atommagokat egymásnak 'préselve' nehezebb atommagokat lehet létrehozni nagy mennyiségű energia felszabadulásával együtt, szén-dioxid vagy más üvegházhatású gázok keletkezése nélkül, viszonylag kis mennyiségű radioaktív hulladék keletkezése mellett.

A gond "csupán" csak annyi, hogy a reakció létrejöttéhez az atommagokat a tipikus atomtávolságnál is közelebb kell egymáshoz hozni, ami rengeteg energiát emészt fel. A csillagokban a gravitáció megoldja ezt a problémát, a Földön viszont más megoldást kell találni erre.

A belgiumi Hyport Oostende lesz az első kikötő, amelyet kizárólagosan tengeri szélenergiával fognak ellátni, és ahol a felesleges "zöld" hidrogén formájában fogják majd tárolni. A világ első ipari nagyságrendű megújuló energiát árammá és azt hidrogénné alakító üzeme a tengeren termelt szélenergia feleslegét fogja felhasználni, írja a RechargeNews.

Három belga vállalat, a tengeri építményeket tervező DEME mérnöki vállalat, a flamand területekre koncentráló PMV pénzügyi intézmény és az Port of Oostende együtt fogja az 50 MW teljesítményű próbaüzemet felépíteni az Oostende-i kikötőben. Ez a próbaüzem már önmagában a legnagyobb hidrogén elektrolízis üzem lesz, amit egy 2025 után üzembe kerülő tényleges üzem követ majd.

Sokak által elfogadott álláspont az, hogy a megújuló energiaforrásokon alapuló áramtermelés fölöslegét nem lehet könnyen az elektromos hálózatba táplálni, és ehelyett inkább például hidrogén gyártásra lehetne nagyüzemi keretek között használni, a víz elektrolízise segítségével, ami során a víz molekuláit az alkotó elemekre, oxigénre és hidrogénre bontjuk elektromos áram segítségével. A mostani belga projekt az első, ahol ipari szinten használjuk fel a megtermelt áram "felesleges", vagyis közvetlen fogyasztásban nem felhasznált részét.