Egyre inkább úgy tűnik, hogy a még meg sem épített erőművi kapacitást is majd csökkenteni kell, még ha időszakosan is, a fejlődő országok bizonyos területein, írja a Nature. A főleg kőszén alapú ázsiai erőművek egy új nehézség elé néznek: a várható vízhiány miatti teljesítmény korlátozás egyre komolyabb terhet ró az országok hosszútávú terveire.

2030-ra a jelenlegi tervek szerint kb. 400 gigawattnyi kőszén-alapú erőművet akar 11 fejlődő ázsiai ország üzembe állítani. Ez a paksi atomerőmű kapacitásának kb. kétszázszorosa. Minthogy a magyarországi átlagos áramfogyasztás fele nukleáris energiából származik, a teljes ázsiai szénerőmű telepítés kb. 100 Magyarországnyi fogyasztás kielégítésére lenne most elegendő.

Érdekes cikket közölt az Economist arról, hogy miként is érhetik el az országok az egyre gyakrabban felvállalt nettó zéró kibocsátást. Főleg abban az esetben, ha a saját kibocsátásuk alatt ténylegesen csak azt értik, amit ők termelnek, miközben mások és máshol állítanak elő sok mindent az ország számára.

A klímaváltozás kérdése lassanként biztos pontja lesz a politikai vitáknak és a nemzeti állásfoglalásoknak. Egyre többen támogatják olyan programok bevezetését, amely egy ország nettó szén-dioxid kibocsátását próbálják meg korlátozni vagy akár ténylegesen is csökkenteni. A politikai réteg és a törvényhozás is rájött, hogy nem is olyan nehéz jövőbeli ígéreteket tenni, akár több évtizednyi távolságra is, hiszen ezt majd a következő választásokat megnyerő pártoknak kell majd teljesíteniük.

A "nettó zéró" kibocsátást, vagyis a összegében nulla nagyságú hozzájárulást a levegő szén-dioxid mennyiségéhez, ami tényleges kibocsátást és elnyelést is magában foglal, rendszerint geopolitikai határvonalak mentén húzzák meg. Ezek a határok könnyen érthetőek, nemzeti vagy földrészi szempontból összetartást kovácsolnak, és hozzájárulnak az országok hosszútávú terveinek érdemleges felülvizsgálatához is.

De van két nagy hátrányuk.

A nulla kibocsátású hajózást 200 év fosszilis energiahordozókon alapuló fejlődés után újra ki kell találnunk. Ha a mostani antiglobalizációs trendek tovább folyatódnak, akár a vitorlázás is megoldás lehet majd. Ha viszont a kereskedelem tovább növekszik, valószínűleg metanol, ammónia vagy hidrogén alapon kell majd a megoldást keresnünk. A jelenlegi hajózásban használt üzemanyaghoz, a bunker olajhoz, képest az összes megoldás drága, de technikailag nem lehetetlen, írja az Energy Post.

Múlt évben a Nemzetközi Hajózási Szervezet (International Maritime Organization, IMO) a szektor lassú változását felismerve ambiciózus tervet tett az asztalra, miszerint a hajózás által kibocsátott szén-dioxid mennyiségét legalább 50%-kal csökkentik 2050-re a 2008-as állapotokhoz képest.

Bár vállalatok már elkezdtek a tervvel foglalkozni, a változás nehéz lesz. Ennek legfőbb oka a hajózás óriási energia igénye és ennek költségvetülete. A most felhasznált üzemanyag, az úgynevezett bunker olaj a szállítás teljes költségeinek 24–41%-t teszi ki. Bármilyen más üzemanyagot akar majd a szektor bevezetni, hosszútávon ennek is hasonló vagy ennél kedvezőbb költségekkel kell rendelkeznie.

A passzív sugárzásos hűtés (PSH) egy nagy reményeket hordozó hűtési megoldás, amely nem kíván külső energiabevitelt és aktív energiafelhasználást, amely során a hő a légkörben található 10 μm-es hullámhossz körüli "átlátszó ablak" tartományban sugárzódik ki az űrbe. A segítségével megoldható a klímaváltozás okozta hőmérséklet emelkedés kompenzálása, a mai technológiai és gazdasági fejlettség mellett is, írja a Cell.

