A szélerőművek telepítése nagyban függhet a balsafa nemzetközi kereskedelmi hiányától, írja a Financial Times és OZY. Bár a repülőgép modellezők, asztalitenisz ütő vagy szörfdeszka készítők által leginkább ismert fafajtáról van szó, a balsafa alapvető alapanyaga a szélerőművek nagy fesztávolságú rotor lapátjainak is a rendkívül alacsony sűrűség melletti előnyös erőssége miatt. A balsafa ára megkétszereződött az elmúlt évben a szélfarmok növekvő telepítési ütemének köszönhetően, és érezhető piaci hiány alakult ki az elmúlt hónapokban.

A fát szinte teljes egészében Ecuador, Indonézia és Pápua Új-Guinea területén termesztik. A dél-amerikai őstermelők szerint az árak a következő években is legalább hasonló magas értéken maradhatnak, ha nem nőnek még tovább.

A globális hőmérséklet változás miatt a világ jelentős részén visszahúzódnak majd a gleccserek a következő évtizedek során. Emiatt nemcsak a nemzeti kincseknek is gyakran tekintett gleccserek tűnnek majd el, de a víz háztartás jelenlegi egyensúlya is megbomlik majd.

A gleccserek nélkül a folyók számottevően kevesebb vizet hordoznak majd a nyári hónapokban, ami következtében a vízellátás biztonsága, a vízerőművek teljesítménye és a mezőgazdaságban felhasználható öntözővíz mennyisége is csökkenni fog. A témakörrel foglalkozó kutatók jóideje keresik a lehetséges megoldást erre a problémára, írja a Phys.Org.

Az zürichi ETH egyetem gleccserológusai a Svájci Föderális Intézet munkatársaival a Nature oldalain publikált eredményeivel újra felélénkítették a téma iránti érdeklődést. A kutató munka során azt vizsgálták, hogy az olvadó gleccserek medreit vajon fel lehet-e használni víztárolásra és a tárolt víz segítségével mennyi energia termelhető, ahelyett, hogy a következő évszázad során ezek a területek teljesen kiszáradjanak.

A nagyvállalatok ritkán közkedveltek, és az olajvállalatok még kevésbé azok. A BP új vezérigazgatója, Bernard Looney, különösen erős társadalmi nyomással néz szembe, írja a HartEnergy oldalán John Gapper, a Financial Times szerkesztője és gazdasági kommentátora. A Királyi Shakespeare Társaság visszadobta a BP szponzorálását, mivel a fiatal színház látogatókat ez elidegeníti. Tüntetők "bűntett helyének" nyilvánították a BP londoni székházát.

Az Extinction Rebellion aktivistái további tüntetéseket szerveznek, és az olajvállalatok egyre inkább a dohányipar vagy a bankok sorsára jutnak közvélemény szempontjából. Mivel azonban a világ még jónéhány évtizedig a fosszilis energiahordozóktól függ, még a legeltökéltebb központi törekvések ellenére is, az olajvállalatok egyre nehezebb helyzetben vannak. Hogyan tudják majd megőrizni az üzleti létjogosultságukat, miközben a fiatalabb nemzedék folyamatosan ellenzi ezt?

A legtermészetesebb az lenne, ha egyszerűen folytatnák a tevékenységüket, tudva, hogy a tüntetők továbbra is használják majd az autóikat, vagy szállnak repülőre ha messzire kell menniük, mégha megvetik is a vállalatokat, amelyek az üzemanyagok biztosítják ehhez. Mint ahogy az emberek továbbra is vesznek fel hiteleket a bankoktól, vagy szívják a cigarettákat.

De ez nem kockázat mentes megoldás.

A légkondicionálás növekvő energia igénye az egyik legkritikusabb vakfolt a jelenlegi, a klímaváltozáshoz is kötődő energia termelési válság kezelése során. Magasabb hatékonysági hűtési szabványokkal lehet a legkönnyebben lecsökkenteni a növekvő áramszükségletet, visszafogni a hűtés miatti szén-dioxid kibocsátást és csökkenteni a fajlagos költségeket is közben, az International Energy Association idevágó jelentése szerint.

A hűtési igények nőnek. A populáció és gazdasági növekedés egyeneságú következménye, főleg a melegebb éghajlatokon, hogy a légkondicionálás iránti szükséglet növekszik. A légkondicionálásra és elektromos ventilátorok működésére fordított elektromos áram az épületekben felhasznált teljes fogyasztás körülbelül ötödét teszi, ami globális áramfogyasztás 10%-t emészti fel.

Az elkövetkező három évtizedben a légkondicionálók száma óriási mértékben növekszik majd, ami hatására a fogyasztásuk is meghatározó tényezővé válik.

Az egyik legpozitívabb történet a klímaváltozás elleni küzdelemben a mosógépek, hűtőgépek, vízmelegítők és más háztartási eszközök csendes hatékonysági forradalma az elmúlt évtizedekben, írja a Financial Times. Főként az Európai Unió területén az egyre szigorodó és hatékony szabályozásnak köszönhetően, és az ipari fejlesztők találékonyságának köszönhetően az otthoni (munka)eszközök energiaéhsége szisztematikusan csökkent.

Ez a jó példa azonban új kihívásokat szült: hogyan lehetne a vásárlói szokásokat úgy átalakítani globálisan, hogy a sikeres európai módszert máshol is alkalmazzák majd, főleg azokban az országokban, ahol a várható áram- és energiafogyasztás még jelentős növekedés előtt áll.

