Energia és mobilitás zöld szemszögből

A szén a kormányrúdnál

2019. szeptember 10. • írta: ZöldEnergia

A klímaváltozás körüli beszélgetések állandó eleme a kőszén alapú energiatermelés, ahol a kőszén felhasználás lassú csökkenése egy kis reményre ad(hat) okot, írja az Economist. Igaz ugyan, hogy Trump elnök még mindig a "gyönyörű, tiszta szén"-ről beszél, de megmenteni azt Amerikában már nem tudja.

A kőszén eltüzelése a klímaváltozás mögötti legnagyobb hajtóerő, az ipari forradalom óta mérhető átlaghőmérséklet emelkedésének nagyjából harmadáért felel. Világszerte egyre több országban ütemesen csökkentik a szénfelhasználás mértékét, és váltanak a környezet kevésbé terhelő megoldásokra, mint a szél, a napenergia vagy akár a földgáz alapú áramtermelésre.

De mindezek ellenére a múlt évben először átlépte a kőszén alapú szén-dioxid kibocsátás a az éves tíz gigatonnás határt, ami a világ teljes CO2 kibocsátásának kb. 30%-át teszi. Vagyis lehet, hogy a nyugati, fejlett, országokban a felhasználás csökken, de az ázsiai kormányok még mindig a kőszén alapú áramtermelést helyezik előnybe.

Ázsia nagyjából a világ kőszén felhasználásának 75%-t teszi ki, Kína nagyjából ennek a felét. Igaz ugyan, hogy a kínai kormány nagy erőfeszítéseket tesz a megújuló erőforrások kiaknázása terén, de 2018-ban tovább nőtt a szénfelhasználás is, csak úgy, mint az előző évben is. Az indiai szénfelhasználás 9%-kal nőtt az előző évhez képest, míg Vietnám fogyasztása nagyjából negyedével.

koszen_2019.svg

Ahhoz, hogy a Föld átlaghőmérséklet emelkedése 1,5 Celsius fok alatt maradjon az ipari forradalom előtti időszakhoz képest, a klímakutatók többsége szerint minden szén alapú erőművet be kell majd zárni 2050-ig. Ez azt is jelenti, hogy már most el kell kezdeni ütemszerűen a bezárásokat. A mai beruházásokkal számolva legalább 2079-ig lesz működőképes szénerőmű a bolygón az USB bank szerint. Az ázsiai erőművek átlagéletkora kb. 15 év most, ami jelentősen kevesebb az USA-beli nagyjából átlagosan 40 éves, elöregedett erőműveknél.

Több oka is van az ázsiai kőszén felhasználásnak, de a legfontosabb ezek közül az állami segélyek által nyújtott befektetői "hátszél". Az indiai állami vállalatok éves szinten több mint 6 milliárd dollárt invesztálnak új erőművekbe, amit az állami bankok megtoldanak még kb. 10,6 milliárd dollárral. Kína nem csak a saját területén, de külföldön is támogatja a kőszén alapú erőműveket, éves szinten kb. 9,5 milliárd dollárnyi külföldi segéllyel. Japán és Dél-Korea ugyancsak segíti a külföldi szénerőmű építéssel kapcsolatos befektetéseket.

Az állami segélyek mögött a munkahely teremtés szükségessége, és az alap áramtermelés megteremtése is áll, hogy a megújuló energiaforrásokon alapuló termelés bizonytalanságát kompenzálni tudják. A gáz alapú áramtermelés tért tudott hódítani az USA területén, de rendszerint alul marad Indiában és a dél-ázsiai országokban, hiszen ide a felhasznált gáz nagy részét importból fedezik.

A kőszénfelhasználás csökkentése nem könnyű feladat Ázsiában. Az indonéz kőszén lobbi ereje nem csak a munkahely teremtéshez kötött, hanem abból is táplálkozik, hogy rengeteg állami hitelt kaptak, és az állami bankok pénzügyi stabilitása nagy részben a kőszéntermelő vállalatok eredményeihez kötött.

Három komoly rizikófaktorral néznek szembe az ázsiai kormányok. Az első a klímaváltozáshoz és az átlaghőmérséklet emelkedés megállításához kapcsolódó nemzetközi egyezményekhez, és az ezekben leszögezett szén-dioxid kibocsátás csökkentéséhez kapcsolódik. A második a gazdasági szereplők vonakodásában jelentkezik: a nemzetközi bankok egyre nehezebben finanszíroznak kőszénnek kapcsolatba hozható befektetéseket. A harmadik tisztán politikai jellegű: a szavazók egyre világosabban juttatják érvényre a tiszta levegő iránti igényüket, még Kínában is.

Az nem kérdés, hogy a jelenlegi helyzetnek változnia kell, de az igen, hogy milyen gyorsan fog. A nyugati országoknak segítenie kell az ázsiai országokat, de nem úgy, hogy az általuk termelt kőszenet felvásárolják, mint tette azt Amerika, Anglia, Németország vagy Japán régebben.

A kőszén kitermelés és felhasználás csökkentése nemzetközi erőfeszítéseket kíván, ami valószínűleg sok ország erején túlmutat, de ennek ellenére nem lehet a szőnyeg alá seperni.

5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://zoldenergia.blog.hu/api/trackback/id/tr5915055688

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

röf 2019.09.11. 12:03:05

Már csak egy zárógondolat hiányzik a végéről: akkor jöjjön az atomenergia.

CSOKKI MÁLNA 2019.09.11. 12:13:45

Európa 5 legszennyezőbb ligniterőműve közül 4 Németországban van..

CSOKKI MÁLNA 2019.09.11. 12:14:30

@röf: Kevesebb atom=több szén..Ahogy ez Németországban is történik..

igazi hős 2019.09.11. 12:27:51

@röf: vagy bármi más, lehetőleg olcsóbb és elosztottabb. Az se baj, hogy ha az erőmű telepítése nem jár akkora fajlagos CO2 kibocsátással, mint egy atomerőműnél. Ezt nagyjából tudják a nap- és szélerőművek. (Ne vegyük elő a tárolás gondját, mert az az atomerőműnél is ugyanúgy megvan.)
süti beállítások módosítása