A világjárvány sok előre nem látott hatással járt, amelynek sokan örülhetnek. A velencei vízben újra láthatóak a halak, London és sok más nagyváros, sőt régió levegője régóta nem látott mértékben kitisztult — a Himaláját majd egy emberöltő óta most először vehető ki tisztán akár száz kilométer távolságból is — és a közlekedéshez köthető zajszennyezés is érezhetően csökkent minden érintett országban. A vírus világjárvány hatására a globális éves CO₂ kibocsátás akár 14%-kal is csökkenhet majd. De nemcsak az olajfinomítók, hanem a vegyipari és más nehézipari termelés is csökkent, így ezek a vállalatok is nagy valószínűséggel képesek lesznek majd elérni az éves csökkenési kvótákat, írja a Chemical & Engineering News.

De azok a vállalatok — főleg a fejlett országokban, Európában található cégek —, amelyek komolyan veszik a szén-dioxid csökkenésre vonatkozó hosszútávú terveiket, a jelenlegi piaci körülmények között bizony nehéz helyzetbe kerülhetnek. A BASF folytatja a megújuló energia segítségével előállított szintézis gázból történő olefingyártás kutatását és fejlesztését, annak ellenére, hogy a piaci előrejelzések szerint egy ilyen folyamatot nagy valószínűséggel nem lehet nyereségesen ipari szinten alkalmazni a jelenlegi olajárak mellett.

Három okra is visszavezethető, miért lesz nehéz ebben az évben kitartani az ilyen kibocsátás csökkentésre irányuló befektetések mellett.

Először, a világjárványhoz köthetően a bevételek csökkenésre miatt vállalatok rendszerint költségmegtakarítási akciókat hirdettek meg, vagyis a befektetésre használható tőke mennyisége (bizonyos szektorokban drasztikusan) visszaesett, beleértve a CO₂-csökkentési programokat is. Minthogy az olajvállalatokhoz, vegyipari és energetikai cégekhez köthetők az ilyen befektetések jelentős része, ezeknek a cégeknek a szokásos bevételek nélkül (a piaci versenynek is köszönhetően) nincs meg a gazdasági háttere, hogy az ilyen nagyszabású építkezéseket változás nélkül folytatni tudják.

A svéd Vattenfall visszalépett egy északi tengeri szélerőmű farm licitálásánál áprilisban. Több ipari szintű hidrogén elektrolízis üzem tervei több éves csúszást jelentettek be (ha egyáltalán megépülnek a jelenlegi és várható gazdasági helyzetben).

Fontos látni, hogy bár a szén-dioxid kibocsátás várhatóan gyorsan visszatér majd a világjárvány előtti szintre, a vállalatok késéssel fogják csak az ilyen befektetéseket folytatni, hiszen a fellendülő gazdasági helyzetben először a cégeket kell pénzügyileg stabilizálni, mielőtt a nagyon kiadási tételeket újra meg merik majd tenni. Emiatt a befektetések várhatóan hónapokkal vagy akár évekkel is késnek majd.

Másodszor, a lecsökkent és várhatóan tartósan alacsonyan maradó olaj- és földgázár miatt a megújuló energiaforrásokra való váltás piaci előnye lecsökkent, bizonyos esetekben/országokban teljesen megszűnt még az állami támogatás mellett is.

Bár ez minden szén-dioxid csökkenéssel foglalkozó vállalatok érint, néhányan szerencsére a mostani árváltozásokat csak rövid idejű kilengésnek tekintik. A megújuló energiaforrásokból a fosszilis energiahordozókból termelt elektromos áram ára közötti különbség hosszútávon jó hajtóerőnek bizonyult a váltáshoz. Ahhoz, hogy a megújuló energia alapú áram piaci előnye megmaradjon, a mostaninál magasabb olaj- és gázár szükséges [vagy sokkal alacsonyabb megújuló energia alapú áramár, a szerk.].

Harmadszor pedig az európai Emissions Trading System (ETS) keretében eladott és vett CO₂ ára a világjárvány következtében hirtelen lecsökkent a múlt évi közel 30 eurós és azóta tonnánkénti 25 eurós átlagárról 15 euróra, mielőtt lassan visszaemelkedett 20 euró közelébe az elmúlt hetekben. Ha ez a közeljövőben hasonló alacsony szinten marad, akkor nagyon kicsi a szén-dioxid kibocsátáshoz köthető pénzben is kifejezett 'visszatartó erő', vagy a várható tényleges költségcsökkenés, ha egy vállalat kibocsátás csökkentő befektetés mellett dönt.

A 'karbon piac' lényege, hogy a CO₂ kibocsátás mértékét — vagy annak hiányát — a vállalatok egymás között adhatják és vehetik. Vagyis azok a vállalatok, amelyek a megszabott kibocsátási értékeknél kevesebbet termelnek, a negatív kibocsátást eladhatják azoknak, amelyek a kibocsátási kvóták felett vannak. Országonként különböző mértékben, de a kvóták feletti kibocsátás pénzügyi és akár büntetőjogi következményekkel jár általában.

A gazdasági elemzők szerint ahhoz, hogy komoly léptékű kibocsátás csökkenést lehessen a nehéziparban elérni, legalább 40–50 euró tonnánkénti CO₂ árra lenne szükség. A mostani 20 euró körüli ár egyszerűen azt jelenti, hogy a befektetések helyett a vállalatok kivárnak, abban reménykedve, hogy a már bejelentett projektek által biztosított negatív kibocsátást alacsony áron tudják majd megvásárolni.

Az ETS szén-dioxid ára nem növekedni, hanem várhatóan csökkenni fog, főleg a csökkenő kőszén-alapú áramtermeléshez köthető csökkenő CO₂ kibocsátás miatt. Emiatt a megtakarításokhoz köthető CO₂ credit várhatóan telíti majd a piacot, akár az ár teljes összeomlását is okozva a következő hónapokban. A nagy kibocsátók, mint az olajfinomítók, vegyipari konszernek, acélüzemek és cementgyárak lesznek ennek az első számú nyertesei.

S ez pont akkor történik, amikor az Európai Bizottság bejelentette, hogy 2030-ra további CO₂ kibocsátás csökkenést, vagyis 40% helyett 50%-t vettek célba. Az ipari szereplőknek eszerint kell(ene) terveznie majd a következő években.