Energia és mobilitás zöld szemszögből

Atomreaktorok a Holdon

2020. május 22. • írta: ZöldEnergia

A NASA 2024-re újra embereket szeretne küldeni a Holdra az Artemis program keretében. Ehhez 2020-ban megkapta az USA Kongresszusának 6 milliárd dollárra rugó támogatását, amely segítségével a Space Launch System rakétafejlesztés, az Orion űrhajó, a Holdon telepítendő felfedező egységek és az általános kutatás és fejlesztés beindulhatott. A NASA becslése szerint a teljes költségek kb. 35 milliárd dollárt tesznek majd ki, mire ténylegesen emberek — beleértve az első nőt is — járnak újra a Hold felszínén. 2024 után a NASA évente legalább egy Hold küldetést tervez végrehajtani, hogy 2028-ra elérjék azt a szintet, hogy ezek szokványossá válnak.

A Holdon megszerzett tapasztalatok a későbbi Mars küldetések alapját szolgáltatják majd. Ennek egyik fontos eleme az energiatermelés kifejlesztése. A most fejlesztés alatt álló megoldások között most ott szerepel az atomenergián alapuló áram és hőtermelés, amelyet korábban még nem alkalmaztak a Holdon, írja a C&EN. A fejlesztések központjában fontos kérdések megválaszolása áll, hiszen a nukleáris energiát felhasználó reaktorokat baleset nélkül kell a Holdra eljuttatni, és ott azt az igencsak zord körülmények között meghibásodások nélkül üzemeltetni. A mostani tervek új, moduláris, könnyű és egyszerű (értsd minimális mozgó alkatrészeket tartalmazó) atomreaktorokat tűztek ki célul, amelyek kifejlesztése a földi alkalmazásokat is nagyban segíthetik majd.

Az energiaforrás kiválasztása a küldetés igényei szerint történik. Az elektromos áramot lehet atomreaktorok, napelemek, akkumulátorok, üzemanyagcellák vagy — a megfelelő elektromos hálózat jelenléte esetén — ezek kombinációja segítségével előállítani.

Minden energiaforrás bizonyos előnyöket és hátrányokat hordoz magában. A napelemek sok évtized során bizonyították használhatóságukat, de az üzemelésükhöz elengedhetetlen a fény jelenléte. Így például az árnyékos és nyersanyagokban várhatóan gazdag Hold kráterekben nem lehet őket alkalmazni. A marsi szelek és poros környezetben is várhatóan a napelemek állandó fenntartást igényelnek majd, vagyis létfenntartási célokra nem alkalmasak. Az akkumulátorok és üzemanyagcellák élettartama viszonylag rövid, főleg űrbeli alkalmazások esetén, így legfeljebb csak támogatói szerepet töltenek be rendszerint a fő energiaforrás mellett.

Az ezidáig leggyakrabban alkalmazott termonukleáris energiaforrás, amellyel űreszközök elektromos áramszükségletét látják le, a plutónium-238 izotóp bomlásának hőjét felhasználó generátor. Ezeket az 1960-s évek óta használják sikerrel űrszondák, mint például a Voyager vagy Cassini szondák, és a Marsra telepített eszközök, pl. Mars rover-ek meghajtására. Bár az egyik legfontosabb energiaforrások ezek, eddig csak néhány száz wattos teljesítmény szinten álltak rendelkezésre, amely például elegendő a rádiójelek Földre történő sugárzásához, vagy a készülékek kameráinak és érzékelőinek működéséhez.

A Földön persze ennél sokkal nagyobb teljesítményű atomreaktorok állnak rendelkezésre, amelyek általában az urán-235-ös izotóp bomlásából felszabaduló hőt alakítják árammá. A mostani fejlesztők szerint hasonló atomreaktorok lesznek nagy valószínűséggel a kulcsai a folyamatos, több évig és megbízhatóan működő elektromos ellátásnak a viszonylag kisméretű kezdeti Földön kívüli településeknek.

Ezidáig több mint harminc nukleáris reaktorral rendelkező műhold kering Föld körüli pályán, amelyek jelentős többségét (31 darabot) a Szovjetunió űrprogramja keretében bocsátottak fel a hatvanas évek óta.

A 2010-es évek elején a fejlesztések új lendületet kaptak. A NASA Glenn Kutatóközpontja és az USA Energia Minisztériuma által elindított Kilopower program keretében — amelynek jelenlegi neve Nuclear Fission Power Project — új, legalább 10 kW teljesítményű reaktorokat terveznek.

