Az energiaéhség tovább növekszik

Az amerikai Energy Information Administration legutóbbi jelentése szerint a világ energiafelhasználása kb. 50%-kal fog növekedni 2018 és 2050 között. Az EIA szerint a növekedés nagy része olyan régiókhoz köthetők, ahol az energia felhasználás a gazdasági fejlődéshez szorosan kötött, főként a nem-OECD ázsiai országokban.

Az EIA éves előrejelzése rendszerint egy referenciaként kezelt előrejelzést és négy alapváltozatot tartalmaz, amely különböző feltételek szerint vizsgálja az előrejelzés változását. A jelenlegi energiafelhasználás tekintetében Ázsia vezető helyet foglal el, ami csak tovább növekszik majd 2050-ig, s ezzel a régió mind a felhasználás, mind a felhasználás növekedésében megtartja ezt a helyét. Ez hosszútávon nyomot hagy majd az olaj- és gázkitermelés, olajfinomítás és üzemanyag felhasználásban is.

Az IEO2019 tanulmány szerint:

• Az összeszerelőipar súlypontja Afrika és dél Ázsia, főleg India, felé mozdul el, ami ezen régiók energiafelhasználását jelentősen növeli majd.
• A földgáz és petróleum termékek felhasználása Ázsiában növekszik majd, a termelés növekedését is meghaladó mértékben, várható hatással a nemzetközi kereskedelemre.
• A felhasználás nagymértékben eltolódik az elektromosság felé.
• Az elektromos energiatermelés módozatai a különböző megoldások fajlagos költségei, a felhasználás régiónkénti növekedése és a regulációk hatására változni fog.
• Az EIA jelentés számadása szerint az ipari szektor, a bányászatot, gyártást, mezőgazdaságot és építőipart is beleértve az energia felhasználás több mint feléért felel majd a 2050-ig terjedő időszakban. A leginkább energia igényes ágazatok, mint a vas- és acélgyártás, az élelmiszeripar, a papír, olajfinomítás, a nem-fém ásványok, az alumínium és alapvegyipari termékek előállítása egyre inkább koncentrálódik a dél-ázsiai fejlődő gazdaságokban. Az EIA modellje szerint Kína és India a világ termelésének több mint felét adni a 2018 és 2050 közötti időszakban.

Az olajfelhasználás több mint felét az OECD (Organization for Economic Cooperation and Development) országokon kívüli területekhez kapcsolható, a növekvő népesség és gazdasági erősödésnek köszönhetően. A nem-OECD ázsiai országokban történik meg az előrejelzett olajfelhasználás növekedésének kb. háromnegyede. India lesz várhatóan mind az ipari növekedés motorja, mind az olajfelhasználás növekedésének központja.

Az olajtermelés továbbra is Amerikában, Oroszországban és a közel Keleten összpontosul. A kereskedelmi útvonalak és az olajtermékek feldolgozása viszont a kereslet változásával lépést kell, hogy tartsanak. Ilyen szempontból a gáz kereskedelme és feldolgozása is hasonló változáson megy majd keresztül.

Az elektromos energiatermelés 79%-kal fog növekedni 2018 és 2050 között, az energiafelhasználás általános növekedésének is köszönhetően. Az elektromos áram marad az épületekben felhasznált fő energiaforrás. A nem-OECD országok népességének növekedésével, és az ezzel együttjáró szolgáltatóipari fejlődéssel és az életkörülmények általános javulásával a könnyűipari és rezidenciális áramfogyasztás is növekszik majd, a háztartási gépek gyártása és eladási számának növekedésével egyetemben.

Annak ellenére, hogy az IEO2019 jelentés szerint a petróleum alapú folyékony üzemanyagok maradnak a közlekedés fő energiaforrásai, az áramfelhasználás is növekszik majd a közlekedésben, részben a autók, részben a vonatok elektromos meghajtásra való átállása miatt. Az EIA szerint a fejlődő országokban növekvő vagy most kialakuló ipar hajlamosabb lesz az elektromos energián alapuló megoldások alkalmazásában vagy az ilyen irányú átalakítások megvalósításában.

Az elektromos energiafogyasztás növekedésének mértéke jelentősen különböző lesz az OECD és a nem-OECD országok között. Az EIA jelentés szerint az OECD országok áramfogyasztásának növekedése csak 1% körüli lesz a 2018 és 2050 közötti időszakban, míg a nem-OECD országokban ez a növekedés kb 2,3% körül mozog majd hosszútávon. Habár a megújuló energiaforrásokon alapuló áramtermelés már gazdaságosnak tekinthető a fosszílis energiahordozókon alapuló új építéssel szemben, a már meglévő termelési kapacitás teljes felcserélése politikai és törvénykezési lépéseket kíván majd meg.

Az OECD országokban a központilag kijelölt irány nagyobb hatással van az elektromos ipari befektetésekre, így a megújuló erőforrásokon alapuló új kapacitás nagyrészt kiadja majd a felhasználás növekedéséhez szükséges új kapacitást és a régi erőművel kiváltásával járó termeléskiesés pótlását is. A fejlődő országokban várhatóan a fosszílis és megújuló energiaforrásokon alapuló termelés keveréke valósul meg, ahol a tényleges arányok a regionális erőforrások és a gazdasági helyzet függvénye lesz majd.