Miközben világszerte egyre erősödnek a hangok, amik szerint a szénhidrogéneket le kell cserélnünk megújuló energiaforrásokra — minél gyorsabban, annál jobb —, a nagy kérdés még mindig az, hogy vajon lehetséges-e egy ilyen nagyléptékű átalakulás néhány év vagy akár évtized alatt a fizikai realitás alapjain maradva?

A rövid válasz, Mark P. Mills a HartEnergy oldalán megjelent írása alapján az, hogy ez nem lehetséges.

Nem azért, mert nem akarjuk eléggé, vagy mert nem akarnak a politikusok elég törvényt létrehozni, hanem azért nem, mert a természet törvényei szerint, a megkívánt gazdasági erőfeszítés nagysága és a társadalmi konszenzus hiánya miatt ez lehetetlen... és ezen három ok közül akár egy is elegendő lenne, pedig nekünk az elkövetkező évtizedekben mindhárommal szembe kell majd néznünk.

Egyre hangosabban azok a vélemények, a közösségi médiában és a politikai döntéshozók asztalain is megjelenve, hogy az "új energia alapú gazdaság"-hoz vezető átalakulás szükségszerű, ha nem teljesen elkerülhetetlen. Az átalakulást követelők szerint a technológiai fejlődés üteme felgyorsult, és az új megoldások robbanásszerű változást idéznek majd elő az energiarendszerben, miközben a megújuló energiaforrások egyre olcsóbban érhetők el egyre szélesebb rétegek számára, vagyis egyre csökkenő a gazdasági kockázata annak, hogy ezt az átalakulást elősegítsük — vagy akár erőltessük is, ha kell —, hiszen a közeljövőben nem lesz már (vagy csak alig lesz) szükség szénre, olajra vagy földgázra.

Ennek az új világképnek alapköve az a feltételezés, hogy az energia szektor egy olyan átalakuláson megy most keresztül, mint amilyeneket a Szilícium Völgyben kifejlesztett technológiák idéztek elő az életünk megannyi más szegletében. Ennek megfelelően a "régi gazdaság" szereplői már nem megfelelő befektetési célpontok ezen új világ hirdetői szerint, hiszen a rendelkezésükre álló szénhidrogén alapú energiaforrások hamarosan teljesen értéktelenné vagy kitermelhetetlenné válnak majd. Befektetési szempontból most egy ilyen vállalatra tenni olyan, mint a Sears-t választani az Amazon helyett egy évtizeddel ezelőtt.

"Lehetséges küldetés" címmel jelenet meg a nemzetközi Energy Transition Commission jelentése, amelyben ez a szemléletmód teljes fényében megtalálható, az Atlanti Óceán két partját összekötve. Ahhoz, hogy a gazdaságot teljesen szénmentesíthessük, a jelentés három egymással összefüggésben álló pontot ír elő: a megújuló erőforrásokon alapuló vagy úgynevezett "tiszta technológiák" agresszív piaci támogatása mellett az energiafelhasználás hatékonyságát és a teljes energia felhasználás iránti igény maximalizálását kellene egyszerre végrehajtanunk.

Ha ez valahonnan ismerősnek tűnik, az nem véletlen, hiszen ez majdnem teljesen azonos azzal a nemzetközileg is elfogadott energia-politikai konszenzussal, amelyet az 1973–74-es, a világgazdaságot alapjaiban megrengető olajválság után hangoztattak sokáig. S bár az elmúlt évtizedek energiapolitikája inkább ismert volt a készletek kiapadása miatti félelemről, a mostani hajtóerő nem ez, hanem a fosszilis energiahordozók égetése során felszabaduló szén-dioxid, és annak a környezetre és éghajlatra való hatása képezi.

Az alapoknál maradva: az elmúlt évezredek történelmében van elég bizonyíték arra, hogy lehetséges a teljes energiarendszer átalakítása. A nagy kérdés nem is ez, hanem az, hogy vajon most is egy ilyen átalakulás küszöbén állunk?

Mark P. Mills szerint nem. Két komoly akadálya van annak, hogy a világ rövidesen lemondjon a fosszilis szén és hidrogén (szén, kőolaj és földgáz) alapú energiatermelésről. Először: fizikai gátja van annak, hogy az energiatermelő rendszer egy a digitális forradalomhoz hasonló gyors és gyökeres átalakuláson mehessen keresztül. Másodszor: az elmúlt évszázadban nem fedeztünk fel alapvetően új energiatermelési technológiát, legalább is nem olyan nagyságrendekkel fejlettebb technológiát, mint amilyet pl. a tranzisztor vagy az internet jelentett a digitális gazdaságban ugyanezen idő alatt.

Mielőtt belekezdünk ennek a két akadálynak a részletesebb tárgyalásába, fontos azt megérteni, hogyan alakult ki a mostani szénhidrogén alapú energiatermelés és az arra épülő gazdaság és miért is nehéz, ha nem teljesen lehetetlen, ezt rövid időn belül megváltoztatni.