Négy ilyen reaktor képes lenne ellátni hat űrhajóst a Marson, mivel ezek kb. 40 kW teljesítményt igényelnének. Az új tervek olyan könnyű és moduláris rendszert tartalmaznak, amelyek alkalmasak az űrben való telepítésre — a fellövés során minden kilogram számít — hiszen a korábbi prototípusokhoz képest, amelyek akár 12–14 tonnát is nyomhattak (6–7 tonna a reaktor, ehhez jön még egy vésztartalékként funkcionáló másodpéldány is), a mostani Kilopower rendszer összesen 1,5 tonnát tesz csak ki.

Az új terv alapja az egyszerűség. Nemcsak a tervekben, hanem a tervező csapatban, a vezetésben és minőségbiztosításban is. Ezeknek köszönhetően a mostani reaktor méretét a tesztekhez általában felhasznált kapszulák méretéhez igazították, így a régiek helyett nem kellett újakat gyártani ehhez a programhoz.

nasa_hold_atomeromu_reszlet.png

A reaktor magja körülbelül egy konyhai törlőpapír tekercs nagyságú 28 kg-os ötvözet, amely 8% molibdén és 92% dúsított uránt tartalmaz. Az atomhasadásra képes hengert berillium-oxid köpeny vesz körül, amely feladata a kiszökő neutronok visszatükrözése a magba. A mag közepén egy bór-karbid szabályozó rúd található, amely a neutronokat elnyelve a hasadás sebességét képes lassítani vagy akár teljesen le is állítani.

A bór-karbid szabályozó rúd segítségével lehet elérni az egyensúlyi állapotot, amikor a termelt neutronok száma megegyezik az atomhasadáshoz felhasznált, és a szabályozó rúd és köpeny által elnyelt és a köpenyen át kiszabaduló neutronok számával. A megtermelt hőt folyékony nátrium fémmel töltött csöveken vezetik ki a reaktorból, hogy azt az úgynevezett Stirling-típusú motorokban elektromos árammá alakítsák. A már 1800-as évek eleje óta ismert motorok egyszerű szerkezete egy dugattyú segítségével éri ezt el. A többlet hőmennyiséget hőcserélőkön keresztül adja le a reaktor.

Az első kezdetleges prototípus (DUFF) sikeresen bemutatta, hogy a rendszer elektromos áramot tud így termelni. 2018-ban egy második prototípust is üzembe helyeztek, amely a teljes működési ciklus sikeresen befejezte, többfajta vészleállás és az alrendszerek szimulált meghibásodását is beleértve. Ez a prototípus sikeresen elérte a célul kitűzött 5 kW teljesítményt is. További optimalizálásnak köszönhetően a 10 kW cél elérhető közelségbe került.

Persze vannak olyanok, akik a maghasadáson alapuló energiatermelést szkeptikusan fogadják, főleg az lehetséges és valós veszélyek miatt, legyenek ezek közvetlen emberi életre való hatások vagy a nukleáris fegyverkezést potenciálisan elősegítő technológia fejlesztés.

A NASA fejlesztői szerint az urán alapanyag csak gyenge alfa-sugárzást bocsát ki, amelyek akár egy papírlapon vagy az emberi bőrön sem tudnak áthatolni. Emiatt a reaktor mostani köpenye biztonsággal védené meg az azzal együtt utazó vagy együtt élő űrhajósokat. Az üzemidő befejeztével a reaktort magára lehetne hagyni, hiszen a szilárd állapotú bomlási mellék- és végtermékek nem tudnak kiszabadulni a köpenyből.

A lehető legrosszabb esetben, amikor felszállás közben az űrhajó felrobban, sem járna igazán komoly következménnyel egy ilyen reaktor szétesése, hiszen a szétszóródó urán részecskék csak néhány millirem nagyságú sugárzást okoznának egy kilométer távolságban, amely kevesebb mint az egy repülőút alatt ért átlagos sugárzás.

A tervek szerint az új reaktor típust először a Holdon tesztelik majd, hiszen bármilyen meghibásodás esetén innen viszonylag könnyen visszajuttathatók az űrhajósok. A marsi telep esetében érthető okokból jobb, ha minden a tervek szerint működik: ide már kiforrott technológiai megoldások szükségesek.

A fejlesztőgárda további tesztek elvégzését tervezi a közeljövőben. A működési paraméterek optimalizálása mellett további stressz-teszteknek kell a rendszert kitenni, hogy a szélsőséges hőmérséklet és a Holdra történő út viszontagságait (rázkódás, megnövekedett nehézségi erők, stb.) is biztosan túlélő reaktorokat tudjanak készíteni.

