A francia olajipari vállalat, Total S.A., összeállt a Simply Blue Energy vállalattal, hogy a Kelta-tenger walesi partok mentén hozódó szakaszán egy új úszó szélerőmű parkot hozzanak létre. A WindFloat-nak keresztelt technológiát a Principle Power szolgáltatja majd. Az újonnan létrehozott leányvállalat, a Blue Gem Wind, jelenleg még a nagyipari alkalmazás előtti (pre-commercial) projekt munkálatokkal van elfoglalva, írja az OffshoreWind.

A leányvállalat már benyújtotta a kérelmét az angol Crown Estate-hez, hogy a 96 MW névleges teljesítményű Erebus projekthez szükséges adminisztratív lépéseket megkezdjék. Az úszó szélerőmű parkot kb. 70 méteres (230 láb) vízmélységben fogják telepíteni.

Az éves szén-dioxid kibocsátás több mint 36 milliárd tonna volt múlt évben. Az egyre növekedő kibocsátás komoly hatással van az éghajlatra és az óceánok kémhatására is. A szén-dioxid felfogása és más iparilag is hasznosítható anyagokká — például metanollá, amely köztes termékként a vegyiparban, vagy üzemanyagként a közlekedésben is felhasználható — alakítása az egyik lehetséges megoldás a kibocsátás csökkentésére. Az Amerikai Kémiai Társaság szaklapjában megjelent új tanulmány szerint lehetséges egy lépésben a légköri szén-dioxidot metanollá alakítani egy folyamatos és viszonylag alacsony energiaigényű folyamat segítségével, írja a C&ENews.

Az úgynevezett közvetlen levegőből kivonás (direct air capture, DAC) ipari folyamat során a levegőből mindenféle köztes lépés nélkül lehet az alacsony koncentrációban jelen levő szén-dioxidot kivonni. A DAC folyamat rendszerint folyékony aminokat vagy alkáli hidroxidokat (vagy azok oldatait) használ fel viszonylag alacsony hőmérsékleten (általában szobahőmérséklettől néhány száz Celsius fokig), hogy a folyadékban, rendszerint reverzíbilisen, megkösse a szén-dioxid molekulákat. Magas hőmérsékleten (több száz, akár 700–900 °C környékén) aztán ki lehet űzni a megkötött szén-dioxidot, amit ily módon koncentrálva aztán más folyamatokhoz lehet felhasználni — föld alatti tárolókba lehet küldeni vagy akár metanol szintézisre is fel lehet használni. Egy ilyen folyamat azonban eléggé összetett és általában magas az energiaigénye, vagyis már utat kellett keresni.

A növényi olajakból készült bioüzemanyagokat egyre nagyobb mennyiségben használjuk fel a fosszilis üzemanyagok helyett. Eredetileg környezetbarát megoldásként tekintettek ezekre az üzemanyag típusokra, komoly politikai támogatás keretében, hiszen úgy tűnt, hogy segítségükkel sikerül majd az üvegházhatású gázok kibocsátását jelentősen csökkenteni. Az ilyen bioüzemanyagokat termelő országok, mint például Indonézia, mindmáig támogatja a felhasználásukat, már csak azért is, mert az ország fosszilis kőolaj importtól való függését is segít csökkenteni.

Egy 2018 végén elfogadott törvény szerint az Európai Unió jelentősen fogja korlátozni a jövőben a pálmaolaj alapú bioüzemanyagok felhasználását, főleg amiatt, mert a pálmaolaj alapú üzemanyaggyártás tényleges környezeti hatását egyre komolyabb kétségek övezik. A rendelkezés ellenére az EU területén 2018-ban több mint 7 millió tonna pálmaolaj került felhasználásra, ennek több mint fele biodízelként. A Nature szaklap oldalain megjelent tanulmány szerint a pálmaolajból készült bioüzemanyagok azonban komoly problémákkal küzdenek az új szabvány miatt.

