A tudományos alapokat nélkülöző atomenergia ellenesség az egyik legjobb iskolapéldája a pénz pazarlásnak, írja a Forbes. Az ilyen mozgalmak hatására óriási mennyiségű anyagi forrásokat emésztünk fel, amelyeket inkább máshol kellene felhasználni. Emellett azonban a legnagyobb kárt azzal okozzák, hogy megakadályozták a legtisztább és legbiztonságosabb energiaforrás, a nukleáris energia, széleskörű felhasználását pont akkor, amikor a legnagyobb szükségünk lenne rá. Az ilyen időkben jó látni, hogy a tudomány végre újabb csatát nyer, főleg egy olyan területen — a használt fűtőelemek tárolásánál — ahol ezelőtt a tudósok nem is számítottak ellenállásra.

Az Egyesült Államok központi Nuclear Regulatory Commission (NRC) bizottsága egy új környezeti hatástanulmányt tett közzé egy Új-Mexikó területére tervezett új köztes nukleáris hulladék tároló megépítéséhez, amelyet a Holtec International által kifejlesztett HI-STORE technológiára alapoznának. Az NRC jelenlegi álláspontja szerint nem találtak olyan környezetvédelmi okot, ami miatt a kiadandó engedélyt vissza tudnák tartani. Egy ilyen környezeti hatástanulmány a tároló építését, üzemeltetését és az élettartam lejárta utáni elbontását is figyelembe veszi. A hatások között a földhasználatot, szállítást, a talaj- és földtani adatokat, a felszíni és felszín alatti vizeket, a környezeti és ökológiai forrásokat, a történelmi/hagyatéki, társadalmi és a környezetvédelmi kérdéseket is figyelembe veszik.

Holtec 9500 tonna hulladékot tárolna 500 száraz tartályban. A kérdés az, hogy a megoldásuk mennyire biztonságos.

A nukleáris fűtőanyag rendszerint 5 évet tölt a reaktorokban, ami időszak alatt kb. csak a teljes fűtőérték 5%-t használják ki, mert a felhalmozódó melléktermékek miatt azonban nem lehet már biztonságosan tovább használni. Ezután a használt — jobban mondva kissé használt — fűtőanyagot eltávolítják a reaktorból, és azt időlegesen (kb. 5 évig) víz alatt tárolják, míg az elsődleges melléktermékek legaktívabb része elbomlik. Ez idő alatt a hőtermelés és a sugárzás kellően lecsökken annyira, hogy a fűtőanyag már száraz tartályokban is tárolhatóvá válik.

A száraz tartályokba helyezett fűtőanyagot így tárolják legalább egy évszázadig, mielőtt az további feldolgozásra vagy végső lerakásra kerülne. A száraz tartályos tárolás történhet az atomreaktorok környékén is, de a legtöbb országban központi hely(ek)en tárolják az ilyen hulladékot.

A Forbes cikk szerint, az NRC legújabb jelentésére támaszkodva kijelenthető, hogy a száraz tartályos tárolás (dry cask storage) nagy valószínűséggel a jelenleg ismert legbiztonságosabb tárolási megoldás. A kockázatok túl alacsonyak az adat-alapú meghatározáshoz, emiatt csak becslések állnak rendelkezésre. Még az ilyen becslések szerint is a legalacsonyabb kockázati kategóriába tartózó emberi tevékenységek közé sorolható, ami miatt a tényleges kockázat statisztikailag nem megkülönböztethető a nullától.

A száraz tartályok többszörös acél, öntött vas és vasbeton rétegekből épülnek fel, amelyek együttesen akadályozzák meg a folyadékszivárgást és biztosítják a hatékony sugárzásvédelmet is. Egy tartály rendszerint 10 tonna fűtőanyagot tud tárolni.

Az ilyesfajta tárolás nem új dolog. Csak az USA területén 24 jelenleg üzemelő 65 atomerőműből 35 területén használják ezt a megoldást. A víz alatti és száraz tartályos tárolással több mint 70 ezer tonna használt fűtőelemet tárolnak jelenleg.

A Holtec szerint az Új-Mexikó területére tervezett föld alatti tartályos tárolásnak három fontos ismérve van, ami alátámasztja a fentieket: 1) a tartályok viszonylag könnyen kiemelhetők és elszállíthatók, ha szükséges, 2) a rendszer külső beavatkozásoknak könnyedén ellenáll (pl. terrortámadások vagy hurrikánok), 3) a terület földrengés mentesnek tekinthető.

A megoldást ellenzők szerint azonban az ilyen tárolás, és főleg a használt fűtőelemek szállítása nagy veszélyeket rejt magában. Az NRC jelentés szerint azonban az aggályok túlnyomó többsége alaptalan.

A fűtőelemek nem tartalmaznak folyékony vagy gáz halmazállapotú összetevőt, és a tartályokat véglegesen bezárják (beton öntéssel és hegesztéssel). Vagyis elképesztően kicsi az esélye annak, hogy a szilárd halmazállapotú nukleáris anyag megszökhessen.

Emellett a jelenlegi statisztikai adatok szerint több mint 1 millió tonna atomhulladékot, atomfegyvereket és használt fűtőelemeket szállítottak eddig az USA területén összesen több mint egymillió mérföld távolságra balesetmentesen (beleértve a bizonyítható rákos megbetegedéseket és más haláleseteket is).

A tartályokat is kimerítően tesztelték az elmúlt 40 év alatt, időnként elképesztő módon: a tartályokat 130 km/h sebességgel beton bunkernak ütköztették, több mint ezer fokos kerozin tűzben tartották (egy repülőgép becsapódása utáni lehetséges eset), hatalmas acél tüskére ejtették vagy több hétig mélyvízben tartották, stb., hogy a szivárgást előidéző lehetséges helyzeteket szimulálják.

Az ilyen típusú tárolást már korábban is sikeresen üzembe helyeztek az USA területén, például a Callaway Nuclear Generating Station működéséhez vagy a SONGS bezárása során.

A jelenlegi NRC környezeti hatástanulmányt 2021 márciusáig lehet majd véleményezni, mielőtt a végső verziót kiadják. Egy teljes technológiai tanulmányt is befejeznek addigra. A kettő együtt fogja a tényleges alkalmazás alapját képezni, a befektetői érdeklődés fennmaradása esetén.

Az ilyen típusú megoldások komoly segítséget jelenthetnek az atomenergia szélesebb körű alkalmazásához. Amire, hacsak nem történnek komoly technológiai ugrások a megújuló energiaforrások kiaknázása terén, előbb vagy utóbb szükségünk lesz, hogy a jelenlegi klímaváltozás csökkentésére irányuló tevékenységeink célkitűzéseit el tudjuk érni.