Energia és mobilitás zöld szemszögből

Kétszer akkora, mint az olajipar

2019. október 23. • írta: ZöldEnergia

Manapság a közvetlen levegőből való szén-dioxid kivonás és föld alatti tárolás kb. 600 dollár tonnánkénti áron mozog. 2050-re 10 milliárd tonnányi szén-dioxidot kell ezen úton majd a levegőből kivonni. Persze ekkora méretű ipari alkalmazás esetén a fajlagos költségek kisebbek lesznek, de a nagy kérdés még így is az, hogy miként fogjuk ezt elérni? Az előttünk álló megmászandó hegycsúcs nagyon magas...

Ernest Moniz, az USA Energetikai Minisztere az Obama elnökség alatt, szerint a fosszilis energiahordozókból előállított szén-dioxid mennyiségégének többszörösét kell a levegőből kivonni és a föld alatt tárolni, írja a Quartz. A Moniz által felvázolt tervek szerint, az USA kormányának központi finanszírozás keretében kellene az ehhez szükséges kutatást támogatnia, hiszen az ezen technológiákon alapuló ipari szektor a mai olajüzlethez képest kb kétszer akkor lesz majd. Ez a tízéves, nagyjából 10,7 milliárd dolláros kutatási terv megközelíti az USA nukleáris energia fejlesztés és energiatakarékossági programjainak összegét. Több mint tíz központi szervezet összehangolt munkájára és költségvetésére lesz majd szükség a terv szerint, hogy a szén-dioxid kivonását és föld alatti tárolását nagyüzemi szintre emeljük.

Moniz, aki a nonprofit Energy Futures Initiative vezetője, meggyőződése, hogy a szén-dioxid levegőből való kivonása már nemcsak egy lehetséges választható útvonal előttünk, hanem egy kötelezően megoldandó feladat. Az Amerikai Tudományos Akadémia szerint az évszázad közepére éves szinten 10 gigatonna mennyiségű szén-dioxidot kell a légkörből kivonni, és ez a mennyiséget a kétszeresére kell majd emelni az évszázad végére, hogy a Párizsi Egyezményben előírt 2 °C-os átlaghőmérséklet emelkedés alatt tudjunk maradni.

A nettó zéró kibocsátás elérhetetlen a tényleges levegőből való szén-dioxid eltávolítás nélkül. A 10 gigatonna éves szén-dioxid mennyiség, szuperkritikus állapotban (ahogyan a föld alatti tároláshoz előkészítik) kb. 88 milliárd hordónyi folyadéknak felel meg, ami kevéssel több mint kétszerese az éves olajtermelésnek. Az éves kőolajtermelés kb. 35 milliárd hordó körül van.

A szén-dioxid eltávolítási technológiák egy részének próbaüzeme már most is történik világszerte. Az egyik megoldás szerint a természetes szén-dioxid megkötést kell elősegíteni, amikor erdők, mezők és mezőgazdasági területek kötik meg a levegő szén-dioxid tartalmának egy részét és tárolják a növényekben és a talajban. A biofinomítók ezen anyagokat és a bennük tárolt napenergiát tudják bioüzemanyagok termeléséhez felhasználni.

A szén-dioxid közvetlen ipari megkötésekor pl. az erőművek által kibocsátott égéstermékekből vagy a levegőből vonják ki a szén-dioxidot, amelyet aztán a föld alatt folyadékként vagy ásványi anyaggá történő átalakítása után szilárd formában lehet tárolni és akár az építőiparban felhasználni.

Egy meglévő folyamat sem olcsó, de szinte mindegyik lehetséges, legalábbis technológiai szempontból. Az ipari szintű alkalmazás megvalósítása a legnagyobb feladat. A múlt hónapban a Carbon Engineering vállalat bejelentette, hogy a meglévő próbaüzemük kapacitását fogják megduplázni, hogy 1 millió tonna szén-dioxidot kössenek meg a levegőből évente. Bár a további kutatások is hasznosak, a vállalat elnöke szerint ők készen állnak a nagyüzemi befektetésre.

De az eljárási költségek csökkenése, amelyek pl. a nagyobb kapacitásból kellene, hogy megjelenjenek, még nem láthatók. Egy általánosan elfogadott ipari alkalmazhatósági költségszint a 100 dollár/tonna költség lenne, de a jelenlegi technológiák mind 600 dollár/tonna költség környékén vagy afelett mozognak.

A remények szerint az széleskörű ipari alkalmazás hatására a költségek is rohamosan csökkennek majd. Sokan hasonlítják a mostani helyzetet a nap- és szélenergia hetvenes évekbeli helyzetéhez. Azt sem szabad elfelejteni, hogy az olajipar nagyjából egy évszázad alatt nőtte ki magát a mostani méretére. Az egyetlen bökkenő, hogy a szén-dioxid iparnak ugyanezt a növekedést, sőt ennek kétszeresét kell majd meglépnie 20, legfeljebb 30 év alatt. Az ilyen szintű ipari növekedéshez pedig évtizedek kellenek, ezt nem lehet hónapokban vagy években mérni.

A Moniz által előterjesztett 10 milliárd dolláros K&F alap költsége eltörpül az ipari befektetések több billió dolláros nagyságához képest, ami ahhoz kell majd, hogy a megkívánt szintre emelhessük a szén-dioxid levegőből való kivonását a mostanihoz képest. De talán az állami segély majd felgyorsítja az ipari alkalmazások ütemét. A milliárdos nagyságrendű kutatás és fejlesztési alap legalább arányban van a többi, hasonlóan kutatásigényes programmal, mint pl. a legújabb nukleáris energia fejlesztésére fordított pénzzel.

Bár a Republikánus Párt vezetősége még mindig a széleskörű klímaváltozást célzó tevékenységek ellen foglal állást (kb. 150 republikánus képviselő tagadja a globális felmelegedést), vannak lépések, amelyeket ők is támogatnak. 2018-ban mindkét oldal megszavazta az úgynevezett 45Q adókedvezményt, ami 50 dollár/tonna adócsökkentést számol el megkötött szén-dioxid esetében.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://zoldenergia.blog.hu/api/trackback/id/tr1615240970

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása