A világon kevesebb mint az emberiség harmada képes alapszinten megélni a csak helyben termesztett élelmiszereket fogyasztva, a másik kétharmadnak szüksége van a máshol termesztett élelmiszereket eljuttató teherszállítás kiterjedt rendszerére és a kereskedelemre, hogy ezt az alapvető emberi szükségletet biztosítani tudja, írja az Anthropocene Magazine.

Egy nemzetközi kutatócsoport a Nature tudományos szaklap oldalain publikált új eredményei szerint a modern világ sokkal jobban bocsátkozik a szállítás és kereskedelem adta lehetőségekre, mint azt korábban gondoltuk volna. A kutatás során hat csoportba osztott alapvető élelmiszereket vizsgáltak. Ezek között ott szerepeltek a mérsékelt égövi alapélelmiszerek, mint a búza, rozs, árpa, rizs és kukorica, a trópusi éghajlatban termesztett köles és cirok, valamint a gumós növények családjába tartozó manióka (kasszava) és a hüvelyesek családjába tartozó termények is. A kutatók figyelembe vették az átlagos termesztés és fogyasztás közötti távolságot és a fogyasztók számát is. Kiindulási pontként megpróbálták minimalizálni ezt a távolságot.

Az eredmények meglepőek lettek.

Még a legideálisabb helyzetben is a Föld lakosságának csak nagyjából legalább 11% de legfeljebb 28%-a képes a megélhetést biztosítani egy legfeljebb 100 km távolságban levő termőterületről. A globális fogyasztók 26 és 64%-a akár 1000 km távolságot is meghaladó távolságban levő termőterületekről szerzi be az alapvető élelmiszereket. Az magától értetődő, hogy az ilyen esetekben a szállítás és a (nagy valószínűséggel) nemzetközi kereskedelem nagyon fontos szerepet játszik.

Az eredményeket termények szerint lebontásban vizsgálva nagy különbségeket találtak, főleg az éghajlat különbségek miatt. A rizs például, hiszen ennek termelése kevésbé érzékeny az éghajlati különbségekre, sokkal nagyobb mértékben elérhető a Föld bármely pontján: a bolygó lakosságának kb. 50%-a talál rizs termőföldet 650 km-es sugáron belül. A mérsékelt égövi búza, rozs és árpa esetében ez a távolság 900 km-nek adódott az elemzés szerint, amivel perszer már erősen súroljuk a "helyi" termelés definícióját.

A legmeglepőbb eredmény azonban mégiscsak az, hogy a világ negyedének alapvető gabona alapú élelmiszer szükségletét átlagosan több mint 5200 km távolságból kell fedezni.

Ha ezt a távolságot 100 km-en belül tartjuk, akkor Föld lakosságának csak 22–28%-a képes ezen alapélelmiszereket beszerezni a gabonafélékből, míg kukoricából és a trópusi éghajlaton termelt gumós növényekből csak 11–16%-a.

A kutatócsoport azt is vizsgálta, milyen hatással lenne, ha sikerül a mezőgazdasági termelékenységet megduplázni az új fajta termesztési eljárások segítségével, miközben az élelmiszer feldolgozásból és fogyasztásból adódó veszteségeket (pl. a kidobott étel mennyiségét) felére csökkentjük.

Az eredmények szerint az átlagos távolságok így érezhetően csökkennének, valamint a nagyobb távolságba szállított mennyiség is értelemszerűen csökkenne: több alapélelmiszer lenne közelebb elérhető, és emellett kevesebbet is pocsékolnánk el a fogyasztás közben. Érdekes módon főleg Afrika, Dél-Amerika és Ázsia területén található országok nyernének ezzel a legtöbbet. Bizonyos területeken, mint például Európában vagy Óceánia nagy részén szinte semmi különbség nem adódott.

A következő lépésben azt vizsgálták, hogy a jelenlegi termelés milyen messzire és milyen földrajzi határokon belül éri el a fogyasztókat. Így az térképezhető fel, hogy az alapvető élelmiszerek milyen "vízválasztók" szerint osztják fel a bolygó lakosságát.

Ezek azt elosztási határok rávilágítottak arra, hogy milyen mélyen integrált az élelmiszerek elosztása jelenleg. Összesen kb. 2000 különböző elosztási területet találtak, amelyek a néhány kilométeres körzettől a teljesen globális térnyerésig minden magukba foglaltak. A rizs például, bár uralkodó szerepet játszik az ázsiai élelmezésben, az összes kontinensen elérhető és fogyasztott termék. Nem csak azért, mert a nemzetközi kereskedelemnek köszönhetően könnyen elérhető bárhol, de azért is, mert élelmezés szempontjából keresett termék (pl. gluténmentes), és a felhasználás szempontjából rengeteg különböző tulajdonságokkal rendelkező alfaja van.

A hat alapvető terményt kombinálva egy összefüggő területet kapunk, amely szinte az egész bolygót átöleli. Ez alátámasztja a régi feltételezést, miszerint az élelmiszer kereskedelem a legkiterjedtebb hálózat a bolygón, amely szinte mindenhova elér. Ami annak fényében különösen érdekes, hogy csak 6 terményről van szó.

A tanulmány egyik legfontosabb eredménye az, hogy aláhúzza a kereskedelem nélkülözhetetlen szerepét az emberiség alapvető igényének ellátásában. A kutatók szerint emiatt nagyon fontos újra átgondolni az egyre gyakrabban elhangzó ajánlást, miszerint a helyi élelmiszer fogyasztás mindig jobb. Bár az igaz, hogy a helyi fogyasztás miatt a szállításból adódó környezeti terhek csökkennek, de sajnos a helyi fogyasztás csak nagyon kevés helyen megoldható, főleg az alapélelmiszerek kapcsán.

A kutatók szerint a nemzetközi kereskedelem okán a nagyüzemi termelés is egyre jobban elterjed, aminek előnyei (pl. termelékenység) mellett hátrányai is lehetnek (pl. a növekedett gépesítés és erózió), a szállításhoz köthető kibocsátás mellett.

Az viszont tagadhatatlan, hogy a kereskedelem központi szerepet játszik az emberek táplálásában, és egyben — az érem másik oldalaként — élelmiszer biztonsági szerepet is betölt. Az élelmiszerek szállítása nem megoldás mindenre, de a kutatók szerint az új eredmények segítségével talán újragondolható, miként lehet a fennálló rendszert átalakítani.