Az Environmental Research Letters szaklap oldalain megjelent új tanulmány érdekes témát vett nagyító alá: a bolygó szintű (planetáris) klímamérnöki beavatkozások lehetséges következményeit modellezték. A jelenlegi kutatást tanulmány szerzőinek korábbi eredményeire alapozták, ahol a megemelkedett légköri szén-dioxid mennyiség által okozott felmelegedés felét sikerült kompenzálni a beeső teljes napsugárzás mennyiségének 1%-os csökkentésével. A globális felmelegedés ütemét az IPCC által bevezetett úgynevezett RCP8.5 eset írja le abban az esetben, ha a szén-dioxid kibocsátás mértékét nem csökkentjük. A szerzők is ezt használták referenciaként.

A jelenlegi cikk is a korábban kifejlesztett analízist használta kiindulási pontként, de azt a Tilmes és kutatócsoportja által 2018-ban publikált, úgynevezett "stratospheric aerosol geoengineering large ensemble", vagyis GLENS modellel kombinálva. A GLENS modell segítségével, a légköri szén-dioxid szintjét is figyelembe véve, ki lehet számítani az északi és déli 15 és 30 fok szélességi körök között kb. 5 km magasan a légkörbe juttatott kén-dioxid által okozott felszíni levegő hőmérséklet csökkenést.

Az cikk eredményei és végső következtetései figyelemre méltóak.

Egy ilyen típusú kutatás során végrehajtott számításokat nagymértékben befolyásolja annak a lehetősége, hogy egy emberi tevékenység során a sztratoszférába történő kén-dioxid kibocsátás helyi szintű és előre nem látható mértékű klímaváltozást idézhet elő. Bár azt sokat elismerik, hogy az átlaghőmérséklet emelkedés megállítása és visszafordítása valószínűleg minimalizálná az ilyen lokális kilengéseket, ennek a mértékét nagyon nehéz pontosan előre jelezni.

Ezért rendszerint az ilyen modellezés során a helyi csapadék egyensúly (csapadék és párolgás egyenlege) változását is követni kell, ahol ha ez nagymértékben változik miközben az átlaghőmérsékletet sikerül a korábbi értékre szorítani, akkor várhatóan érezhető negatív hatása lenne egy ilyen bolygószintű klímamérnöki beavatkozásnak. Vagyis a számításokat nem csak az átlaghőmérsékletre, hanem a csapadék mennyiségére és a csapadék egyenlegre is ki kell terjeszteni, amire a korábbi modellek még nem voltak (ilyen szinten) képesek.

Az előző kutatásokhoz hasonlóan, a mostani eredmények is arra utalnak, hogy a légkörbe juttatott aeroszolok segítségével, amit a felmelegedést kiváltó napsugárzás mértékének a csökkentésére javasolnak többen, a globális klímaváltozás valószínűleg sikeresen megfékezhető, vagy legalább is késleltethető lenne. A korábbi munkákhoz képest azonban a jelenlegi cikk szerzői azt is megvizsgálták, hogy milyen felszíni változásokat idézne az elő, ha a teljes felmelegedés mértékét megpróbálnánk a légkörbe juttatott aeroszolok segítségével semlegesíteni — ez a teljes-GLENS érték.

Emellett az eredmények azt sugallják, hogy az RCP 8.5 esethez képest az átlaghőmérséklet jelenlegi szintre való visszaállítása esetén (teljes-GLENS) a csapadékmennyiség és a csapadék-párolgás egyenlege is a jelenlegihez közeli értékre állna vissza, viszonylag kicsi szórással. Vagyis ahelyett, hogy a hidrológiai ciklus felerősödne és egyre szélsőségesebbé válna — több és jobban változó esők, nagyobb viharok, stb. —, a mostanihoz hasonló kiegyensúlyozottabb időjárás lenne várható.

Egy ilyen bolygószintű klímamérnöki beavatkozás során tehát az egyik fontos — ha nem a legfontosabb — paraméter a teljes napsugárzás mértékének megfelelő mértékű csökkentése. A jelenlegi modell segítségével az ekörüli kérdéseket lehet még pontosabban megválaszolni: mi történne, ha a jelenlegi állapotokhoz képest kicsivel vagy többel csökkentjük a földfelszínre elérő napsugárzás mértékét? Korábban közölt eredmények alapján arra lehetett következtetni, hogy a kismértékben lecsökkentett napsugárzás hatására például a szubtrópusi monszun csapadékmennyisége érezhetően csökkenne, ami katasztrofális következményekkel járhat az erre épülő mezőgazdaságra és a tipikusan fejlődő országok abból élő népességére. A mostani modell szerint azonban a felszíni átlaghőmérséklet megfelelő hangolásával ez teljesen elkerülhető.

A tanulmány zárószavában a szerzők szerint a bolygószintű klímamérnöki kutatás egyik fontos célja, hogy a lehetséges beavatkozásokról és az általuk kifejtett hatásokról érthető és követhető párbeszéd alakuljon ki a társadalom és a tudományos világ között. Ennek alapelemei az egyre pontosabb modellek és az egyre részletesebb megfigyelések közzététele és az eredmények megvitatása. Ezek alapján lehet majd a megfelelő megoldásokat kidolgozni és, ha szükség lesz rájuk, a várható következmények ismeretében ezeket alkalmazni.