Ahogy a Föld átlaghőmérséklete emelkedik, új megoldásokra lesz szükség világszerte, hogy a hatásokat mérsékeljük. Ezek közül az egyik egy olyan új geomérnöki megoldás, amely segítségével az földfelszínről kisugárzott hő mennyisége növelhető, s ezáltal a bolygó hűthető. A jelenleg is elérhető anyagokat felhasználó technológia alapján a felhasznált területek nagyságát és a technológia széleskörű telepítésének költségeit becsülték meg az MIT kutatói, írja a Nature Communications, ami ahhoz szükséges, hogy az előrejelzett átlaghőmérséklet emelkedést nullára tudjuk csökkenteni. Ezen technológia szerves részét képezheti az elkövetkező évtizedek technológiai átalakulásának, ami során a fosszilis energiahordozók felhasználásának monopóliuma is csökkenhet.

Az Európai Bizottság, a Hydrogen Europe ipari szövetséggel együtt, egy új Európai Uniós tervet jelentett be, amely keretében az úgynevezett "zöld" hidrogén termelést szeretnék elősegíteni, írja a C&EN. A program célja, hogy az ipar a megújuló energiaforrásokból kinyert elektromosságot felhasználó elektrolízissel termeljen jelentős mennyiségű hidrogént, amit aztán vegyipari célokra és az úgynevezett szénmentes üzemanyaggyártásához tudjon nagyüzemi szinten felhasználni.

A terv keretében legalább nyolc ipari méretű beruházást indítanak meg a következő 5–10 évben. A teljes befektetés nagysága több mint 67 milliárd dollár nagyságú a Hydrogen Europe számításai szerint. A befektetett összeg jelentős része nap- és szélerőmű kapacitás növelésre fordítódik majd, hogy a hidrogén gyártáshoz szükséges elektromos áramot előállítsák. A pénz egy része a európai és nemzeti finanszírozás keretében kerül majd előteremtésre, a többi privát befektetőktől származik majd.

Sok évnyi várakozás után az ExxonMobil vállalat végre meg kell, hogy jelenjen a bíróságon, írja az OilPrice. Az olajvállalat évek óta a figyelem középpontjában áll, ahol jónéhány állami ügyész vizsgált különböző vádakat azzal kapcsolatban, miszerint a vállalat akarattal félrevezette a befektetőket a klímaváltozással kapcsolatban. Az ügy lényege a különbség, ami az Exxon által a befektetőkkel közölt tények és álláspontok és a belső dokumentáció között volt.

A New York-i Állami Ügyészség (NY ÁÜ) szerint az olajvállalat titkon tudta, hogy a klímaváltozás miatt sokkal nagyobb kockázatot vállal a cég nyilvános bejelentései és nyilatkozataihoz képest. A kérdés az, hogy ez a különbség elég nagy ahhoz, hogy csalással legyen vádolható a cég.

Manapság a közvetlen levegőből való szén-dioxid kivonás és föld alatti tárolás kb. 600 dollár tonnánkénti áron mozog. 2050-re 10 milliárd tonnányi szén-dioxidot kell ezen úton majd a levegőből kivonni. Persze ekkora méretű ipari alkalmazás esetén a fajlagos költségek kisebbek lesznek, de a nagy kérdés még így is az, hogy miként fogjuk ezt elérni? Az előttünk álló megmászandó hegycsúcs nagyon magas...

Ernest Moniz, az USA Energetikai Minisztere az Obama elnökség alatt, szerint a fosszilis energiahordozókból előállított szén-dioxid mennyiségégének többszörösét kell a levegőből kivonni és a föld alatt tárolni, írja a Quartz. A Moniz által felvázolt tervek szerint, az USA kormányának központi finanszírozás keretében kellene az ehhez szükséges kutatást támogatnia, hiszen az ezen technológiákon alapuló ipari szektor a mai olajüzlethez képest kb kétszer akkor lesz majd. Ez a tízéves, nagyjából 10,7 milliárd dolláros kutatási terv megközelíti az USA nukleáris energia fejlesztés és energiatakarékossági programjainak összegét. Több mint tíz központi szervezet összehangolt munkájára és költségvetésére lesz majd szükség a terv szerint, hogy a szén-dioxid kivonását és föld alatti tárolását nagyüzemi szintre emeljük.

