Energia és mobilitás zöld szemszögből

A világ első folyékony hidrogént szállító hajója

2020. január 21. • írta: ZöldEnergia

A Kawasaki Heavy Industries (KHI) múlt decemberben vízre bocsátotta a világ első folyékony hidrogént szállító hajóját, írta a RechargeNews. A Suiso Frontier (a "suiso" hidrogént jelent japánul) nevű hajó a HySTRA projekt fontos része, amelynek keretében barnaszénből ipari léptékben előállított hidrogént fognak Ausztráliából a 9000 kilométer távolságban levő Kobe városába, Japánba szállítani. A HySTRA (CO2-free Hydrogen Energy Supply-Chain Technology Research Association) egy ipari konzorcium, amelyben a KHI mellett a Shell, a Tokio székhelyű J-Power áramszolgáltató vállalat, az Iwatani gázvállalat, a Merubeni kereskedőház, a JXTG Nippon Oil & Energy Corporation olajvállalat vesz részt, és amely konzorcium a japán kutatás és fejlesztéssel foglalkozó Nedo (New Energy and Industrial Technology Development Organization) szervezettől is kap támogatást.

A hajóban egy vákuum-szigetelt hidrogént tartály segítségével, amelyet a jelenlegi gyártás után a Harima Works ezévben fog üzembe helyezni, tartják a –253 °C-ra hűtött hidrogént folyékony állapotban. A tartály 1250 köbméteres, a mivel a cseppfolyósítás kb. 800-adjára csökkenti a hidrogén térfogatát, jelentős mennyiségű gáznak megfelelő folyadék tárolását teszi lehetővé. A folyékony hidrogén szállítása a cseppfolyós földgázéhoz hasonlít, de annál jelentősen alacsonyabb hőmérsékletet kíván meg.

Tovább Szólj hozzá!

A világ legnagyobb úszó szélturbinája üzemel

2020. január 20. • írta: ZöldEnergia

A világ három legnagyobb 8,4 megawattos úszó szélturbinája közül az első üzembe került, amivel a WindFloat Atlantic is bekapcsolódott a tengeri szélenergia termelésbe a portugál partokhoz közel, írja a GreenTechMedia. Az MHI Vestas által gyártott szélturbinák közül a második is az erőmű területén van már, és bekapcsolásra vár.

A WindFloat Atlantic a Windplus konzorcium projektje, amelyet a portugál áramszolgáltató EDP Renewables (54,4%), a francia energiavállalat Engie (25%), a spanyol olajvállalatt Repsol (19,4%) és az úszó platformokat kifejlesztő Principle Power (1,2%) hozott létre.

Az erőmű egy vízalatti 12 mérföldes kábellel csatlakozik a szárazföldi alállomáshoz. Az úszó turbinák láncokkal vannak a 100 méteres mélységben levő óceán fenékhez kötve. Az ilyen mélyebb területeken már nem használhatnak szokványos beton alapú tengeri alépítményeket. Ennek az úszó platformos megoldásnak köszönhető az ilyesfajta erőművek igazi előnye.

Tovább Szólj hozzá!

Az akkumulátorok nem mentik meg a világot, III. rész

2020. január 17. • írta: ZöldEnergia

Ennek a háromrészes posztban Mark P. Millis a HartEnergy oldalán megjelent írását szemlézzük, amely az akkumulátorokban rejlő lehetőségeket és a velük járó, főleg fizikai okokra visszavezethető határokat tárgyalja. Az első részben azt vizsgáltuk, hogy vajon milyen nagy mennyiségben kellene akkumulátorokat előállítani ahhoz, hogy ténylegesen ki tudjuk küszöbölni a fosszilis energiaforrásokra alapozott energia- és áramtermelést, nagyrészt megújuló erőforrásokon alapuló áramtermelést felhasználva. A második részben az előállítandó mennyiségű akkumulátorok tényleges gyártásának költségeit, nyersanyag kitermelést, feldolgozást, szállítást, a gyártás energiaigényét is figyelembe véve.

A mostani részben azt vesszük górcső alá, hogy az első két részben felmért fizikai határokat vajon milyen mértékben és milyen sebességgel tudjuk kitolni ahhoz, hogy az akkumulátorok használata tényleges megoldásként jöhessen szóba, ne csak hipotetikus megoldás maradjon.