Az biztos, hogy ha ezek a reaktorok eljutnak a Holdra és ott sikerrel üzemelnek majd, az egész bolygó felfigyel majd az ilyen egyszerű és biztonságos atomreaktorokra.

32 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://zoldenergia.blog.hu/api/trackback/id/tr3615711116

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Who111 2020.05.22. 21:10:17

Egyszer elsőnek is kell lenni... :-)
Szóval az atomenergia addig biztonságos, amíg az embert nem engedjük a közelébe. Nem én mondom, hanem Teller Ede. Ő tórium reaktorokat javasolt anno. Az ábrán látható Stirling motorok ún. szabaddugattyús lineáris Stirling motorok. Ez ideális áram termelésre, mivel teljesen zárt, csak a drótokat kell kivezetni belőle. Viszont a probléma, hogy két belső része között kb. 400 Bar nyomáskülönbség kell ahhoz, hogy a hatásfoka elérje a robbanómotorét. Csak napjainkban (pár éve) találtak olyan anyagot (ferrofluid), ami képes tömíteni ekkora nyomáson. Igaz, ezt mágneses előfeszítéssel a sokszorosára lehet fokozni. Az amerikai űrsiklókon kísérleti jelleggel használtak ilyeneket áram termelésre. Talán 60 - 80 Watt volt a teljesítmény, nem most volt... A reaktor az ábra alapján tényleg rendkívül egyszerű felépítésű. Megfelelő automatikával sosem menne tönkre. A nagy "szárnyak" a hűtés miatt vannak, mert a Stirling motor nem hőből, hanem hőkülönbségből termel energiát. Ahol melegítjük, ott hűl, ahol hűtjük, ott melegszik. Ha beáll a hőegyensúly nem működik tovább. A vákuum meg nem túl jól vezeti a hőt. Véleményem szerint a 10kW kicsit kevés. Nem ártana ott fűteni, holdjárót, bányagépeket tölteni, esetleg fémet olvasztani kisebb mennyiségben, növényeknek világítani, különben az életben nem lesz önellátó a banda. 20 fős közösség esetén a 100kW sem tűnik soknak...

joakos 2020.05.22. 22:42:13

Írja a cikk, hogy 10 kW-os egységekből vinnének fel 4-et, ami 6 emberre lenne elég.

Inkorrekt Inkasszó Idioplimált Idioptimizmusok 2020.05.22. 23:18:34

Tisztelt Cikkszerző!
Most megteszek 5000Ft-ot: Ez nem valósul meg.
A tényleges tételes fogadás érdekében kérem jelezzen e-mail címemen!
2024-ben nem lép ember a Holdra!!!
Ha tévedek, úgy ígéretemnek megfelelően rendezem a feltett tétet, viszont ugyanezt a fair-play jegyében elvárom attól, aki továbbra is vállalja állítását.
Üdv:
DactyloGraphicus

pneumónia 2020.05.22. 23:58:04

@Who111: a 400 bar olyan sok lenne? A kocsimban több van jelenleg, 10 éves common rail dízel 1200 bar... ?

Qju 2020.05.23. 09:29:34

Minden kilogramm számít! Aha...!

Akkor miért nem Tórium alapú reaktorral kísérletezgetnek?

Egy gigawatt energiát 250 tonna Uránból lehetséges előállítani,
ezzel szemben Tóriumból egy tonna is elegendő.

Szerintem igen nagy kamuzás az egész.
Ha nem űrfegyverkezésre kell akkor semmi szükség az urán-plutónium vonalra.
Simán csak energia termelésre az ezerszer biztonságosabb a tórium erőmű.

Kovacs Nocraft Jozsefne 2020.05.23. 09:55:42

@Qju:

"Egy gigawatt energiát 250 tonna Uránból lehetséges előállítani, "

Egy GW mennyi energia?

Kurt úrfi teutonordikus vezértroll · matyimentes.blog.hu 2020.05.23. 09:58:36

"Az ezidáig leggyakrabban alkalmazott termonukleáris energiaforrás, amellyel űreszközök elektromos áramszükségletét látják le, a plutónium-238 izotóp bomlásának hőjét felhasználó generátor. "

" amelyek általában az urán-235-ös izotóp bomlásából felszabaduló hőt alakítják árammá"

Két olyan mondat, amely igencsak hiteltelenné teszi a posztot. A termonukleáris az a fúziós, köze nincs a Pu-238 intenzív alfa bomlásához. Felezési idő 88 év. Az U-235-nek pedig a hasadásával termelnek energiát, nem a bomlásával. Ez utóbbi 700 millió év felezési idejű, úgy hogy még csak meleg sem lesz.