Az elektromos autókat körülvevő kezdeti állapotokat jól jellemzi, hogy nagyjából csak egy fontos mértéket használ az autós közösség a jellemzésükre: milyen messze juthatunk el velük egy töltéssel. A Tesla nemrégen újította meg a saját maga által felállított világrekordot, s így a Model S jelenlegi hatótávolsága már 370 mérföld, vagy majd 600 km lett. A legfontosabb azonban, hogy ezt a legújabb 55 km-es növekedést nem úgy érték el, hogy egy nagyobb akkut tettek az autóba, írja a Road&Track.

Persze ez a megoldás tűnhet a legkézenfekvőbbnek, de a nagyobb akku megnöveli az autó öntömegét, ami miatt aztán még nagyobb akkut kell az autóba tenni, hogy a teljesítmény ne csökkenjen, ami ismét nagyobb tömeget jelent, ami még nagyobb akkut követel, és így tovább. A gördülési veszteségek és más mérnöki szempontok miatt (pl. össztömeg miatti kategória határok) van egy felső határ, ami fölött már egyszerűen nincs értelme ezt tovább folytatni.

A másik, sokkal ésszerűbb megoldás az autó hatásfokának növelése. A jelenlegi piacon úgy tűnik, hogy ezt senki nem csinálja jobban a Teslánál. 

Az amerikai Energy Information Administration legutóbbi jelentése szerint a világ energiafelhasználása kb. 50%-kal fog növekedni 2018 és 2050 között. Az EIA szerint a növekedés nagy része olyan régiókhoz köthetők, ahol az energia felhasználás a gazdasági fejlődéshez szorosan kötött, főként a nem-OECD ázsiai országokban.

Az EIA éves előrejelzése rendszerint egy referenciaként kezelt előrejelzést és négy alapváltozatot tartalmaz, amely különböző feltételek szerint vizsgálja az előrejelzés változását. A jelenlegi energiafelhasználás tekintetében Ázsia vezető helyet foglal el, ami csak tovább növekszik majd 2050-ig, s ezzel a régió mind a felhasználás, mind a felhasználás növekedésében megtartja ezt a helyét. Ez hosszútávon nyomot hagy majd az olaj- és gázkitermelés, olajfinomítás és üzemanyag felhasználásban is.

A Nature Energy szakmai folyóirat egy új típusú szén-dioxid redukciós elektrolízis cella részleteit közölte, amely cellában a víz oxidációja mellett szén-dioxidot lehet redukálni tiszta hangyasavvá. A tanulmány érdekessége, hogy ebben az új rendszerben a hangyasav (HCOOH) tisztán állítható elő, a hagyományos cellák esetében megkívánt további tisztítási lépések nélkül. A jelenlegi felfedezés alapkutatás szintű, vagyis az ipari megvalósítás még további fejlesztéseket fog igényelni, de mindeközben rengeteg új lehetőséggel is kecsegtet.

A szén-dioxid közvetlen elektrokémiai redukciója fontos alkotóeleme a Párizsi Egyezmény által megkívánt szénmegkötési eljárásoknak, a szén-dioxid tárolási technológiák mellett. Ezzel a folyamattal nemcsak a szén-dioxid mennyisége csökkenthető a légkörben, de közben fontos vegyipari köztes termékek állíthatók így elő, amelyek segítségével a fosszilis energiahordozókból kinyert termékek helyettesíthetők, vagy amely termékek reverzibilis átalakításával a megújuló energiaforrások változó szintű energiatermelése kompenzálható. A jelenlegi kutatás és eredménye egy hosszútávú globális program része, amelynek célja, hogy egyetlen redukciós terméket állítsunk elő az energiaigényes tisztítási és elválasztási lépések nélkül. Emiatt nemcsak a kémiai lépések optimalizálása, hanem a cellák felépítésének továbbfejlesztése is fontos lépés.