Az évek során, a folyamatos ellenállás miatt a szén-dioxid szétválasztás és tárolás (carbon capture and storage, CCS) technológiája, amely többek között mentőövként is szolgálhatna a szén alapú áramtermelésnek is, a német politika számára megközelíthetetlen volt. De az új, 2050-es szén-mentes és klíma-semleges gazdasági ambíciók miatt a téma újra napirendre került, főleg olyan ipari ágazatok esetében, ahol a mostani kibocsátást lehetetlen vagy nagyon nehéz elkerülni, mint pl. a cementgyártás esetében, írja a Clean Energy Wire. Angela Merkel szerint a CCS alkalmazása szükséges eleme a nulla kibocsátás eléréséhez szükséges erőfeszítéseknek, és az Északi-tengeri olaj- és gázmezők helyén szeretnék az első tényleges földalatti szén-dioxid tározókat kialakítani.

Az energia ipar és az éghajlati tudományok szakértői szerint a CCS technológiára szükség lesz a jövőben. Míg a közvetlen áramtermelés esetében lehetséges a nulla kibocsátás elérése — legalább is elméletileg, a szerk. — pusztán megújuló energiaforrásokra támaszkodva, a mezőgazdaság és az ipar bizonyos területein ez egyszerűen lehetetlen.

Az ENSz Intergovernmental Panel on Climate Change (IPCC ) legutóbbi elemzése szerint ahhoz, hogy a globális átlagos hőmérséklet emelkedést 1,5 Celsius fok alatt tudjuk tartani, elengedhetetlen lesz a CCS technológia ipari léptékű felhasználása. Az Európai Bizottság hosszútávú stratégiai jelentése szerint is, főleg az energia intezív iparágakban, szükség lesz rá, többet között — és időlegesen — a szén-dioxid kibocsátás mentes hidrogén előállításához is.

A CCS technológia egyre gyakrabban fordul elő a különböző tanulmányokban, mint a szükséges megoldások egyike, főleg akkor, ha hathatós szén-dioxid kibocsátást akarunk látható időn belül elérni. 2019-ben a CCS technológiát felhasználó projektek száma 19 volt a Global CCS Institute jelentése szerint. Múlt évben több mint 25 millió tonna szén-dioxidot távolítottak el az energia és nehézipari alkalmazások kibocsátásából, amelyet aztán véglegesen tárolnak a CCS föld alatti tározó rétekeiben. A német teljes üvegházhatású gázkibocsátás nagyjából 810 millió tonna szén-dioxid kibocsátásnak felelt meg 2019-ben.

A német kormány az új, 2030-as tervek szerint nem akarja a föld alatti tárolást a szárazföldön megoldani. Helyette a "nagy európai tengeri lehetőségeket" szeretnék kihaszálni az Északi-tenger selfjén, amely természetesen szoros együtműködést kíván meg a környező országoktól is.

A német Országos Földtudományi és Természeti Erőforrások Intézete (Federal Institute for Geosciences and Natural Resources, BGR) szerint kb. 20–115 gigatonnányi szén-dioxidot lehet tárolni a főleg Északi-tenger alatti rétegekben. A szakértők szerint azonban a teljes elméleti kapacitást nem fogják tudni kihasználni, mert egy része túl drága, megkérdőjelezhető vagy más okokból nem ajánlott. [Az ország jelenlegi szén-dioxid kibocsátását figyelembe véve (0,8 gigatonna) ez a tárolási kapacitás nem lesz elegendő hosszútávon, a szerk.]

Jelenleg a német tudományos élet és számos független szervezet (non-government organization, NGO) támogatja a CCS technológia alkalmazását azzal a feltétellel, hogy nem használható fel a fosszilis energiahordozókat használó áramtermelés kisegítésére. Ahhoz, hogy a közvélemény is támogassa a szén-dioxid tárolás ipari szintű alkalmazását, kétségtelen, hogy kiterjedt társadalmi vitára és megegyezésre lesz szükség, hiszen most még sokan gyökeresen ellenzik ezt a megoldást annak ellenére, hogy a szélesebb szén-dioxid kibocsátás csökkentési terveket ugyanakkor támogatják.

Az Európai Bizottság jelenlegi fejlesztési tervei között öt olyan project szerepel, amely célja a tagországok határain túlmutató szén-dioxid hálózat megteremtése. Ennek létrehozását egyszerűsített központi adminisztrációs terhekkel és engedélyeztetési eljárásokkal is próbálják segíteni.

Norvégia a legtapasztaltabb ország a CCS területén, hiszen a jelenleg működő két szén-dioxid tárolásra használt mező, Sleipner és Snøhvit is az ország területén található. A Sleipner projekt keretében éves szinten kb. 1 millió tonna földgáz égetésből származó szén-dioxidot tárolnak 1996 óta sikeresen a tenger alatti rétegekben. Az Equinor norvég olaj és energiacég vezeti az Északi Fény (Northern Light) projektet, amely egy észak-európai szén-dioxid távvezetés és tárolási rendszert szeretne kiépíteni.

A holland kormány álláspontja szerint a CCS technológia központi szerepet játszik majd a hosszútávú klímaváltozás csökkentéséhez szükséges lépések között. A holland megközelítés szerint a nehézipar kibocsátását kell ily módon csökkenteni és a szétválasztott szén-dioxidot a tengerfenék alatti rétegekben tárolni. Az ország 2030-ig 49%-kal szeretné csökkenteni a szén-dioxid kibocsátást. A rotterdami kikötő CCS projektje, Porthos, a kikötő és a környező ipari területekről fogja a szén-dioxidot egy tengeri vezeték segítségével egy üres északi-tengeri gázmezőbe visszajuttatni.