A megújuló energiaforrások realitásának határait figyelmen kívül hagyva a zöld energia forradalom mellett elkötelezettek szerint további technológiai áttörések várhatók, sőt magától értetődők vagy elkerülhetetlenek lesznek. Ennek az a legfőbb oka, a szószólók szerint, mert az energia cégek is hasonló utat fognak majd bejárni, mint pl. a számítógépekkel, informatikával vagy telekommunikációval foglalkozó cégek. Vagyis előbb vagy utóbb, de megjelenik majd a zöld energia Amazon vagy Apple formátumú cége a piacon, hogy a régóta várt forradalmat elindítsa.

Tovább 3 komment

Az akkumulátorok nem mentik meg a világot, II. rész

2020. január 16. • írta: ZöldEnergia

Az előző részben, Mark P. Millis a HartEnergy oldalán megjelent írását szemlézve, azt tárgyaltuk, hogy vajon mennyi (lítium-ion) akkumulátorra lenne szükség ahhoz, hogy például az Amerikai Egyesült Államok energiaigényét akár két napra ki tudjuk elégíteni. [A megoldás: kb. ezer évnyi Gigafactory termelésnek megfelelő mennyiségű akkumulátor, a szerk.] A második részben az ehhez szükséges nyersanyagigény előteremtésének feltételeit és következményeit vizsgáljuk. Mark P. Millis következtetése nyilvánvaló: szerinte az akkumulátorokon alapuló energia tárolás szerinte nem tudja biztosítani a világ energiaigényéhez mérhető energiatárolási igényeket — s mivel ezek szerves részei a megújuló energiaforrásokon alapuló energiatermelés jövőjének, az sem életképes a jelenlegi felállásban.

Ennek egyik fő oka az, hogy ilyen nagyságrendben akkumulátorokat előállítani a bányászatra is óriási hatással lenne. Az összes új/zöld energiát felhasználó jövőkép egyik legfontosabb alappillére az a feltételezés, hogy az ilyen energiaforrásokra való áttéréssel a környezeti hatásokat fogjuk csökkenteni, amelyek jelenleg a fosszilis energiahordozók világszintű fogyasztásából származnak. Bár a jelenlegi szemlélet szinte kizárólagosan a szén-dioxid rövid- és hosszútávú környezeti hatásaira koncentrál, az összes energiatermelő ágazat (fosszilis vagy megújuló energiaforrásra alapozott) mérhető nagyságú — ha nem is mindig szabályozott — külsőleges környezeti hatást is kifejt a nyersanyagok bányászata, feldolgozása és a köztes és végtermékek szállítása miatt.

Ha nagyságrendekkel megnöveljük az akkumulátorok előállítását, akkor az nagyságrendekkel fogja megnövelni az ezek gyártásához szükséges alapanyagok előállítását is, a nyersanyagok bányászatát, valamint a teljes gyártási folyamat során elfogyasztott energia mennyiségét is.

Tovább 58 komment

Az akkumulátorok nem mentik meg a világot

2020. január 15. • írta: ZöldEnergia

Ebben a háromrészes posztban Mark P. Millis következő írását szemlézzünk, amely a HartEnergy oldalán jelent meg. Az első részben az akkumulátorokon alapuló energiatárolás mértékéből adódó problémákat vesszük szemügyre, a másodikban az akkumulátorok előállításához szükséges alapanyagok kitermelését tárgyaljuk, a harmadikban pedig az akkumulátorok előállításának és hatékonyságának növelése körüli határokat taglaljuk majd. Nem lehet véka alá rejteni Mark P. Millis véleményét: szerinte az akkumulátorokon alapuló energia tárolás szerinte nem tudja biztosítani a világ energiaigényéhez mérhető energiatárolási igényeket — ami szerves része a megújuló energiaforrásokon alapuló energiatermelés jövőjének.

