Amikor a klímaváltozás sebességét lassító intézkedésekről van szó, szinte alig beszélünk a veszteségek csökkentéséről, mint lehetséges (részleges) megoldásról. Egy nemrég a Nature Climate Change-ban megjelent cikk szerint azonban az áramszolgáltatás területén jelentős széndioxid kibocsátásnak megfelelő energiaveszteség lenne megtakarítható, amellyel országos, vagy akár globális, szinten is számottevő lépések tehetők, írja a The Conversation.

A veszteséges áram átviteli és elosztási rendszer miatt több elektromos áramot kell termelni. Azokban az országokban, amelyek egyrészt fosszilis energiaforrásokat használnak fel az áramtermelésre és ahol a hálózat veszteségei is számottevőek, többlet kibocsátásról, úgynevezett "kiegyenlítő" kibocsátásról beszélhetünk. Ez a többlet áramtermelésnek köszönhető, amellyel a veszteségeket kompenzálja a szolgáltató.

A cikk szerzői kiszámolták, hogy globális szinten közel egy milliárd tonna széndioxid ekvivalens kibocsátás közvetlenül "kiegyenlítő" többlettermeléshez köthető, és ami a nehéz gépjárműves teherszállításnál (1118 millió tonna) kevesebb, de a vegyipari kibocsátásoknál (878,5 millió tonna) több. Ebből a kibocsátásból kb. 500 millió tonnányi megtakarítható lenne, ha a 142 ország területén operáló áramszolgáltatók veszteségeit globális szinten csökkenteni tudnánk.

A számok eredete

A világ nagy részén az elektromosságot központilag termelik, amit azután nagy-feszültségű vezetékeken juttatnak el az erőműtől több tíz vagy száz (esetleg ezer) kilométerre levő elosztó rendszerekhez — ezek az utcán is látható villanypóznák vagy a föld alatti vezetékek —, amelyek aztán az áramot a fogyasztókhoz viszik. Az áramot fém vezetőkben szállítjuk, amelyek a vezetők ellenállása miatt hőtermeléssel jár. Emiatt a megtermelt energia egy része hőveszteségként használódik fel, még mielőtt eljutna a fogyasztóhoz.

Az ezzel járó széndioxid kibocsátást az úgynevezett "life cycle assessment" eljárás segítségével számosították a szerzők. A teljes veszteségek beszámították, vagyis nem csak a hőerőművi veszteségeket, hanem a fosszilis energiahordozók kitermelése során keletkezőket is, az áram átviteli és elosztási veszteségei mellett. Tették ezt mind a 142 vizsgált országban, az ott jelen levő áramtermelési rendszer sajátosságait figyelembe véve.

Az eredmények szerint a veszteségek nagysága és típusa erősen országfüggő. 2016-ban a teljes átviteli és elosztási veszteségek elérték a 19%-ot Indiában és 16%-ot Brazíliában. De ehhez képest Haiti, Irak és a Kongói Köztársaság területén a veszteségek meghaladták az 50%-t, ami annyi jelent, hogy a megtermelt áram több mint fele nem érte el a fizető fogyasztókat, egyszerűen eltűnt az odavezető úton.

A legtöbb fejlett országban a veszteségek alacsonyabbak: az Amerikai Egyesült Államok területén 2016-ban kb. 6% veszett el, míg Németországban 5% és Szingapúrban csak 2%. Az nyilvánvaló, hogy sokkal hatékonyabb rövid távolságokon nagyszámú fogyasztónak az áramot szállítani és elosztani, a nagy távolságú és kis létszámú (vidéki) fogyasztókhoz képest.

A veszteségek fele elkerülhető lenne

A veszteségek valósak, mint ahogy a rendelkezésre álló megoldások is, habár a megoldások bevezetése nem mindig egyszerű vagy zökkenőmentes folyamat.

A közvetlen technológiai megoldások segítségével és a meglevő infrastruktúra fejlesztésével az átviteli és az elosztási veszteségek is csökkenthetők. Az átviteli veszteségek a meglévő távvezetékek alacsony ellenállású vezetékekre való cseréjével (akár szupravezető kábelekkel is), valamit a váltakozó és egyenáramú átvitel kombinálásával csökkenthetők.

Az elosztás területén is már elérhető technológiák segítségével a rendszer terhelése tovább optimalizálható, főleg az egyre jobban teret nyerő megújuló energiaforrásokon alapuló lokális termelés figyelembe vételével.

A nem-technológiai megoldások sokkal nagyobb kihívást jelentenek, és itt csak részleges csökkenés várható. A veszteségek oka nagyon különböző lehet, beleértve az időjárás (Haiti) vagy háborúk okozta károkat, a gyenge központi irányítás és korrupció vagy általános szegénység (pl. India). Ezen országok jelentős része nagyrészt még mindig fosszilis kőszén alapon termeli az elektromos áramot, de pont emiatt minden hatékonyság növelő lépés számottevő kibocsátás csökkenést is jelenthet egyben.

A klímaváltozás kényszere

Bár a cikk rengeteg más közvetlen megoldást is felvonultat — az okos mérőóráktól az automatizált rendszer felügyeleten át a tulajdonosi szerkezet reformjáig —, ezek csak köztes lépések az átfogó változáshoz.

Meglepő módon, csak nagyon kevés ország klímaváltozással kapcsolatos tervei között szerepel az áramszolgáltatási veszteségek csökkentése. A vizsgált 142 országból 110 terveiben szerepel valamilyen megújuló energiaforráson alapuló áramtermelés nagy léptékű bevezetése, de csak 32 ország említi a hálózati veszteségek csökkentését. Egy veszteséges hálózaton továbbított és elosztott megújuló energiaforráson alapuló áram ugyanúgy a semmibe vész, mint a fosszilis energiaforráson alapuló.

Az áramszolgáltatás szénmentesítése elkerülhetetlen lesz az elkövetkező évtizedekben. Ahhoz azonban, hogy az áramtermelést gazdaságosan zöld utakra tereljük az is kell, hogy a megtermelt (és várhatóan magasabb költségekkel járó) zöld áramot hatékonyan tudjuk a fizető fogyasztókhoz eljuttatni országos és helyi szinten is.