Az ExxonMobil, a Chevron és a BP éves részvényesek gyűlése ugyanazon a napon volt május 27-én, és mindhárom nagyon hasonlóan nézett ki: mintha valaki az éves orvosi szűrővizsgálatára ment volna egy égő kórházba, írja az Economist. A vírus világjárvány kitörése óta a nagy olajvállalatok komoly gazdasági érvágást szenvedtek el, hiszen a járvány megfékezésére adott válaszok hatására a legfőbb termékeik iránti kereslet ezidáig nem látott mértékben lecsökkent. Áprilisban a Shell holland-angol vegyesvállalat a második világháború óta először csökkentette az osztalékok nagyságát. Május elsején az ExxonMobil bejelentette az első negyedéves veszteségét az Exxon és Mobil olajvállalatok 1999-es egyesüléséből létrejött új vállalat történetében először.

Az igaz, hogy már a világjárvány előtt a befektetők egy része máshol keresett alacsony kockázatú és megbízható hozamú részvényeket. Az S&P 500 indexen az energia szektor teljesített a legrosszabbul az elmúlt hat év során legalább négy évben. Az európai (Shell, BP, Total, Eni, Equinor) és amerikai vállalatok (ExxonMobil és Chevron) tervei és gazdasági teljesítménye közötti különbség lehet, hogy látványos, de ennek ellenére nem elég nagy ahhoz, hogy a környezetvédelmet, szociálisan érzékeny vagy megbízhatóságra építő befektetők érdeklődését visszanyerje. Az ilyen befektetők inkább az Ørsted vagy akár az Iberdrola-hoz hasonló vállalatokat részesítik előnyben. Az Ørsted néhány évvel ezelőtt gyökeresen irányt váltott a fosszilis energiahordozók helyett a megújuló energiaforrások irányába, míg az Iberdrola évek óta a szél- és napenergia alapú energiatermelésbe fektet be rendszeresen.

Ennek ellenére az olajvállalatok kitartanak amellett az álláspont mellett, hogy az ő várható pénzügyi és piaci helyzetük nem is annyira vészes, mint gondolnánk.

Bizonyos szempontból igazuk is van. A 2014-es gazdasági lassulás óta a vállalatok nagy része átszervezte önmagát, és nagyobb haszonnal kecsegtető projektekbe fektetnek be, az állandósult költségcsökkentés mellett. A minimális olajár, amely szükséges a tervezett befektetések véghezviteléhez és az előrejelzett nyereségek kitermeléséhez a legnagyobb hét olajvállalat — ExxonMobil, Shell, Chevron, Total, BP, Equinor és Eni — esetében a 2013-as szintnek csak a felén áll most a Goldman Sachs elemzése szerint.

Emellett egyre több olajvállalat terveiben fontos szerepet kap az alacsony szén-dioxid kibocsátás és a szén-mentes termékek bevezetése. Múlt év decemberében a Repsol bejelentette, hogy 2050-re teljesen megszüntetik a saját működésükből és az eladott termékekből származó szén-dioxid kibocsátást. Azóta a BP, a Shell, az ENI és a Total is hasonló bejelentéseket tett [még ha nem is ennyire drasztikusan alacsony kibocsátást, a szerk.]

A világjárvány miatt számos olajkitermeléssel foglalkozó amerikai kis- és középvállalat került nehéz pénzügyi helyzetbe, aminek hatására várhatóan a nagyobb vállalatok kezdenek majd felvásárlási akciókat, hiszen az olajóriások költségmegtakarítási bejelentései miatt a saját termelésük várhatóan visszaesik.

De vannak itt komolyabb gondok is. Az úgynevezett nullszaldós (angolul break-even) olajár — az az árszint, amellett a vállalat se nem keres, se nem veszít egy negyedévben — sok vállalat esetében még mindig nagyon magasan van. Az ExxonMobil negyedéves nullszaldós olajára még mindig 70 dollár hordónkénti szinten van, ami a mostani olajár közel kétszerese. Az sem világos a befektetők számára, hogy a nagyvállalatok esetében milyen gyorsan lehet ezt az nullszaldós árat (ha egyáltalán lehetséges ezt) csökkentetni, vagy hogy milyen ütemben csökkentsék az olajkitermelés fenntartására irányuló befektetéseket.

Amerika két legnagyobb olajvállalata, az ExxonMobil és a Chevron tervei között nem szerepel semmi ilyesmi. Ezek a vállalatok nem kötelezték el magukat a szén-dioxid kibocsátás csökkentése irányába. Az Exxon részvényesei ahhoz sem járultak hozzá, hogy a vezérigazgató (CEO) és elnök (Chairman) pozíciókat kettéválasszák, amitől a változás megindulását várta sok "zöld" befektető.

Az amerikai vállalatokhoz képest az európaiak fákat ölelő környezetvédőknek tűnhetnek, bár az ő terveik és ígéreteik sem golyóállóak. Az olasz ENI szerint az olaj és gázkitermelésük 2025-ben fog a csúcsra érni, de arról már nem nyilatkoztak, hogy utána milyen gyorsan fog az csökkenni. A francia Total is elkötelezte magát a nulla szén-dioxid kibocsátás mellett, de csak az Európában eladott termékekre vonatkozóan. A BP, főleg a befektetők nyomásának engedve, azon dolgozik, hogy egy részletesebb kibocsátás csökkentési tervet mutasson be szeptemberben.

A vállalatoknak többet és látványosabban kell tenniük a változás érdekében. Míg a norvég Equinor a teljes befektetései 8%-t költötte a múlt évben megújuló energiaforrásokra, addig a Shell csak 2%-t. Az ilyen típusú befektetések terén az olajvállalatok nemcsak egymással versengenek: a főleg szél- és napenergiába fektető spanyol Iberdrola piaci értéke jelenleg 68 milliárd dollárra rúg, amellyel már megelőzte az ENI-t és az Equinor-t is, és kezd felzárkózni a BP mögé.