Az akkumulátorok az eddigi összes "új energia gazdaság" típusú jövőképek, felvázolt elképzelések és grandiózus tervek kulcsszereplői. Az tényleg forradalmasítaná az energetikát, ha találnánk egy olyan technológiát, amely segítségével az elektromos áramot ugyanolyan effektíven és olcsón tudnánk tárolni, mint az olajat a hordóban vagy mint a földgázt a földalatti tározókban. Egy ilyen elektromos áram tároló rendszer még az országos áramtermelő erőművek létét is fenyegetné. Az is könnyen elképzelhető, hogy az OPEC mintájára egy OKEC (Organization of Kilowatt-Hour Exporting Countries, vagyis a Kilowattórákat Exportáló Országok Szervezete) venné át a vezető szerepet a "hordónkénti" elektron szállítás terén, ahol a "hordókat" onnan szállítanánk, ahol az elektronnal való feltöltés a legolcsóbb: a szaharai napelemekből, vagy a mongóliai szénbányákból (amelyek a nyugati világ rendelkezései alól ki tudnak bújni) vagy Brazília nagy folyóiból kinyerhető energia jöhetne számításba például.

De abban a világegyetemben, amiben élünk, az akkumulátor alapú rendszerszintű energiatárolás költsége jelenleg legalább 200-szorosa a földgázénak (energia ekvivalenciát is figyelembe véve), amit ugyanúgy áramtermelésre használnak fel. Ez az egyik legfontosabb oka annak, hogy az országonkénti energiaszükséglet egy vagy többhavi megfelelőjét földgázban és olajban tároljuk most.

Tovább 5 komment

Hol növekszik a leggyorsabban a kőolaj fogyasztás?

2020. január 14. • írta: ZöldEnergia

India kőolaj fogyasztásának növekedése valószínűleg meghaladja majd Kínáét a 2020-as évek közepére, írja a Reuters. Ennek köszönhetően az olajfinomítói befektetések is nagyobb hangsúlyt kapnak majd az országban, de emellett az ország egyre jobban ki lesz majd téve a Közel-Keletről származó olajimportban lehetséges zavaroknak is, írja a Reuters az International Energy Agency (IEA) jelentése alapján.

Az indiai kőolaj fogyasztás várhatóan eléri a 6 millió hordó/nap-os határt 2024-re a 2017-es 4,4 millió hordó/nap értékről, annak ellenére, hogy a helyi termelés csak minimális mértékben nő. Emiatt az ország még jobban ki lesz téve a kőolaj import változékony piacának, és a régióban "szomszédos" közel-keleti országok termelésében lehetséges fennakadásoknak.

A 2020-as években a kínai kereslet növekedése várhatóan valamelyest kisebb lesz, mint az indiaié az elkövetkező években az IEA múlt évi Kínára koncentráló jelentése alapján, de a különbség egyre nagyobb lesz India javára ezután.

Tovább 1 komment

Európa legnagyobb naperőműve állami támogatások nélkül épült

2020. január 13. • írta: ZöldEnergia

A spanyol megújuló energiaforrásokra koncentráló vállalat, az Iberdrola sikeresen befejezte az építkezést Európa legnagyobb napenergiát felhasználó erőművén, írja a GreenTechMedia. Az 500 megawatt teljesítményű Núñez de Balboa erőmű fontos része a 2022-ig 3 gigawatt teljesítmény növekedést elérni akaró Iberdrola terveknek, amelyet a jelenlegi spanyol piaci fellendülés is segít.

Núñez de Balboa erőmű most a beüzemelési fázisban van, ahol a spanyol Red Eléctrica de España (REE) elektromos hálózati elosztó vállalattal együtt végzik a teszteket. Az üzem a negyedév végére várhatóan megkezdi a tényleges termelést is.

Európa előző "legnagyobb" projektje a 2015-ben telepített 300 megawattos Cestas volt, amelyet a Neoen épített dél Franciaországban. De a jelenlegi rekord sem fog sokáig a Núñez de Balboa erőműnél maradni, mert az Iberdrola következő nagy projektje, amelyet várhatóan 2022-ben fejeznek be, a szintén spanyol 590 megawatt névleges teljesítményre képes Francisco Pizarro erőmű lesz.

Tovább 34 komment

Mikorra lesz mindenkinek elektromos autója?

2020. január 10. • írta: ZöldEnergia

Egy új MIT Energy Initiative jelentés szerint amíg az elektromos autók lítium-ion akkumulátorokat használnak, valószínűleg soha nem fognak olyan olcsóvá válni, mint a belső égésű motorral hajtott változataik. Sőt, a becsléseik szerint még legalább egy évtizedbe fog telni, mire a teljes élettartamra vonatkoztatott költségek közötti különbségek megszűnnek, annak ellenére, hogy már most is a várhatónál magasabb üzemanyag és fenntartási költségekkel számolnak a belsőégésű motorral hajtott járművek esetében.