Az első részben elkezdtük tárgyalni, hogy miért is kíván meg gigászi erőfeszítést a jelenlegi, túlnyomó többségben fosszilis szén és hidrogén alapú energiarendszer új alapokra helyezni, ahol túlnyomó többségben (és hosszútávon teljesen) megújuló erőforrásokat kiaknázó technológiákat fogunk csak használni a világ energiaéhségének kielégítésére. Az eredeti, a HartEnergy oldalain megjelent cikkben, Mark P. Mills végkövetkeztetése az volt, hogy emiatt aztán ez az átalakulás nagy valószínűséggel soha nem fog igazán elkezdődni, nemhogy befejeződni.

A második részben a természeti törvények diktálta különbségeket elemeztük, miszerint egy megújuló energiaforrásra alapuló energetikai rendszer sokkal nagyobb névleges termelési kapacitást igényel és nagyságrendekkel nagyobb közvetlen befektetés kell mind a termelési kapacitás és a tárolás kiépítésére, ahhoz képest, amit a jelenlegi fosszilis szén és hidrogén alapuló rendszer valaha is megkívánt.

A mostani (utolsó) részben a hosszútávú költségeket és a hálózati elvárásokat vesszük szemügyre, hiszen ezekben is jelentős különbségek vannak a kétfajta — megújuló vagy fosszilis energiaforrásokra épülő — energetikai rendszerek között.

Az előző részben elkezdtük tárgyalni, hogy miért is kíván meg gigászi erőfeszítést a jelenlegi, túlnyomó többségben fosszilis szén és hidrogén alapú energiarendszer új alapokra helyezése, aminek végeredményeként túlnyomó többségben (és hosszútávon teljesen) megújuló erőforrásokat kiaknázó technológiákat használnánk csak a világ energiaéhségének kielégítésére.

A HartEnergy oldalain megjelent írásában Mark P. Mills szerint két komoly akadálya van annak, hogy a világ rövidesen lemondjon a fosszilis szén és hidrogén (szén, kőolaj és földgáz) alapú energiatermelésről. Először: fizikai gátja van annak, hogy az energiatermelő rendszer egy a digitális forradalomhoz hasonló gyors és gyökeres átalakuláson mehessen keresztül. Másodszor: az elmúlt évszázadban nem fedeztünk fel alapvetően új energiatermelési technológiát, legalább is nem olyan nagyságrendekkel fejlettebb technológiát, mint amilyet pl. a tranzisztor vagy az internet jelentett a digitális gazdaságban ugyanezen idő alatt.

Miközben világszerte egyre erősödnek a hangok, amik szerint a szénhidrogéneket le kell cserélnünk megújuló energiaforrásokra — minél gyorsabban, annál jobb —, a nagy kérdés még mindig az, hogy vajon lehetséges-e egy ilyen nagyléptékű átalakulás néhány év vagy akár évtized alatt a fizikai realitás alapjain maradva?

A rövid válasz, Mark P. Mills a HartEnergy oldalán megjelent írása alapján az, hogy ez nem lehetséges.

Nem azért, mert nem akarjuk eléggé, vagy mert nem akarnak a politikusok elég törvényt létrehozni, hanem azért nem, mert a természet törvényei szerint, a megkívánt gazdasági erőfeszítés nagysága és a társadalmi konszenzus hiánya miatt ez lehetetlen... és ezen három ok közül akár egy is elegendő lenne, pedig nekünk az elkövetkező évtizedekben mindhárommal szembe kell majd néznünk.

A lakossági energia tárolást összekapcsoló hálózatok valóságos megoldást jelenthetnek a jelenlegi elektromos elosztási rendszer előtt álló gondok megoldására. A lakossági energiatárolás egyre nyereségesebbé válik az Amerika Egyesült Államok területén, írja a McKinsey.

A falra szerelhető, néhány bőröndnyi nagyságú lakossági akkumulátorok jelenthetik a közeljövőben a megoldást az elektromos elosztási rendszerekre nehezedő nyomás ellen. Az USA elektromos elosztási infrastruktúrája elöregedett, és a jelenlegi szabályozási rendszerben nemcsak ezzel, hanem az egyre növekvő szél és napenergia termelési gondokkal is meg kell majd küzdenie.

Eközben egyre több háztartásban jelennek meg a "méteróra mögötti", gyakran a saját energiatermelést is integráló megoldások, amelyek segítségével a lakosok az áramkimaradások okozta károkat próbálják meg minimalizálni, vagy a saját energia termelésüket a lehető leggazdaságosabban felhasználni. Egy bizonyos nagyságrend fölött ezek a lakossági rendszerek azonban komoly segítséget nyújthatnak az állami szintű áramelosztás szabályozásában és annak megbízhatóbbá tételében, miközben a hálózat képes lesz még nagyobb mértékű megújuló erőforrásokon nyugvó áramtermelés időszakos felvételére is.

Érdekes cikket írt a Washington Post a kültéri légkondicionálás helyzetéről. Igen, kültéri — nem beltéri — légkondicionálás, mert bizonyos országokban már ilyen is van, sőt ilyen is kell, hogy létezzen.

46.7 fok van árnyékban, és úgy érződik, mintha egy óriási hajszárítót irányítottak volna a földfelszínre, de közben a katari Al Janoub szabadtéri stadionban hűvös a levegő. A 40 ezer ülőhely alatt rejlő, arab stílusú légrácsokon keresztül hűtött levegő áramlik ki, amely aztán lassan lehömpölyög a gyep felé. A játéktér körül focilabda nagyságú nyílásokon még több hűtött levegőt fújnak be a gyepre.

Az Al Janoub stadion egyike annak a nyolc stadionnak, amelyet a 2022-es labdarúgó világbajnokságra építenek Katarban. A kültéri légkondicionálás egyik fontos áttörése az a felismerés volt, hogy nem a teljes légteret kell hűteni, csak a földfelszínhez közeli rétegeket: "A madarakat nem kell hűteni", a főmérnök kedvenc mondása szerint.