S egyszer csak a napenergia óriási lett. Ez annak is köszönhető, hogy az országok és nemzetközi vállalatok egyre inkább elfordulnak a fosszilis energiahordozóktól, és annak is, hogy a projekt fejlesztők egyre nagyobb léptékben vonják be a kihasználatlan sivatagos és mezőgazdasági művelésbe nem bevont területeket a megújuló energiaforrások kiaknázásába. Az ilyen giga-méretű naperőművek egy olyan új befektetési lehetőséget képviselnek, amely segítségével a megújuló energiaforrásokon alapuló áramtermelés végre megközelíti a kőszén, kőolaj vagy földgáz alapú áramtermelés erőművi kapacitását, írja a Bloomberg.

A nagy-méretű naperőmű projektek egyre gyakoribbak lettek az elmúlt években. 2019-ben legalább 35 olyan projekt került beüzemelésre, amely nominális kapacitása meghaladta a 200 MW-t. Ez az érték 17%-kal több volt, mint 2018-ban a BloombergNEF adatai szerint. Mivel minden megawatt teljesítményhez kb. 3000 napelem panelre van szükség, egy 200 megawatt teljesítményű projekt legalább 550 hektár területet foglal el.

A naperőművek növekedése a fajlagos költségek csökkenésének köszönhető. Emellett a befektetői kedv is egyre élénkebb a hosszútávú befektetők, mint például a nyugdíjalapok körében, akik stabil és kiszámítható nyereséggel kívánják az alapok időtállóságát garantálni. Egy ilyen pénzügyi alap számára a minimum befektetés 100 millió euró környékén kezdődik, és minél nagyobb a befektetés — a megtérülés állandósága mellett —, annál jobb.

Az átlagos naperőművek az elmúlt évtized első éveiben viszonylag kicsik voltak. Ez részint a támogatási rendszernek is volt köszönhető, amely a kisebb befektetésekre és azok nagyobb számára helyezte a hangsúlyt. A támogatások ellenére az ilyen kisebb projektek még mindig az átlagosnál magasabb fajlagos költségekkel számoltak.

A panelek ára az elmúlt évtizedben 88%-kal csökkent a BNEF szerint, és további 43%-kal fog csökkenni ebben az évtizedben 2030-ig. A napelemek árának csökkenésével azonban nemcsak az előállítási költségek, de a hosszútávú szerződésekben foglalt nagy volumenű áram alapárazása is folyamatosan csökkent. Emiatt a nagyobb erőművek egyre inkább előnybe kerülnek, főleg a központi támogatások lassú megszűnésével.

A gigaerőművek megjelenése nem mindenhol talál egyértelmű fogadtatásra. Amint az már köztudott, míg a vásárlók szeretik előnyben részesíteni a tiszta energia forrásokat, a velük járó vagy elképzelt esztétikai vagy földár csökkenés miatt inkább máshol szeretik ezeket megvalósulni látni, nem a közvetlen környezetükben.

A befektetők ennek ellenére a nagyméretű gigaprojektekben hisznek, mert a nagy méret alacsony fajlagos költségekkel és sokkal jobb anyagi megtérüléssel jár. A paneleken kívüli költségek sokkal nagyobb mértékben befolyásolják a kis kapacitású erőművek gazdasági mutatóit: a távvezetékek, transzformátor házak, a kerítés, biztosítás, a föld ára közel azonosak egy kis vagy nagy projekt esetében. Ennek egyenesági következménye, hogy minél nagyobb az erőmű teljesítménye, annál alacsonyabb fajlagos költségekkel kell majd számolni, vagyis annál olcsóbb lesz az itt megtermelt áram ára. Mivel majd minden földrészen megszűntek a központi támogatások az új naperőmű projektek esetében, a fenti meggondolások ugyanúgy igazak Kínában, mint Egyiptomban vagy Spanyolországban is.

Néhány fejlődő országban még kedvezőbb a helyzet, hiszen a projekt elindulásához és a központi engedélyeztetéshez szükséges díjak is teljesen függetlenek az erőmű névleges kapacitásától. Ez volt az egyik fontos oka annak, hogy a dél-egyiptomi giganaperőmű, a Benban projekt is megszületett. A Benban projekt finanszírozásában az Európai Bank is részt vett. Ez az erőmű 1,5 gigawatt névleges teljesítményre képes, ami több mint jónéhány atomerőmű teljesítménye.

Az egyre csökkenő áraknak köszönhetően egyre többen vásárolnak megújuló energiaforrásokból termelt elektromos áramot. Ez pedig nélkülözhetetlen lesz az előttünk álló energia ipari átalakulásban, ami során a fosszilis energiahordozók felhasználását kell drasztikusan csökkentenünk.