Kurt úrfi teutonordikus vezértroll · matyimentes.blog.hu 2020.05.23. 10:07:40

@Qju: Jobb lenne ha nem írogatnál hülyeségeket! A tórium reaktorban is urán hasad, méghozzá U-233. A tórium reaktornak több komoly baja is van, például hogy a képződő Pa-233 erős neutronbefogó, így ha nem rakod át, és nem vársz az üzemanyag újrafelhasználásával fél évet, akkor nem nagyon termeli újra a hasadó anyagot. Átrakni pedig az űrben nem egyszerű. Mind az uránt, mind a tóriumot teljes egészében fel lehet használni, csak technológia kérdése. A tóriumos cuccnak pedig van még egy apró bökkenője, hogy U-232 is képződik, amelynek bomlási sorában vad gamma sugárzók vannak, ami a kezelését nagyon megnehezíti. Egy tórium alapú reaktor esetleges balesete sokkal nagyobb sugárzást bocsátana ki mint egy uránosé. Cserébe sokkal kisebb a remanens hő és így a leolvadás veszélye sokkal kisebb. Az urán alapú reaktorokban a remanens hő 90 százalékáért az urán utáni elemek képződése felel.

Kurt úrfi teutonordikus vezértroll · matyimentes.blog.hu 2020.05.23. 10:12:51

@Qju: A GW-t pedig már előttem leírták. Mellesleg bármilyen hasadó anyagot használsz, U233, U235, Pu239 általános ökölszabály hogy 1 GWnap hőenergiát kapsz 1 gramm elhasadásával. Mind a tóriumot, mind az uránt teljesen fel lehet használni. Az uránt gyorsreaktorokban, a tóriumot meg felülmoderált nehézvizes reaktorokban. Ez utóbbi nagyon macerás, hosszú lenne leírni.

/\ngel 2020.05.23. 11:22:32

@Who111: Tudtommal Teller az RBMK resktorok polgári célú alkalmazását ellenezte, és az USA-ban nem is létesítettek ilyeneket.A tóriumos cuccal pedig rendkívül sok probléma van.

Kurt úrfi teutonordikus vezértroll · matyimentes.blog.hu 2020.05.23. 12:03:15

@/\ngel: Nem ellenezte, csak leírta a xenon kilengést és felhívta a grafitos reaktorok kockázataira a figyelmet. Ennek okán Ford elnök megtiltotta a békés célú grafitos reaktorok építést az USA-ban. Mire az oroszok is rájöttek a xenon kilengés kockázatára, addigra kész voltak az RBKM tervek és túl csábítóan olcsó volt. Csernobil pedig pont a xenon kilengés figyelmen kívül hagyása miatt volt.

dmwd 2020.05.23. 13:07:06

Azt csak halkan kérdezem, hogy a másfél tonnás reaktor helyett nem lenne érdemesebb egy napelem gyártó gépet felvinni? Alapanyag ott is van, nincs kockázata a sugárzásnak, és egy sötét kráternek is van széle, ahová le lehetne támasztani az elkészült paneleket. Ráadásul a pólusok közelében el lehet úgy helyezni azokat, hogy mindig süssön rájuk a nap. Ja, és a felhős idővel sem kell számolni.

Kovacs Nocraft Jozsefne 2020.05.23. 13:27:58

@Kurt úrfi teutonordikus vezértroll:

Csernobil azért alapvetően sokkal inkább emberi mulasztás eredménye volt, semmint a reaktor inherens biztonságának tagadhatatlan hiányáé.

Az atomenergia ma sokkal olcsóbb és versenyképesebb lehetne, ha a működés során többet rábíznának a képzett személyzetre - amihez persze legelőször valóban képzett személyzet állandó jelenléte kellene.

Van egy olyan gyanúm - aztán lehet, hogy tévedek -, hogy az egyre drágább biztonsági elvárások teljesítése valójában egyetlen célt szolgál, mégpedig az atomenergia drágítását, és ezzel a megújulók előnybe hozatalát.

Te ebben sokkal tájékozottabb vagy, mi a véleményed?