A jelentés szöges ellentétben áll más kutató intézetek és csoportok eredményeivel, mik szerint az elektromos meghajtású gépjárművek már akár öt év múlva is közel azonos költségalapon működnek majd. Az MIT jelentés által előrevetített tartós árbeli különbség hatására az alacsony kibocsátású autók térnyerése számottevően lelassulhat, amit vagy állami segélyek és ösztönző programok segítségével és pl. a törvényi rendelkezések szigorításával lehet majd csak az eredeti tervezett szinten tartani, hogy az elérni kívánt szén-dioxid kibocsátás csökkenés ütemét tartani tudják.

Tovább 66 komment

Csökkenő nyugati nukleáris étvágy

2020. január 09. • írta: ZöldEnergia

Az atomenergia lehet, hogy még nem halott, de nem érzi magát teljesen jól. Nem igazán a nagy hírt kapó balesetek, hanem inkább az egyre szigorodó előírások, az egyre növekvő költségek, egyre hosszabb (és folyamatosan hosszabbodó) építkezések miatt, mivel a nyereség, mikor végre áramot termel egy új erőmű, sokkal később jelentkezik és rendszerint kevesebb a tervezettnél. Az évek során az alacsonyabb befektetői kedv, a rendelkezésre álló állami tőke egyre csökkenő mennyisége és az egyre nehezebben elérhető közvetlen tudás mennyisége az atomenergia ipart fokozatosan egyre hátrányosabb helyzetbe sodorta.

Annak ellenére, hogy egyre több ország és vállalat próbál meg hathatós változásokat eszközölni a klímaváltozás elleni küzdelem részeként, az atomenergiai cégek — egy alacsony szén-dioxid kibocsátással járó, de óriási energiasűrűséget előállítani képest technológiát képviselő ágazat — folyamatosan a túlélésért küzd, írja a Wall Street Journal. A nukleáris energiatermelés szószólói szerint az atomenergia csak minimális szén-dioxid kibocsátással jár és sokkal komolyabb mértékben kell majd ezt az energiaforrást kiaknázni ahhoz, hogy ténylegesen abba tudjuk hagyni a fosszilis energiahordozók felhasználását.

Tovább 3 komment

A lítium-ion akkumulátorok újrahasznosítása

2020. január 08. • írta: ZöldEnergia

Az elektromos autók térnyerésének felgyorsítása fontos eleme a globális szén-dioxid kibocsátás érezhető csökkentésének, és a városi levegő minőség javításának, írja a Nature. Az elektromos autók egyre közkedveltebbek, főleg a városokban, azonban a növekvő számuk új problémát is jelent, mégpedig az autók életkorának növekedésével az újrahasznosításuk rendszerszintű megoldását. Az újrahasznosítás, mindamellett, hogy jelenleg se nem megoldott, se nem képes az egyre növekvő autók számával lépést tartani, nagyon fontos eleme lesz az elektromos autógyártásnak, hiszen ez lesz az akkumulátorok gyártásához szükséges alapanyagok legfontosabb másodlagos forrása a következő évtizedekben. Ehhez azonban a jelenlegi akkumulátor gyártást és autótervezést alapjaitól kezdve kell átgondolni és továbbfejleszteni, hogy az újrahasznosítás lépést tudjon tartani a gyártással és használattal.

Az elektromos autók nemcsak az autóhasználatot fogják gyökeresen átalakítani széleskörű elterjedésükkel, hanem az autók életciklusának végén történő újrahasznosítást, mint iparágat is. A legnagyobb kihívást az egyre nagyon energiasűrűségű, és egyre összetettebb akkumulátorok jelentik. Bár az jelenleg futó autóknak csak kevesebb mint 2%-a elektromos, de ezeket egymás után sorba állítva már most körül érnénk a bolygót. Az széles körben elfogadott nézet, hogy természetvédelmi és biztonsági szempontból az akkumulátorokat sem kijelölt raktárakban vagy — még rosszabb alternatívaként — szeméttelepeken tárolni, sem nagy tömegben szállítani nem tényleges megoldás. Vagyis az autók újrafeldolgozása regionális megoldásokat követel majd.

Tovább 10 komment