A globális hőmérséklet változás miatt a világ jelentős részén visszahúzódnak majd a gleccserek a következő évtizedek során. Emiatt nemcsak a nemzeti kincseknek is gyakran tekintett gleccserek tűnnek majd el, de a víz háztartás jelenlegi egyensúlya is megbomlik majd.

A gleccserek nélkül a folyók számottevően kevesebb vizet hordoznak majd a nyári hónapokban, ami következtében a vízellátás biztonsága, a vízerőművek teljesítménye és a mezőgazdaságban felhasználható öntözővíz mennyisége is csökkenni fog. A témakörrel foglalkozó kutatók jóideje keresik a lehetséges megoldást erre a problémára, írja a Phys.Org.

Az zürichi ETH egyetem gleccserológusai a Svájci Föderális Intézet munkatársaival a Nature oldalain publikált eredményeivel újra felélénkítették a téma iránti érdeklődést. A kutató munka során azt vizsgálták, hogy az olvadó gleccserek medreit vajon fel lehet-e használni víztárolásra és a tárolt víz segítségével mennyi energia termelhető, ahelyett, hogy a következő évszázad során ezek a területek teljesen kiszáradjanak.

A gleccser tározók

A kutatás során 185 ezer gleccser környezetét vizsgálták meg közelebbről. A helyek összességében kb. 875 köbkilométer vizet tudnának maximálisan tárolni, és ezzel elméletileg maximum 1350 terawattóra energia lenne termelhető évente. Ez az elméleti mennyiség a jelenleg a világon termelt vízenergia kb. harmadát teszi ki. Gyakorlatilag azonban ennek csak egy része lenne gazdaságosan kinyerhető.

Ahhoz, hogy gyakorlati szempontból is értékelhető adatokat kapjanak, az összes helyet kielemezték alkalmazhatósági szempontok alapján. Az eredmények szerint a összes helyek kb. 40%-a alkalmas tényleges tározók telepítésére, amivel 355 köbkilométernyi vizet lehetne tárolni, és ennek segítségével 544 terawattóra mennyiségű elektromos áramot termelni évente. Ez a világ éves vízerőmű teljesítményének 13%-t teszi ki most, ami Svájc elektromos áram fogyasztásának kilencszerese.

Még ez a csökkentett, gyakorlati mennyiség is elegendő lenne a mostani gleccserek olvadásából származó víz felének a tárolására a megvizsgált gleccser völgyekben. A mostani klímaváltozási modellek szerint 2050-re a vizsgált gleccser völgyek háromnegyede jégmentes lesz.

A várható teljesítmény becslése

A mostani elemzés során a gleccser szakértők virtuális gátakat helyeztek el a mostani gleccser végpontok helyén az összes gleccser esetében. A gátak magasságát és szélességét optimalizálták, hogy a lehető legkisebb környezeti behatást okozzák ezzel, miközben a gazdasági értékeket próbálták a lehető legmagasabb szinten tartani. Digitális modellek segítségével becsülték fel a gleccserek alatti földterület magassági adatait, amelyet aztán a gleccserek mozgását és olvadását leíró modellekkel kapcsoltak össze, hogy a végső tározói kapacitást meghatározzák a 185 ezer gleccser esetében.

Ezt követően a gyakorlati szűrés során az ökológiai, technikai és gazdasági paraméterek alapján szűrték ki a kevésbé alkalmas helyeket. Várható eredmény volt, hogy nem minden gleccservölgy alkalmas tározók építésére és vízerőművek telepítésére.

A csoport komoly figyelmet fordított a gleccservölgyek egyedi elbírálására. A eredmények szerint azonban komoly gazdasági és természeti erőforrások hozhatók létre ilyen átalakításokkal, amelyek segítségével a várható vízgazdálkodási nehézségeket lehet majd érdemlegesen mérsékelni, főleg Ázsia magas hegységeiben.

A megvizsgált országok közül Tádzsikisztán emelkedett ki, ahol a számítások szerint a helyi elektromos áram fogyasztás 80%-t lehetne ily módon majd megtermelni. Chilében hasonló megoldásokkal az ország áramfogyasztásának 40%-t, Pakisztánban 35%-t lehetne kiváltani. Kanada, Izland, Bolívia és Norvégia esetében ez az érték 10-25% között mozog, Svájc esetében 10% körül.