Szaúd-Arábia múlt heti döntése után, azzal, hogy nem csökkentették az ország olajexportját, komoly hatással volt a nemzetközi olajpiacra és jelentősen csökkentette az olaj nemzetközi árát. Az Királyság az OPEC+ döntés utáni Oroszországi ellenállásra — az oroszok mindenképpen szeretnék, amennyire csak lehet, ellehetetleníteni az amerikai palaolaj termelőket a pénzügyi piacokon — reagált ezzel. A szaúdi döntés célja egyértelmű, hiszen az olajpiaci elsőbbségüket és meghatározó helyüket akarják ezzel bizonyítani a másik két olaj nagyhatalommal szemben, írja a Financial Times.

De mi van akkor, ha a fenti döntés mögött valami más is áll, ha ez a lépés csak a kezdete egy szaúdi irányváltásnak, amely a teljes olajpiacot felforgatja majd? Mi van akkor, ha a szaúdi döntéshozók számára a hosszútávú energetikai átalakulás és a jelenlegi nagyfogyasztók szén-dioxid kibocsátás csökkentése fontos szemponttá vált a rövidtávú termelési kvóták meghatározásánál is?

A megújuló energián alapuló világ elvileg egyszerű: összegyűjtjük a nap és szélenergiát, azt árammá alakítva közvetlenül felhasználjuk, míg a felesleg segítségével elektrolízissel a vízből hidrogén és oxigén gázt gyártunk. A hidrogén üzemanyagként is szolgálhat, de a nehézipar közvetlenül is fel tudja használni. A gond — többek között — az, hogy az elektrolízis drága: a drága nemesfém katalizátorok és/vagy a drága korrózióálló részegységek miatt. Egy új kutatás eredményei szerint viszont lehetséges olcsó fémek és részegységek segítségével olcsón is hidrogént előállítani.

A Nature Energy szaklap oldalain megjelent cikk szerint lehetséges a régi alkáli elektrolízis cellák és a protonáteresztő membrános (savas) cellák működési alapelvét kombinálni. Ennek kulcsa egy anionáteresztő membrán és az, hogy hova helyezik a víz bontását meggyorsító hagyományos fém(ek)et tartalmazó katalizátort.

A Freedom of Information adatkikérésnek köszönhetően tudjuk, hogy múlt év novemberében az ExxonMobil lobbistái az EU jelenlegi gépjármű kibocsátási normák meghatározása ellen érveltek. Az Európa Bizottsággal való találkozó során, épp az új európai Green Deal bejelentése előtt, az Exxon munkatársai megpróbálták a törvénytervezet szövegét befolyásolni, írja az Euractiv.

Arra nincs okunk következtetni, hogy az Exxon vagy a Bizottság tagjai bárminemű jogellenes tevékenységet folytattak volna, de jelenleg elérthető információk fényt vetnek arra, hogy miként avatkozhat egy olajcég a törvényhozás menetébe azért, hogy a szén-dioxid kibocsátás mérésének módszerét megváltoztassák. Arra is érdemes figyelni, hogy mit szerettek volna megváltoztatni.

A tengeri (offshore) energiatermelés súlypontja jelenleg még mindig az olaj és földgáz kinyerés területén található. A klímaváltozás elleni küzdelemhez köthető befektetési szempontok változása miatt azonban a hagyományos olajvállalatok számára is egyre előnyösebb tengeri szélenergia termelésbe befektetni, írja a Green Tech Media.

Jelenleg a két iparág között még minimális az átfedés, bár az első (főként európai) olajvállalatok már látható lépéseket tettek, amelyeket várhatóan további nagyléptékű projektek követnek majd. Miközben a tengeri szélenergia termelés iránti befektetői kedv egyre nő, az olaj és földgáz kitermelés kapacitása és az ehhez szükséges befektetések mértéke várhatóan csökken, de stabilizálódik a következő években. Ennek hatására a megújuló és fosszilis energiahordozók kitermelésére fordított tőke nagysága közötti különbség csökken. A Wood MacKenzie legújabb jelentése szerint a tengeri szélenergiába nagyjából 200 milliárd dollárt (a magyar bruttó nemzeti termék 140%-t) fognak az elkövetkező 5 évben befektetni. Ez annak is köszönhető, hogy az elmúlt évek során az átlagos megawattonkénti tőke nagysága majd harmadával csökkent.