A Holdprogrammal összemérhető változások nagyságrendje

A világegyetem tele van energiával. Az emberiség számára a kihívás az, hogy ezt az energiát adagolható és felhasználható mennyiségben állítsuk elő amikor szükség van rá, nem akkor és úgy, ahogy a természetből elérhető lenne. Akár szél vagy vízenergiáról, napsütésről, a földfelszín alatti szén és hidrogén alapú energiahordozókról van szó, vagy akár atomenergiáról, ez az átalakítás mindig tőkeigényes eszközöket kíván meg.

A Föld teljes lakosságát és a modern gazdaságokat figyelembe véve, a nagyságrendek sokat számítanak. Fizikai alapokon vizsgálva, minden átalakulás egyrészt inercia másrészt pedig különböző nagyságú és fajtájú ellenhatások ellen kell, hogy megtörténjen: képletesen szemlélve sokkal egyszerűbb megállítani egy repülő rovart, mint egy repülőgépet. A társadalom is hasonlóképpen működik: sokkal egyszerűbb egy kisebb közösséget átformálni, mint egy országot megreformálni.

A mai realitás része az, hogy a jelenlegi világ szintű energetikai rendszer 84%-a szénhidrogén alapú forrást használ fel — ezen szén, kőolaj és földgáz értendő —, amely a két évtizeddel ezelőtti 87%-os részesedésnél csak kicsivel alacsonyabb. Ebben a két évtizedben a világ teljes energia felhasználása 50%-kal növekedett, ami kb. két Amerikai Egyesült Államok teljes fogyasztásával egyezik meg.

Ehhez a 3%-os világszintű energiatermelési csökkenéshez kb. 2 billió (2 trillion angol nyelvterületen) dollárnyi befektetésre volt szükség az alternatív energiahordozók kiaknázásának komolyabb szintű megkezdéséhez. Az ezerszer látott vizuális leírás, miszerint a földeken a szélmalmok és a háztetőkön a napelemek termelik a szükséges energiát valójában kevesebb mint 2%-t fedezik a világ teljes energiaszükségletének, és kevesebb mint 3%-t az amerikai fogyasztásnak.

A nagyságrendbeli megoldása egy ilyen óriási szintű kihívásnak ott kezdődik, hogy pontosan leírjuk a probléma méretét. Az elmúlt években a világgazdaság 35 milliárd hordónyi kőolaj származékot fogyasztott évente, emellett még 30 milliárd hordónak megfelelő (energia szempontjából) földgázt és ezenfelül még 28 milliárd hordónyi olajnak megfelelő kőszenet használt fel. Ha ennyi hordót szorosan egymás mellé helyezünk, akkor ez a mennyiség képes lenne lefedni a Dunántúl jelentős részét.

Ahhoz, hogy ezt a szerves szén és hidrogén alapú fogyasztás teljesen kiváltsuk az elkövetkező 20 évben, a világ megújuló energiaforrásokat kiaknázó ipara kilencvenszeresére (!!) kell, hogy növekedjen húsz év alatt. Ez a növekedési elvárás óriási: az elmúlt fél évszázadban a világ kőolaj és földgáz termelése "csak" tízszeresére nőtt. Az teljesen a tündérmesék kategóriájába tartozik, ha valaki azt képzeli, hogy az elmúlt ötven évhez képest most hirtelen képesek leszünk egy kilencszer gyorsabb növekedésre az energetikai szektorban.

Ha egy kisebb feladat után néznénk a példa kedvéért, mondjuk csak az Amerikai Egyesült Államok energetikai rendszerét szeretnénk gyökeresen átalakítani 20 év alatt, az ehhez szükséges ipari erőfeszítés mértéke meghaladná a teljes világ második világháború alatt tanúsított gazdasági növekedését. Ahhoz, hogy az USA teljes elektromos hálózata képes legyen 100%-ban a megújuló energiaforrásokon alapuló áramtermelés felvételére és elosztására 2050-ig, egy a múlt évszázad második felénél 14-szer nagyobb hálózatépítési program szükséges. Aztán ahhoz, hogy ez a gigászi átalakulás ténylegesen meg is történjen, a nem-elektromos meghajtású szektort is gyökeresen meg kellene változtatni, hiszen az USA területén a teljes szénhidrogén fogyasztás kb. 70%-a itt történik, nem az áramtermelésben.

Ha mindezt sikerült véghezvinni, akkor világ viszonylatban a teljes fogyasztás kb. 16%-t alakítottuk csak át, a többi még érintetlen maradt.

Ehhez képest gyakran lehet hallani valami ilyesmit: "Ha képesek voltunk embereket küldeni a Holdra, akkor bizonyára nem okoz majd gondot a [itt fejezzük be a mondatot egy energia átalakulással vagy klímaváltozással kapcsolatos globális teendővel] véghezvitele sem. Nos, a dolog már csak azért sem egyszerű, mert az energia rendszer ilyesfajta gyökeres átalakítása nem azzal hasonlítható össze, hogy néhány embert a Holdra küldünk, hanem inkább azzal, hogy az egész emberiséget oda telepítjük.

A következő részben azt vesszük górcső alá, hogy milyen természeti törvények állnak az utunkba egy ilyen átalakulás véghezvitelekor, ténylegesen mekkora közvetlen gazdasági erőfeszítést és milyen további technológiai fejlődést igényel majd mindez.