Azzal, hogy valamit természetesnek titulálunk, jelentősen befolyásolható az, hogy bizonyos társadalmi csoportok vagy a "széles tömegek" milyen mértékben fogadják el azt. De az, hogy mi a 'természetes' és hogy ki dönt erről, az már nem annyira egyértelmű. A Nature Climate Change oldalán megjelent cikk szerzői szerint 'természetesség' mostani, viszonylag szűk definíciója szükségtelenül zárja ki a klímaváltozás elleni küzdelemben bevethető technológiák jelentős részét, ezzel is csökkentve a hatékony törvényhozást és a megtehető lépéseket.

A természetes megoldásokat rendszerint széles társadalmi támogatás övezi, és emiatt a különböző, technológiai szempontból lehetséges megoldások között az első helyeken szerepelnek a klímaváltozás elleni küzdelem körüli párbeszédek során. Azt viszont, hogy mi természetes és mi nem az, a cikk szerzői szerint rendszerint elavult és álromantikus érvek és ismérvek alapján határozzuk meg, és nem az alapján, hogy ténylegesen (tudományos alapon mérhetően) mennyire hatékonyak vagy milyen hátrányokkal jár alkalmazásuk. A régi mondást alkalmazva: a fák a barátaid, kivéve amikor autóval csapódsz beléjük.

A lehetséges megoldások csoportjának kibővítése

A természetes klímaváltozást csökkentő megoldások listáját nagymértékben befolyásolja a közösségi médiákban elterjedt romantikus világkép, amely a technológiai határokat, a veszélyeket és egyéb előre nem látható kockázati tényezőket rendszerint figyelmen kívül hagyja [amelyek persze ugyanígy igazak lehetnek a mesterséges megoldásokra is, a szerk.].

Vegyünk példának a nemrégiben kialakult Science cikk körüli vitát, amely szerint az erdősítéssel akár 205 gigatonnányi szenet lehetne megkötni a légkörből, és amely becslés kb. ötszörösen túlbecsli a tényleges értéket több más kutatócsoport szerint. Adjuk hozzá a fenti nagyságrendi határhoz az erdősítéshez szükséges föld nagyságát, a telepített erdők esetén fennálló biodiverzitás csökkenésének kockázatát, az erdősítés során keletkező metán kibocsátás mennyiségét, az erdők fenntartásához, az azokban elnyelt szén-dioxid mennyiségének meghatározásához, az erdők meglétének igazolásához szükséges megoldások kockázatát és bizonytalanságát, és ez a megoldás egyből nem tűnik sem annyira magától értetődőnek, sem annyira egyértelműen jó megoldásnak.

Amikor a meglévő 'természetes' megoldásokat akarjuk, mint esetlegesen szóba jöhető megoldásokat használni a Párizsi Egyezményben meghatározott kibocsátási normák eléréséhez, akkor feleslegesen szűkítjük ezt a kört.

A cikk szerzői három szempontra akarják a nemzetközi szervezetek figyelmét felhívni.

1. A jelenlegi 'természetes' megoldásokat ne tartsuk magától értetődő és öndefiniáló megoldásoknak, hanem olyanoknak, amelyeket széles tömegek tekintenek annak, és amelyeket tovább lehet fejleszteni vagy alternatív, gyümölcsözőbb megoldásokkal kicserélni.
2. A jelenlegi, romantikus szemlélet alapú besorolást el kell engedni, hogy ne akaratlagosan (és vakon) szűkítsük a lehetséges megoldások körét.
3. A 'természetes' fogalmát ki kell terjeszteni, hogy a jelenleg elérhető technológiák nagyobb részét figyelembe vehessük a lehetséges megoldások kidolgozásánál.

A cikk szerzői szerint minden megoldásra szükségünk lehet, és valószínűleg szükségünk is lesz ahhoz, hogy megfelelő mennyiségű szén-dioxidot tudjuk a légkörből eltávolítani a rendelkezésre álló néhány évtizedben. A 'természetes' vagy 'mesterséges' (vagy akár 'természetellenes') kategóriák csak a változás sebességét lassítják és az elérhető eredményeket csökkentik pont most, amikor nagy léptékű és hatékony megoldásokra volna szükségünk a lehető leggyorsabban.