A fejlett országokban a városi közlekedés érezhető változásokon ment keresztül az elmúlt öt év során. A leginkább látható része ennek az egyre növekvő számú szabadon választható megoldások jelenléte, amely a személyes közlekedési szabadságot növelték, legyen szó megosztott közösségi szolgáltatásokról (Uber, Lyft), vagy az elektromos kismotor, kerékpárok, rollerek bevezetéséről. A fenti lehetőségek nagy része nem volt elérhető az előző évtizedben, vagy csak nagyon kezdetleges, kísérleti formában, írja az Intelligent Transport.

Ez a fejlődés pontosan érzékelteti, hogy ezidáig kielégítetlen vásárlói igények voltak megválaszolatlanok a városi közlekedés terén, s ezt az űrt töltötték be sikerrel az új megoldások. Az új közlekedési formák egyik újdonsága, hogy szinte kizárólagosan magáncégek vezették be őket, és nem a városfejlesztők ötletei vagy befektetéseinek köszönhetik létezésüket. Emiatt a közlekedési ágazat új, dinamikus fejlődésen esett keresztül, az elérhető megoldások száma növekedett, ezek piaci megjelenése felgyorsult, hiszen a prototípustól a tényleges alkalmazásig szükséges idő jelentősen lecsökkent, és emiatt a versenyhelyzet is éleződött az ágazat szereplői között.

A magáncégek és állami szereplők közötti együttműködés felélénkülése volt az egyik kulcs tényezője az elmúlt években tapasztalt fejlődésnek. Lehet, hogy közhelyesen hangzik, de a résztvevők közötti együttműködés egyszerre óriási lehetőség és az egyik legnehezebben elérhető állapot is egyben. A vírus világjárvány rávilágított a helyzet törékeny mivoltára, de egyből arra is, hogy milyen irányba lehet majd a mostani akadályokat sikerrel megkerülni.

Bár az együttműködések kialakultak, a közlekedésben reménytelen azt várni, hogy ezzel minden széleskörű és évtizedek alatt kialakult probléma egyszerre és mindenkorra megoldódik. A változás kulcsa a közös érdekben és az egymásba vetett bizalomban rejlik, mind a szolgáltatást nyújtó gazdasági szereplők között és persze a vásárlók és vállalatok között is.

A közös érdekek nemcsak pontról pontra megegyező feltételek mentén teljesülhet. A belgiumi tömegközlekedés kihasználtságát egyik legjobban elősegítő intézkedés nem azt célozta meg, hogy minél többen vegyenek busz, villamos vagy vonatjegyet. Ehelyett a vállalatok olyan dolgozói támogatási rendszert vezettek be az állami ösztönzésnek köszönhetően, ahol egy bizonyos fix összeget használhat fel a dolgozó "mobilitási juttatásként" bármilyen formájú munkahely és lakóhely közötti utazásra, a havi autóhasználat utáni juttatás helyett. Ennek köszönhetően egyre többen választanak alternatív közlekedési módokat a hagyományos autós közlekedés helyett, amelyek között egyre nagyobb szerepet kapnak a szolgáltatás alapú megoldások is.

Az ilyen szolgáltatás alapú közlekedési formák persze csak akkor sikeresek, ha helyileg adnak választ egy égető problémára, legyen az közlekedési dugó, levegő minőség, a csatlakozási lehetőségek hiánya vagy akár a meglévő (tömeg)közlekedési formák által nyújtott közbiztonság.

A központi irányítás szerepe és súlya mindig is komoly vitatárgy volt a decentralizált, és fogyasztói igényeken alapuló közlekedési szolgáltatások esetében. Az biztos, hogy központi, állami irányvonal és a szabványok és kötelezettségek megléte nélkül lehetetlen bármilyen alulról szerveződő szolgáltatást sikerre vinni.

A teljes értéklánc szereplői számára fontos a kitermelt érték arányos felosztása, vagyis megfelelő üzleti model nélkül (beleértve a bevételek és felelősség vállalás megfelelő felosztását is) megint csak lehetetlen az ilyen szolgáltatások hosszútávon is sikeres működtetése.

Ahhoz, hogy a szolgáltatás alapú közlekedés tényleg használhatóvá váljon a széles tömegek számára, még szorosabb együttműködésre és nyitott adatáramlásra lenne szükség. A vásárló számára akár a legegyszerűbb utazás is több elemből áll össze, ahol a megtett útvonalért járó fizetés és az, hogy ez mikor és kinek történik, rengeteg fejlesztési lehetőséget rejt még magában.

A szolgáltatás alapú közlekedés igazi előnye akkor mutatkozik meg, ha egyszerre több fajta közlekedési módozat között tud a vásárló választani. Ehhez a szolgáltatók közötti szabad versenyre csakúgy szükség van, mint az egymással való egyeztetésre (beleértve az állami szereplőket és törvényhozást) is. Ez különösen abból a szempontból fontos, hogy egy-egy város határain kívül is szükség van szolgáltatás alapú megoldásokra, amely gyakran túlmutat egy helyi törvényhozás vagy egy helyi vállalkozás keretein.