Két posztban foglalkoztunk már az ipari hőtermelés által képviselt klímaválsággal kapcsolatos problémákat egy Vox-ban megjelent cikk alapján. Az első rész behatárolta a probléma lényegét: a nehézipar magas hőmérséklet használó ágai felelősek a globális szén-dioxid kibocsátás 10%-ért, ami több, mint a autók (6%) és repülők (2%) által kibocsátott mennyiség összesen. Ez a kérdéskör azonban szinte semmilyen komoly közéleti figyelmet nem kap, annak ellenére, hogy még nincs univerzális megoldás a jelenleg ipari méretekben felhasznált fosszilis energiahordozók kiváltására.
A második részben a hosszútávú megoldások feltételeit vizsgáltuk. Minthogy a nehézipari termékeket vagy más (nagy)vállalatok vagy kormányok veszik meg, a változás kulcsai is ők, megfelelő segítséggel és nyomásgyakorlással. A nyolcpontos lista legfontosabb tanulsága azonban mégis az volt, hogy jelenleg még nem áll rendelkezésünkre "minden lényeges technológiai megoldás, amire szükségünk lenne a változáshoz, csak a politiai erő hiányzik". Iparáganként és bizonyos esetben országonként is változó technológiai, gazdasági és politikai megoldásokra lesz majd szükség ehhez.
A mostani utolsó rész az elektrifikációról szól, vagyis arról, hogyan lehet tiszta elektromosságon alapuló technológiákkal a kezdő lépéseket megtenni, és mi szükséges ehhez.