Energia és mobilitás zöld szemszögből

A pénzt vagy életet zöld paradoxonja

2020. április 17. • írta: ZöldEnergia

Az általános egészség és életminőség szoros kapcsolata az energiafelhasználás és szén-dioxid kibocsátás mértékével komoly fejtörést okoz a hosszútávú fejlődést vizsgáló kutatók számára. Ha elfogadjuk, hogy a múltbeli életminőségbeli javulások csak az átlagos energiafelhasználás növekedésével voltak elérhetők (ami statisztikailag az egyik legerősebb korreláció az elmúlt néhány száz évben), akkor ennek egyenesági következménye, hogy a klímaváltozás megállítására irányuló törekvések komoly érvágást jelenthetnek majd az univerzális emberi jólét további növelése során [vagyis rosszabbul és rövidebb ideig fogunk élni, a szerk.]. Az Environmental Research Letters szaklap oldalain megjelent új tanulmány ezt a kettősséget vizsgálja, és próbál megoldást találni arra, milyen kölcsönhatások voltak felelősek a múltban tapasztalt életminőség javulásban, például a gazdasági, élelmiszer ipari és energetikai előrelépések hatására.

Ennek segítségével azt próbálták megfejteni, hogy vajon a múltban tapasztalt kibocsátás növekedés szükséges-e a jövőbeli életminőség javulás hosszútávú folytatásához. Az eredmények szerint a szén-dioxid kibocsátás közvetlenül csak az életminőség javulásának negyedéért felel, míg a kibocsátás által elért kereseti növekedés ezzel sokkal szorosabb összefüggést mutat. A cikk szerzői szerint a kibocsátás és életminőség közötti választást inkább a gazdaság növekedése és életminőség hosszútávú javulása közöttire kell majd átváltani. Vagyis a klasszikus kérdés szerinti "pénzt vagy életet?" kérdésre talán van megoldás.

Az ENSZ által lefektetett Hosszútávú Fejlesztési Célok (Sustainable Development Goals, SDG) jól ragadják meg az emberi fejlődés és a bolygó fennmaradása közötti feszültség pontokat. Az SDG-k között megtalálható az "Egészség és jólét" (SDG 3) ugyanúgy, mint a "Klímaváltozás" (SDG 13), a "Megfizethető és tiszta energia" (SDG 7) és a "Elfogadható munka és gazdasági növekedés" (SDG 8) is. Azt szinte mindenki elfogadja, hogy az energia elérhetősége vagy a gazdasági növekedés alapfeltétele az egészséges élet és jólét megteremtésének, míg a klímaváltozásra adható válaszok jó része ez ellen dolgozna.

Történelmi távlatból szemlélve, az energia mennyisége, a gazdaság és az emberi fejlődés egymással együtt és egymásra kölcsönösen hatva növekedett. Azt azonban nem könnyű tisztázni, hogy ez a kölcsönhatás milyen irányú, és hogy egy adott pillanatban melyik hatására növekedett a másik (vagy a többi). Az energiafelhasználás és a gazdasági növekedés közötti laza kapcsolatot már többen is kutatták, ahol a tényleges kölcsönösség (mindkettő egyformán hat a másikra) a legelfogadottabb nézet jelenleg, az átfogó (keresztmetszeti, cross sectional) elemzések szerint. Hasonló összefüggést lehet találni a gazdasági aktivitás és a jólét között, habár itt a ok-okozati összefüggések kevésbé világosak — ez az ismert Easterlin vagy boldogság-fizetés paradoxon.

A szokásos gazdasági növekedésre (több éves átlag tekintetében) valószínűleg komoly hatással lehet a főbb ipari ágazatok teljes szén-mentesítése, amire várhatóan előbb vagy utóbb szükség lesz a klímaváltozás megállításához. De ugyanez valószínűleg igaz az emberi jóléttel kapcsolatban is, hiszen például a múltban észlelt várható életkor növekedés pont az energiafelhasználás és a szén-dioxid kibocsátás mértékének növekedésével hozható összefüggésbe. Ha ez az összefüggés tényleg egyetemes törvényű, akkor az energiafelhasználás és/vagy szén-dioxid kibocsátás drasztikus csökkentése katasztrofális következményekkel járhat az életminőségre is, hacsak nem sikerül ezt kikerülni például azzal, hogy az élelmiszer előállításhoz és a lakhatáshoz szükséges felhasználást máshogyan változtatjuk meg.

