Az idei World Economic Forum borsos belépőjegye mellé szinte kötelező volt aláírni az Egybillió Fa kezdeményezést (Trillion Tree Initiative) azoknak, akik ott akartak lenni a rendezvényen. A faültetés az egyik olyan ritka kezdeményezés, amely egymástól olyan gyökeresen különböző politikai nézetű és gazdasági helyzetű embereket is összehoz, mint Greta Thurnberg and Donald Trump, írja az MIT Reviews.

Az ötlet olyannyira népszerű, hogy az amerikai törvényhozásban is beadta Bruce Westerman kongresszusi képviselő az Egybillió Fa Törvény javaslatát, amely az amerikai nemzeti szintű faültetés célját foganatosítaná — bár az már most is világos, hogy az egy billió nagyon távoli, ha nem fizikailag teljesen lehetetlen célnak tűnik.

Az kétségtelen, hogy a fák nagyon divatosak lettek. De van velük néhány komoly gond is. 

Az országok számára tényleg szükséges, hogy egyre több fát ültessenek és a lehető legtöbbet vonják védelem alá — ezzel is növelve az elnyelt szén-dioxid mennyiségét, növelve a védett területek nagyságát és segítve a növény- és állatvilág fennmaradását. A fák fontosak, hiszen látható és társadalmilag elfogadott jelképei az ilyen törekvéseknek.

De az is igaz, hogy a faültetés behatárolt nagyságrendű és igencsak megbízhatatlan módja a klímaváltozás elleni küzdelemnek. Az elmúlt évek eredményei szerint az erdősítés tényleges teljesítménye még sok kívánnivalót hagy maga után. Ahhoz, hogy a jelenlegi kibocsátási szint akár töredékét is kompenzálni tudjuk, rengeteg fát kellene elültetni és védetté nyilvánítani. Emellett évek munkáját teheti tönkre egy száraz év, néhány erdőtűz, különböző kártevők okozta fapusztulás vagy a világ másik pontján egyidőben történő erdőirtás.

Talán a legnagyobb probléma mégis az, hogy az faültetés közkedveltsége és támogatottsága elülteti azt a gondolatot is bennünk, hogy már eleget tettünk ezzel. Sokak számára a faültetés egy az előttünk álló azon hatalmas feladat — a légkörbe kerülő szén-dioxid mennyiségének drasztikusan csökkentése — helyetti "kiváltó" akció, amellyel a tényleges változást lehet "könnyen és kényelmesen letudni".

Míg az tagadhatatlan, hogy a faültetés és erdősítés fontos szerepet játszik a klímaváltozás elleni küzdelemben, néhány fontos tényezőt nem szabad szem elől téveszteni.

Idő

Rengeteg légivállalat reklámozza, hogy pl. a repüléssel járó szén-dioxid kibocsátást kompenzálni lehet faültetéssel. Az igaz, hogy egy fa kb. 1 tonna szén-dioxidot fog megkötni a növekedése során. A probléma csak az, hogy ehhez kb. 40 évre lesz majd szüksége. Ha mondjuk négy fát ültetünk el minden tonna szén-dioxid kibocsátás kompenzálásához, a fajtáktól, időjárástól és már tényezőktől függően kb. 25 évre lesz szükség ahhoz, hogy elérjék ezt a mennyiséget.

Az tehát teljesen légből kapott gondolat, hogy a faültetés hatására az utazással kibocsátott szén-dioxid mennyisége egyből kivonódik a légkörből. Arra viszont az ilyen vásárlás pont jó, hogy időlegesen még több szén-dioxidot bocsássunk ki, pont akkor, amikor a légkör szén-dioxid mennyiségének a lehető legnagyobb sebességgel kellene csökkennie ahhoz, hogy a klímaváltozás még előttünk álló szakaszát meg tudjuk fékezni.

Elég belegondolni, hogy ez a legalább 25 éves eltolódás, még ha minden repülőúttal járó szén-dioxid kibocsátást mostantól faültetéssel kompenzálnánk, mekkora időleges kibocsátás többletet is jelent ahhoz, hogy valaki belássa a probléma jelentőségét.

Terület

Ahhoz, hogy a falültetéssel és erdősítéssel számottevő hatást érjünk el a szén-dioxid kibocsátás csökkentésében, elképesztő földterületre lesz szükség. Az amerikai tudományos akadémia múlt évi jelentése szerint 150 millió tonna szén-dioxid elnyeléséhez kb. 4 millió hektár földterület szükséges, amelyen utána a kialakult erdőt soha nem vághatjuk majd ki.

Az USA éves szén-dioxid kibocsátása kb. 5,8 milliárd tonna. Ha ezt csak faültetéssel próbáljuk meg kompenzálni, akkor évente 155 millió hektár területre lenne szükségünk, ami két Texas nagyságú állam területénél is több.