Mik a fontos különbségek a tengeri olaj és földgáz vagy a tengeri szélenergia kitermelésre irányuló befektetések között?

Érdekes cikk jelent meg a Joule oldalain, amely az elmúlt harminc év történéseit veszi számba, amelyek a napelemek fajlagos árának drasztikus csökkenését tett lehetővé. A cikk szerint nem véletlen, hogy jelenleg a napelemek az elektromos energiatermelés egyik legolcsóbb változatát képviselik, de ebben nagy szerepet játszott a véletlenek szerencsés egybeesése is.

Az összes, jelenleg használatban levő energia termelési technológia közül a fényelektromos (photovoltaic) effektuson alapuló — napelemes — energiatermelés mutatta a leggyorsabb fajlagos költségcsökkenést, amiben kulcs szerepet játszott a napelemek árának csökkenése. Csak az elmúlt egy évtizedben nagyjából 15-ötédre csökkent a napelemek ára, és a jelenlegi becslések szerint további csökkenés várható a következő években. A jelenlegi hosszútávú szerződések alapján bátran állítja az IRENA, hogy a napelemes nagyipari áramtermelés az egyik legolcsóbb áramtermelési módozat jelenleg, amely költségprofil mellett a napenergián alapuló áramtermelés és energiatárolás együtt is kezd kifizetővé válni.

Mi áll a napelemek fajlagos költségét tekintve figyelemre méltó csökkenés hátterében?

Akárhova is nézünk, a környezettudatosság egyre inkább átitatja a társadalmi és politikai vitákat és az üzleti terveket. Az elmúlt években a vállalatok egyre növekvő száma foglalkozik komolyan a környezetvédelemmel, a hosszútávú fenntarthatóság (sustainability) és vállal egyre fontosabb szerepet az ilyen irányú törekvésekben. Nemcsak időszakos tettekben, hanem a saját befektetéseik és fejlesztéseik terén is.

A Corporate Knights Global 100 elemzése egy éves rangsorolása a legelső 100 olyan vállalatnak, amelyek a leginkább foglalkoznak ezzel a témával. A listán szereplő vállalatok abból a szempontból is érdekesek, hogy a természettudatosság mellett, azon célok mellett, hogy egy jobb és élhetőbb bolygót hagyjanak a következő generációra, jelenleg is jobban teljesítenek, mint a részvénypiac átlaga.

A megújuló energiaforrásokon alapuló áramtermelés emelkedő szintje miatt egyre égetőbb probléma a csúcsfogyasztási periódusokon kívüli termelés "tárolásának" megoldása. A hőszivattyús energia tárolás komoly eséllyel pályázik ennek a problémának univerzális megoldására, írja az Energy Post. Jelenleg a nagyüzemi áramtárolás több mint 99%-a víztározók segítségével történik, ahol az felesleges áram termelés idején egy magasabban elhelyezkedő víztározóba szivattyúzzák a vizet, amelyet aztán a fogyasztás növekedése idején a vízerőművekhez hasonlóan lehet áramtermelésre felhasználni. De a földrajzi adottságok nagymértékben behatárolják, hogy hol lehet egy ilyen megoldást ténylegesen kihasználni. A maradék 1% főként akkumulátorokkal oldott meg, de itt a fajlagos ár és a viszonylag rövid élettartam szab határt a további jelentős terjeszkedésnek.

A Cambridge-i Egyetem kutatói egy új megoldást elemeztek ki részletesen: a hőszivattyúk nagyüzemi, hálózatba kapcsolt alkalmazásának lehetőségét (angolul Pumped Thermal Electricity Storage). Jelenleg ez a technológia még fejlesztés alatt áll, de a teljes folyamat részét képező lépések, a hőcserélők, kompresszorok, turbinák és áramfejlesztő rendszerek már mind bizonyítottak nagyipari alkalmazásokban.