Kovacs Nocraft Jozsefne 2020.05.23. 13:34:21

@dmwd:

Mivel hidalnák át a kb. 14 napos holdi éjszakákat, ha nem a pólusok közelében akarnak építkezni? Mert a szélenergiára nemigen lehet a Holdon számítani, na meg földgáz és oxigén sincs sok. :D

Mondjuk meg lehetne kérni Elon Muskot, hogy telepítsen pár akkumulátort... Jópárat!

steery 2020.05.23. 13:46:06

Vajon az atomreaktorok tervezése során figyelembe veszik a szerkezetek újrahasznosíthatóságát, illetve az újrahasznosíthatatlan részek hulladékkezelését? Mi lesz később, ha majd több ezer ilyen reaktor üzemel már szétszórva a Naprendszerben és sorra lejár az élettartamuk, elavulnak, elromlanak, leállnak, szemétre kerülnek? Egy hasadóanyaggal teli tartály nem olyasmi, amit csak úgy simán, a szokásos emberi trehánysággal és felelőtlenséggel szanaszét lehet hagyni. Sem az akkor már lakott bolygók felszínén, sem az űrben röpködve.

midnightcoder2 2020.05.23. 13:49:34

@dmwd: Viszont légkör híján mikrometeoritokkal igen. Meg nagyobbacskákkal is, a Hold nem véletlenül néz ki úgy, ahogy. Nálunk ezek 99.9999 %-át megfogja a légkör. Na, az ott nincs.

dmwd 2020.05.23. 14:38:23

@midnightcoder2: Az űrállomásnál sincs ebből nagy gond, pedig ott még gyártósor sincs.

Kurt úrfi teutonordikus vezértroll · matyimentes.blog.hu 2020.05.23. 17:05:38

@Kovacs Nocraft Jozsefne: Igen, emberi mulasztás volt, mert az egyetlen reaktorfizikus aki tudta hogy milyen veszélye van a xenon kilengésnek hazament. Xenon kilengés bármelyik reaktorban lehet leállításnál vagy teljesítmény csökkentésnél ha újra akarják indítani. A Te135->I135->Xe135->Cs135 folyamat minden reaktorban van. Csak Pakson a reaktor operátor nem tudja kikapcsolni a vészleállító automatikát. Na meg nem mindegy hogy egy megfutásnál elmegy a moderátor (víz) és leáll a reaktor, vagy marad mint a grafit. Alapvető konstrukciós hiba. Ennek a reaktornak az olcsósága a csábító, mert üzem közben lehet átrakni az egyes csatornákat és természetes uránnal képes menni. Csernobil emberi hiba volt, de a baj hogy erre a hibára volt lehetőség. Pakson ezt fizikailag képtelenség előadni.

Kurt úrfi teutonordikus vezértroll · matyimentes.blog.hu 2020.05.23. 17:07:24

@steery: Az űrben olyan sugárzás van, hogy azok a tartályok nem számítanak.

]{udarauszkasz 2020.05.23. 22:29:55

@Kurt úrfi teutonordikus vezértroll: Es az urben a sugarzas nem befolyasolja a reaktor mukodeset? Esetleg az azt felugyelo elektronikat?

Kurt úrfi teutonordikus vezértroll · matyimentes.blog.hu 2020.05.24. 05:05:55

@]{udarauszkasz: Nyilván ezt be kell kalkulálni. De a két Voyager 1977 óta működik, a Pu-238 gyors alfa bomlásán (felezési idő 88 év) alapuló hőtermelésen és az elektronikája működik. Igaz, egy atomreaktor más, hiszen ott gamma és neutron sugárzás van. ami a a Pu-238 esetén kevéssé, maximum a bomlás sorok és egyéb szennyező izotópok miatt.

Kurt úrfi teutonordikus vezértroll · matyimentes.blog.hu 2020.05.24. 05:12:29

@]{udarauszkasz: Egy atomreaktor saját sugárzásához képet az űrbeli sugárzás elenyésző, azt nem zavarja.

Kovacs Nocraft Jozsefne 2020.05.24. 09:16:50

@Kurt úrfi teutonordikus vezértroll:

Na meg a műholdakon a bomlásből keletkező hőből termoelem állít elő delejt, nem Stirling-motor, vagyis ott nincs mozgó alkatrész. Cserében rosszabb a hatásfok.

GyMasa 2020.05.24. 22:42:22

@dmwd:
Te sem tudod, hogyan készülnek, mondjuk a polikristályos napelemek, ugye?
Annak a gyártósornak honnan szeretnél többszáz kW, folyamatos teljesítményt biztosítani?
Ha már tényleg anapelemet erőltetnénk, akkor bizony, szerintem azt sokkal olcsóbb lenne a Földről odaszállítani.