A második fontos probléma a faültetéssel tehát egyszerűen az, hogy nincs elég rendelkezésre álló földterület erre. Ha a praktikus határokat is figyelembe vesszük, az Akadémia szerint az ország területén kb. 250 millió tonna szén-dioxid kibocsátást lehetne is megszüntetni, ami az éves kibocsátás 1/23-d része csak.

Az egy billió fa elültetéséhez, feltételezve, hogy egy kétezer fa hektáronkénti sűrű erdőt telepítünk, még mindig 500 millió hektárnyi területet venne igénybe. Egy sokak által véleményezett és kritizált Science tanulmány szerint jelenleg a bolygón található, fa ültetésre alkalmas területek nagysága, amelyek nincsenek még más használatba vonva, kb. 900 millió hektárnak felel meg. Sokak szerint ez a szám erősen túlbecsli a ténylegesen használaton kívül levő területek nagyságát, részint a területek komoly hányada már most is legelőként használt vagy az erdő telepítésre alkalmatlan.

Elszámolás

Az faültetés kritikusainak gyakori témája, hogy a szén-dioxid elnyelés számításánál sokan túlbecslik a fánként vagy területenként számított mennyiségeket, ezzel is növelve az erdősítés pozitív képét.

Emellett azt sem szabad elfelejteni, hogy rengeteg gyakorlati problémát vet fel annak a kérdése, hogy a már elültetett fák esetében hogyan is számítsuk ki a ténylegesen elnyelt szén-dioxid mennyiségét? Rengeteg olyan tanulmány vagy oknyomozó riport kerül közlésre évente, amelyek szerint az ilyen programok által fizetett erdőtulajdonosok drámai mértékben képesek az elnyelt szén-dioxid mennyiségeket túlbecsülni.

Ezzel nemcsak a közvetlen gazdasági kár a gond, hanem az is, hogy míg a fa ültetését jóhiszemben megvevő vásárló meg van győződve arról, hogy az általa generált szén-dioxid kibocsátást valaki valahol kompenzálja, ez ténylegesen — még az időeltolódást is beleszámítva — soha nem fog megtörténni.

Tartósság

Meglepő azt látni, hogy abban az évben, amikor a faültetés és az egybillió fa mozgalom igazán kezd széles társadalmi elfogadottságot kapni, óriási mértékű és katasztrofális hatású erdőtüzek tomboltak Ausztráliában és az őserdő irtás újra komoly méreteket öltött Brazíliában. Amikor a fák a törzsben, levelekben, gyökerekben megkötött szén-dioxidot visszaadják a légkörbe, akár lassú korhadás, akár gyors égés hatására.

Vagyis azzal, hogy a fák ültetésével időlegesen megkötjük a szén-dioxidot, még nem vontuk azt ki véglegesen a légkörből. Csak időt nyerünk a tényleges szén-dioxid eltávolítás kifejlesztésére, amellyel majd később azt gazdaságosan és biztonságosan megtehetjük majd.

Minél több fát ültetünk majd az elkövetkező évtizedekben, annál komolyabb probléma lesz ez majd később, hiszen közben a ténylegesen szén-dioxid kibocsátás sem fog igazán csökkenni. Arról nem is beszélve, hogy a megkésett szén-dioxid elnyelés miatt a klímaváltozás hatására egyre szélsőségesebbé váló éghajlat miatt pl. az erdőtüzek kitörésének esélye (a növekvő és hosszabb szárazságok miatt) egyre növekszik, és azok kiterjedése és pusztítása is egyre jelentősebb lesz majd. A szárazság miatt legyengült fák emellett egyre érzékenyebbé válnak majd más kártevők támadására is.

A faültetés csábító ereje

A legtöbb kutatás szerint tényleges és jelentős mennyiségű szén-dioxidot kell a légkörből eltávolítani ahhoz, hogy a klímaváltozást meg tudjuk fékezni. A faültetés jelenleg a legolcsóbb, legkönnyebben kivitelezhető és legmegbízhatóbb módja a nagyléptékű szén-dioxid megkötésnek. Vagyis afelől nincs kétség, hogy amíg más, hasonló megoldásunk nincs, a faültetés támogatása, anyagi elősegítése, a meglévő és frissen telepített erdők védelme az egyik legjobb fegyver a kezünkben.

De fontos azt látni, hogy a faültetés egymagában nem fogja a problémát megoldani. Más, mezőgazdasági megoldásokra is szükség lesz, a tényleges, ipari szintű szén-dioxid elnyelés és tárolás mellett. Ahhoz pedig, hogy az egyre növekvő populációnak megfelelő mennyiségű és minőségű élelmiszert is tudjuk termeszteni, még hatékonyabb technológiai megoldásokra lesz szükség a következő években amellett, hogy a jelenlegi kibocsátási szintet is csökkenteni kell majd az energiatermelés, nehézipar, mezőgazdaság, közlekedés és lakhatás területén.