A növényi olajakból készült bioüzemanyagokat egyre nagyobb mennyiségben használjuk fel a fosszilis üzemanyagok helyett. Eredetileg környezetbarát megoldásként tekintettek ezekre az üzemanyag típusokra, komoly politikai támogatás keretében, hiszen úgy tűnt, hogy segítségükkel sikerül majd az üvegházhatású gázok kibocsátását jelentősen csökkenteni. Az ilyen bioüzemanyagokat termelő országok, mint például Indonézia, mindmáig támogatja a felhasználásukat, már csak azért is, mert az ország fosszilis kőolaj importtól való függését is segít csökkenteni.

Egy 2018 végén elfogadott törvény szerint az Európai Unió jelentősen fogja korlátozni a jövőben a pálmaolaj alapú bioüzemanyagok felhasználását, főleg amiatt, mert a pálmaolaj alapú üzemanyaggyártás tényleges környezeti hatását egyre komolyabb kétségek övezik. A rendelkezés ellenére az EU területén 2018-ban több mint 7 millió tonna pálmaolaj került felhasználásra, ennek több mint fele biodízelként. A Nature szaklap oldalain megjelent tanulmány szerint a pálmaolajból készült bioüzemanyagok azonban komoly problémákkal küzdenek az új szabvány miatt.

Az életciklus elemzések (Life Cycle Analysis, LCA) szerint a megfelelő bioüzemanyagok felhasználásával valóban lehet a fosszilis üzemanyagokhoz képest a teljes szén-dioxid kibocsátást csökkenteni. Ez a szén-dioxid kibocsátás csökkenés azonban komolyan behatárolódik, ha a bioüzemanyag előállítása során az eredeti terület, és a hozzá köthető eredendő szén-dioxid kibocsátás megváltozik a mezőgazdasági felhasználás miatt. Emiatt a legújabb EU rendelkezés, az úgynevezett Renewable Energy Directive II szerint az életciklus elemzés során számításba kell venni a mezőgazdasági tevékenység hatására keletkező kibocsátást, és a fosszilis üzemanyagokhoz képest legalább 60%-kal alacsonyabb kibocsátást kell elérni minden olyan bioüzemanyag esetén, amelyet 2021 előtt működésbe álló üzemben gyártottak, és legalább 65%-os csökkenést kell elérni a 2021 után üzembe álló termelés esetében.

Az indonéz tervek szerint az ország tovább fogja növelni a pálmaolaj termelést, hogy az importált fosszilis energiahordozóktól való függést csökkentsék, aminek egyenes ági következménye a pálmaolaj termesztés további térnyerése. A Nature tanulmánya szerint viszont az újabb területek mezőgazdasági termelésbe való bevonása esetén az üvegházhatású gázok kibocsátása egyszerűen túl magas ahhoz, hogy bárminemű kibocsátás csökkenést lehessen elérni az ilyen típusú bioüzemanyag termeléssel a fosszilis energiahordozókhoz képest.

A tanulmány az egyik első olyan kutatás eredményeit teszi közzé, amely során a frissen feltört területek tényleges üvegházhatású gáz kibocsátását mérték fel szisztematikusan. Az eredmények elég lehangolóak, hiszen a frissen telepített pálmaolaj ültetvények nemhogy kibocsátás csökkenést nem érnek el, de a tanulmány szerint nettó szén-dioxid kibocsátók a korábbi, pl. erdős, területhez képest.

A későbbi évek során, ahogy a pálmafák öregszenek, a fák általi szén-dioxid felvétel mértéke növekszik. A mérések szerint a mezőgazdasági művelésbe való bevonás hatására akár egy évtizeden keresztül is folytatódik az eredeti felső termőrétegben felhalmozott széntartalmú komponensek lebomlása, amely szén-dioxid kibocsátáshoz vezet. Egy átlagosan 25–40 éves ültetvényi kort figyelembe véve a helyzet javul a ültetvény korával, de a teljes kibocsátás mérlege nagyban függ a talaj típusától. Például a lápos területeken fekvő idősebb ültetvények még mindig nettó pozitív szén-dioxid kibocsátással rendelkeznek az eredeti élettérhez képest.

Az a tanulmány eredményei szerint sajnos kétségtelen, hogy az új ültetvényeken termelt pálmaolaj alapú bioüzemanyagok nem felelnek meg az új EU szabvány által a bioüzemanyagok számára előírt, teljes életciklus elemzés szerinti szén-dioxid kibocsátás csökkenés mértékének. Vagyis ezek a pálmaolaj alapú üzemanyagok az új EU-s besorolás szerint már nem rendelkeznek majd a bio címkével.