A klímaváltozást tagadók kedvenc célpontjai a klímaváltozást leíró modellek és azok viszonylagos pontatlansága. Gyakori érv az, hogy az évtizedekkel ezelőtt elkészített számítógépes modellek nem tudták pontosan megjósolni a klímaváltozás mértékét. Egy mostani, széleskörű felmérés szerint a régi modellek — amelyek között akár fél évszázados is akad — rendszerint meglepő pontossággal tették azt, írja a Science szaklap.

A klímaváltozással foglalkozó tudományos kutatócsoportok az 1970-s évek kezdete óta használnak számítógépes modelleket a felszíni hőmérséklet — és annak változásának — számításához. Az első modellek megjósolták a növekvő szén-dioxid mennyiségéhez köthető hőmérséklet növekedést. Ahogy az eredmények egyre szélesebb körben ismertté váltak, úgy növekedett azok száma, akik a kezdeti modellek pontosságát (és megbízhatóságát) kérdőjelezték meg. Egy 1989-es Science cikk szerint is "A klímatudósoknak lehet, hogy van egy baljós előérzete, hogy az üvegházhatás miatt melegszik a Föld, de bizonyítani nem tudják azt még."

A régiekhez képest a mai modellek sokkal fejlettebbek. A régi, központi számítógépes, mágnesszalagos és lyukkártyás rendszereket felváltották a szuperszámítógépek, amelyek több billió (trillion) számítást végeznek másodpercenként. A mostani modellekben a hó, jég és az erdők területe (és annak változása), a felhőtakaró dinamikus számítása megtalálható — ezekről csak álmodtak az első kutatók. A mostani felmérést vezető kutatókat viszont érdekelte, hogy ezek a régi modellek vajon milyen pontossággal számították ki a globális hőmérsékletváltozás mértékét.

A felmérés során a ténylegesen mért felszíni hőmérsékleti adatokat hasonlították össze 1970 és 2001 között publikált 14 modell 17 előrejelzéseivel. Bizonyos esetekben a publikált adatok csak a még meglévő cikkek alapján volt elemezhető, vagyis az adatokat a közölt grafikonokból kellett speciális szoftverek segítségével kiolvasni és digitalizálni.

A modellek nagy része pontosan előrejelezte a ma mérhető felszíni hőmérsékleteket, amelyek átlagosan 0,9 °C-kal növekedtek 1970 óta. 10 előrejelzés esetében nem volt szignifikáns eltérés a tényleges adatok és a modellek által becsült értékek között, a Geophysical Research Letters oldalán közölt cikk szerint.

Hét öregebb modell távolabb állt a tényleges értékeknél, akár 0,1 °C évtizedenkénti eltéréssel. A hétből öt esetében viszont a jósolt értékek pontossága könnyen növelhető volt, ha a bemeneti adatokat a tényleges szennyezési adatokkal — nem a korábban előrevetített értékekkel — helyettesítették. Ezek közé tartozik az üvegházhatású gázok és az aeroszolok koncentrációja. A kibocsátási értékek nagy mértékben függnek pár fontos gazdasági mutatótól és technológiai változástól is, amelyet a régi modellek nem tudtak pontosan előrejelezni.

Jó példa erre a híres 1988-as NASA model, amely szerint a mostani globális hőmérséklet kb. 0,3 °C-kal magasabbnak kellene lennie, mint ami ténylegesen. Emiatt aztán a modell rengeteg negatív reakciót vált még mai is ki. Pedig annak az oka, hogy a model előrejelzése pontatlan nem abban keresendő, hogy a fizikai alapjai hibásak lennének. A fő okai az előrejelzés pontatlanságának a metán kibocsátás túlbecslése és a freon alapú gázok koncentrációjának a túlbecslése volt, amit pont az 1989-es Montreáli Protokoll, az ózonréteg védelmében hozott nemzetközi egyezmény, hatására kezdett el drasztikusan csökkenni. Ha ezeket a paramétereket a tényleges értékekre állítják be, a NASA modell előrejelzése a ténylegesen mért adatokhoz nagyon közel kerül.

Azt mindig érdemes figyelembe venni, hogy a mai számítógépes modellek is tartalmaznak paramétereket, amelyek pontossága nehezen garantálható. De ez nem jelenti azt, hogy a modellek teljesen használhatatlanok, és az előrejelzéseknek semmi haszna nincs. A bemeneti paraméterek pontosságának növelésével az előrejelzések egy egyre pontosabbak lesznek, és egyre pontosabban határozzák meg a növekvő szén-dioxid és más üvegházhatású gázok által okozott hőmérséklet emelkedés szintjét.

Az ENSz legutóbbi klímaváltozási konferenciájának (2019 United Nations Climate Change Conference) a 15. Kyoto Protokoll és a 2. Párizsi Egyezmény találkozók is részei voltak. Az ENSz legutóbbi jelentése szerint a legnagyobb üvegházhatású gázok kibocsátásáért felelős országok nem tartják magukat az egyezményekben előírt kibocsátás csökkentés mértékéhez.