A cikk eredményei szerint a várható élettartam nagysága nem a teljes energiafelhasználás nagyságával, hanem a háztartási elektromos áram felhasználás mértékével, valamint a vásárlóerő-paritás alapú fizetéssel és az élelmiszerek elérhetőségével kapcsolható szorosan össze. Vagyis ha a fenti ábra szerint tényleg az emberi jóléttel kapcsolatos SDG 3-s cél a fontos, akkor fontos megérteni a meglévő kapcsolatokat a többi cél (SDG) alá tartozó gazdasági, fizikai és szociális elemekkel is, ahelyett, hogy a korábbi feltevést használjuk fel, miszerint az általános gazdasági növekedés mindenképpen a jólét növekedését vonja maga után.

Ez azt is jelenti, hogy az SDG által megfogalmazott célok eléréséhez a célok egymás közötti egymásra utaltságát is fel kell tárni, hogy a szükséges és elégséges feltételeket, valamint a tényleges célokat (jólét) a köztes kielégítendő állapotoktól (élelmiszer, szállás, energia elérhetősége, stb.) meg tudjuk különbözteti. Ez azért is fontos, mert korábbi kutatások rámutattak, hogy a köztes kielégítendő állapotokat nem lehet vég nélkül javítani, míg a végcélnak definícióból eredendően nincs ilyen határa. Emellett a köztes állapotok túlfokozása, pl. a túlfogyasztás, komoly gazdasági, anyagi (materiális) és szociális károkat is okozhat.

A nemzeti össztermék (GDP) növekedés, mint a jólét szempontjából fontosnak tartott gazdasági mutató újabban komoly kritikával néz szembe, főleg akkor, ha annak a környezeti fenntarthatósággal, a klímaváltozás elleni küzdelem során megtett lépéseket is ideértve, való kapcsolatát vizsgálják. Érdekes módon a vásárlóerő-paritás alapú fizetések sokkal gyengébb összefüggéseket mutatnak az elsődleges energiafelhasználással vagy a szén-dioxid kibocsátás mértékével. Emiatt várhatóan az utóbbiak csökkentése a vásárlóerő-paritás alapú fizetésre is sokkal kevésbé látványos hatással lesz majd.

Ez alapjaiban biztató eredmény, de ennek teljes értékű bizonyítása érthető módon további kutatómunkát igényel majd. A tanulmány szerint az ilyen irányú kutatásoknak új kihívásokkal is szembe kell majd nézniük. A hagyományos definíciók, amelyek az emberi jólét alapjait jelentő elsődleges szükségleteket meghatározzák, egyre kevésbé fedik le a modern társadalmi igényeket. Elég csak arra gondolni, hogy az internet hozzáférés már ma is alapvető emberi szükségletnek számít néhány fejlettebb országban, míg ez akár 20 évvel ezelőtt is elképzelhetetlen volt.

Az bizonyos a szerzők szerint, hogy ebben az évszázadban megoldás(oka)t találjunk arra, hogy az alapvető emberi szükségleteket ki tudjuk elégíteni a bolygó teljes lakosságát figyelembe véve, miközben fajlagosan (és remélhetően abszolút mértékben is) kevesebb energiát és anyagot használunk fel ehhez. Ennek része lesz a fenti ENSZ célok további tanulmányozása és olyan megoldások kifejlesztése, amelyek az egymásnak (látszólagosan) ellent mondó elemeket együttesen képesen kielégíteni.

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://zoldenergia.blog.hu/api/trackback/id/tr3015618078

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

GyMasa 2020.04.19. 22:11:07

Az a baj, hogy a probléma VALÓS megoldása azt igényelné, hogy az ideológiai/politikai alapokról elmozdulna az egész rendszer a technológiai/fizikai lehetőségek irányába.
Ehhez kellen egypár olyan változtatás, amelyikről a sötétzöldek borítékolhatóan hallani sem akarnak:
- Az atomenergia fokozott használata.
- A jelenlegi, szerintem teljességgel hatástalan időjárásfüggő támogatási rendszerek teljes atdolgozása
- Az erkölcsi avulás kivezetése a piacról (javítani a "dobd el és vegyél újat" elv helyett)
- A mindenféle plusz adók bevezetése esetén ezeknek a pénzeknek szigorúan a K&F-be történő visszaforgatása, illetve az elért fejlesztések elterjesztésére használni a szavazatvásárlás helyett.
süti beállítások módosítása