Kovacs Nocraft Jozsefne 2020.05.25. 00:38:42

@GyMasa:

"Annak a gyártósornak honnan szeretnél többszáz kW, folyamatos teljesítményt biztosítani?"

Hát az odaszállított napelemből. :D Igaz, akkor a gyártósora már nincs is szükség...

Kurt úrfi teutonordikus vezértroll · matyimentes.blog.hu 2020.05.25. 11:33:48

@Kovacs Nocraft Jozsefne: Így van. Fel sem merülhetnek egy ilyen berendezésben folyamatosan működő mechanikus elemek.

GyMasa 2020.05.25. 14:43:43

@Kurt úrfi teutonordikus vezértroll:
Szerintem azert lehetnek benne olyanok, ha azokat egy mozdulattal ki lehet cserelni egy kepzetlen embernek is, es a meghibasodasa nem akadalyozza a mukodest.
Nekem az eredeti cikkben sokkal fajdalmasabb volt olvasni, hogy 1 db, 28 oras tesztet futtattak csak a dolgon.
En, ugye csinalnek ebbol az eromubol legalabb 20 db-ot, es extrem korulmenyek kozott futtatnam, amig tonkre nem megy...
Ezek nem ilyen 1-2 evre szant konzumer cuccok, hanem eletek mulnak az uzembiztossagukon.

Kovacs Nocraft Jozsefne 2020.05.25. 17:06:15

@GyMasa:

Nekem a Stirling-motor az, ami nagyon nem tetszik. Mission critical helyre nem tennék mozgó alkatrészt tartalmazó eszközt, ha helyettesíthető solid state eszközzel is. Legalábbis a Holdon biztos nem, ahol - mint te is írod - emberi életek múlnak rajta.

GyMasa 2020.05.25. 19:29:16

@Kovacs Nocraft Jozsefne:
Ezt csak akkor lehet teljes bizonyossággal eldönteni, ha teljeskörűen ki lett vizsgálva a lehető legtöbb megoldási módszer előnye-hátránya, kockázata.
Én simán el tudom képzelni, hogy egy mondjuk 1MW-os ilyen reaktor tényleg Stirling-motorokkal termeli az áramot.
Viszont ehhez tényleg alapos rizikóbecslést kell csinálni.
Ehhez egyszerűen nevetséges egy 28 órás tesztüzem, 1 db reaktorral!
Amúgy, mivel ez egy teljesen új technológia, az én megoldásom a következő lenne:
- Megcsinálni RTG-vel a teljes energiaellátást.
- Megcsinálni ezzel a megoldással 1+1 redundáns rendszerben (azaz, ha a komplett rendszer kiesik, akkor is ott marad a teljes kapacitás)
- Az RTG pedig ott maradna második biztonsági megoldásnak, teljesen automata átkapcsolással.
- Ezen felül én a fogyasztókat is osztályoznám, fontossági sorrend szerint.
(sőt a leendő bázis helységeit is) Azaz lenne olyan, amin az emberek élete múlik, az mehetne RTG-ről annak az időnek a duplájáig, amíg a mentőexpedíció _egészen biztosan_ értük tud menni.
Mindezt nem az egész bázisra biztosítanám, hanem a központi helyiségekre.
Ezzel a módszerrel lehetne - szerintem legalábbis - a legkisebb rizikóval ÉS költséggel kipróbálni a megoldást valós körülmények között.
A cikkben írt reaktornál pedig azzal kezdeném, hogy nem egy egységgel oldanám meg a teljes rendszer táplálását.
Utána egy-egy ilyen reaktorban olyan módon oldanám meg a Stirling motorok elhelyezését, hogy azok:
- Megihásodás esetén semmilyen körümények között ne bénítsák meg a teljes reaktort, csak a termelt energia esne ki.
- Emiatt ugye vagy túl kell méretezni a rendszert, vagy a fenti módon priorizálni a fogyasztókat, hogy legalább az életfenntartó rendszerek mindig működhessenek.
- Hiba esetén gyorsan, és szakértelem nélkül ki tudja cserélni BÁRKI a hibás modult.
- Vinnék magammal elegendő Stirling generátort, amivel a fenti, mentőexpedícióhoz kötött időre működőképes maradhatna a rendszer.
Végül pedig azért az RTG hatásfoka sokkal rosszabb, mint egy ilyen Stirling motoré.
De mit tudok én erről az egészről, én csak egy autóipari fejlesztő vagyok...