Végzetes 3%?

Az emberiség hosszú idők óta az erdőkhöz fordult élelemért, tüzelőanyagért, építőanyagért és művészi inspirációért, annak ellenére, hogy a tudomány mai állása szerint a fajunk nem az erdőkből, hanem a kevésbé sűrű szavannás területekről származik. Az erdők még mindig legalább 1,5 milliárd ember közvetlen, napi megélhetését biztosítják, míg a többi 6,2 milliárd ember számára ezek a területek jelentik az egyik fontos — és sajnos veszélyeztetett — eszközt a éghajlatváltozás elleni küzdelemben. A szárazság, az erdőtüzek és a közvetlen emberi tevékenységek azonban folyamatosan csökkentik... A trópusi égövben, ahol a jelenlegi erdők fele található, az erdők irtásának üteme 2015 óta felgyorsult: ha országként kezelnénk, az erdőirtásból származó szén-dioxid kibocsátás az esőerdőket nagyjából a harmadik helyre tenné, Kína és Amerika után, írja az Economist.

Az amazóniai őserdők nagyon fontos szerepet játszik régóta nem csak az éghajlatváltozás elleni küzdelemben. Itt található nagyjából az esőerdők 40%-a, ahol a szárazföldi fajok 10-15%-a képviselteti magát. Az erdőirtás következményként az eredeti esőerdők közel kerültek egy megállíthatatlan átalakuláshoz, amikor a sűrűn benőtt erdős terület átalakul egy kevésbé benőtt szavanna szerű élettérré, még akkor is, ha az erdőirtást abbahagyjuk.

Az elmúlt tízezer évben az emberiség folyamatosan irtotta az esőerdőket, de egészen az 1970-es évekig nem ipari mértékben. Az elmúlt 50 évben Brazília a területén levő esőerdők 17%-át alakította át utakká, szója földekké vagy legelőkké, amivel nagyjából egy Franciaországnyi erdős területet vesztett az ország. A kétezres évek után óriási politikai és gazdasági erőfeszítéseknek köszönhetően sikerült az erdőirtás mértékét csökkenteni (megszüntetni nem), ami azonban 2013 óta megint felgyorsult. Ez részben az erdőirtásokért kiszabott büntetések elengedése, részben a gazdasági és politikai válság miatti kialakult vákuum miatt. Jair Bolsonaro, Brazília elnöke, világossá tette, hogy az erdőirtást tiltó törvényt megszegők igazi büntetést nem kapnak. Mivel a fakitermelés 70-80%-a illegális az országban, az erdőirtás új rekord szintet ért el az elmúlt hónapokban: január óta nagyjából heti két Manhattan szigetnyi esőerdős terület tűnik el.

Az amazóniai esőerdő különleges abból a szempontból, hogy a vízkészletének majd teljes mennyiségét újrahasznosítja a napi és éves körforgásban. Ahogy az erdős terület nagysága csökken, úgy csökken a víz körforgásában tartott mennyiség nagysága, aminek egyenes következménye, hogy az erdős terület nagysága is csökken. Egy bizonyos kritikus mérték alatt az erdő "túlmelegszik és kifullad", nem képes visszatartani a megkívánt víz mennyiségét, és a terült átalakul szavannává. Ez a kritikus átalakulás, a legutóbbi kutatások eredménye szerint, körülbelül 3–8%-nyi erdő elveszítése után fog bekövetkezni, ami a mostani erdőirtási sebességet figyelembe véve kevesebb mint egy évtizedet jelent. Az elmúlt 15 évben már háromszor volt rekord nagyságú szárazság az esőerdő területén, amit erdőtüzek kísérnek rendszeresen.

Brazília elnöke azonban rendszeresen félresöpri a vészjelzéseket. "Az Amazon a miénk." Ami itt történik, az Brazília ügye.

Csak ez így nem teljesen igaz. Az esőerdő átalakulása hét másik ország életét változtatná meg közvetlenül, amelyek az Amazon folyó vízgyűjtő területén vannak. Az csapadék mennyiség csökkenése az Andes majdnem teljes hosszán érzékelhető lenne, egészen Buenos Airesig. Például, ha Brazília egy országhatáron áthaladó folyót szabályozna jelentős mértékben, a szomszédos ország vagy országok ezt akár háborúra okot adó tettként is kezelhetnék. A csapadékmennyiség csökkenése hasonló következményekkel jár, mint a folyószabályozás, az erdőirtás következtében fellépő szén-dioxid kibocsátás vagy az irtás hatására csökkenő szén-dioxid elnyelő képesség is, tizedfokokkal növelve a globális átlagos hőmérsékletet. Egy tizedfoknyi melegedés nem tűnik soknak, de a párizsi egyezmény már csak nagyjából 0,5 fokot "engedélyez" globális szinten.

Azt is érdemes figyelembe venni, hogy a gazdasági növekedés sem egyenes ági következménye az erdőirtásnak, legalábbis az elmúlt évtizedek adatai szerint. Brazília szója és marhahús termelése 2004 és 2012 között emelkedett a leggyorsabban, pont akkor, amikor az erdőirtás üteme 80%-kkal csökkent. Az esőerdő szavannává való átalakulása, és a vele járó szárazabb éghajlat lenne a brazil mezőgazdaság legnagyobb rákfenéje: a 2015-ös szárazság idején a kukoricatermés harmada veszett oda Brazília központi Mato Grosso államában.

Az Economist szerint itt az ideje, hogy a globális szinten világossá tenni, hogy nem tolerálhatjuk ezt a szintű természeti vandalizmust. A 2000-es évek elején sikeresen tudott a világgazdaság Brazíliára nyomást gyakorolni, amikor élelmiszer ipari cégek (szója és marhahús) és az építőipar csökkentette a brazil termékek importját a nyugati világban a fogyasztók preferenciája miatt. A jelenlegi nemzetközi szerződések (pl. az EU és Mecosur közötti szerződés esőerdőket védeni akaró szöveget is magában foglal) most is lehetőségek nyújtanak erre, csak élni kellene az általuk nyújtotta eszközökkel. Kínának, az egyik legnagyobb szója importáló országnak, is szüksége van egy hosszú távon fenntartható brazil mezőgazdaságra, hogy a saját állattenyésztéséhez szükséges takarmányt be tudja szerezni. A párizsi egyezményt aláíró gazdag országok ígéretet tettek nagyléptékű erdősítés mellett. Eljött az idő, hogy tegyenek is valamit: az erdőirtás a globális üvegházhatású gázok kibocsátásának 8%-áért felelnek, de az erdőirtás megszüntetése és a következmények csökkentése csak a segélyek és befektetések 3%-t teszik ki jelenleg.