A műanyagok újrahasznosításának helyzete, a mai állapotokat figyelembe véve, egy nagy szemétdombhoz hasonlít, írja a C&EN. Az Amerikai Környezetvédelmi Hivatal (Environmental Protection Agency) szerint 2015-ben az USA területén a 31 millió tonna műanyag csak 9.1%-t hasznosították újra, a többi vagy szeméttelepekre került vagy, jobb esetben, elégették őket. Az EU területén a felhasznált 27 millió tonna műanyagból 14,8% került újrahasznosításra 2016-ban az az Európai Bizottság szerint.
A műanyag újrahasznosítás egy entrópia elleni folyamatos harc.
A fogyasztók kidobják a műanyag hulladékot, háztartási vagy más kommunális hulladékként, ahol más anyagokkal, fémmel és üveggel keveredve kerül feldolgozásra. A szemétfeldolgozók, ha a szemét nem kerül egyből a végleges tárolási helyére, manuális munkával vagy optikai válogató rendszerek segítségével választják el a legértékesebb műanyag fajtákat, amelyek egyből felhasználhatók. Leginkább a PET üdítős üvegek és a nagy sűrűségű polietilén palackok keresettek (1-es és 2-es kóddal jelölve). Ezek rendszerint viszonylag tiszták és nem keverednek más műanyag fajtákkal, így könnyen újrafelhasználhatóak, vagyis válogatásuk pénzügyileg is megéri. A válogatás után mossák, esetleg olvasztják és granulálják ezeket az anyagokat a visszaforgatás részeként.
Más műanyag fajták is keresettek lehetnek, pl. a polipropilén alapú joghurtos dobozok vagy a többrétegű műanyag tartók, ezeket tipikusan bálázva adják tovább a szemétfeldolgozók olyan vállalatoknak, amelyek megfelelő technológiával rendelkeznek, hogy iparilag is használható köztes termékeket állítsanak elő a műanyag hulladékból.
De a műanyagok nagy része a szeméttelepeken végzi. Még a házi vagy kommunális szemétben található 1 és 2 kategóriájú műanyag is lehet étel-italmaradékkal és más kosszal szennyezett, ami az újrahasznosítást nehezebbé vagy akár teljesen gazdaságtalanná teszi. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy még az azonos jelzéssel ellátott palackok is lehetnek eltérő összetételű műanyagból, pl. az üdítős és vizes PET palackok sem mindig keverhetők szabadon.
Emiatt aztán a műanyag hulladékot rendszerint leminősítik a szemétfeldolgozók, vagyis a teljes értékük helyett kevesebbet érő anyagként adják őket tovább. Az üdítős palackok sem feltétlenül szolgálnak tovább üdítős palackként, gyakran készül pl. szőnyeg vagy más műszálból készült termék belőlük. A polietilén palackok is nagy valószínűséggel válnak egy Tetra Pak-os doboz belső vékony műanyag borításává az újrahasznosítás során.
A jelenlegi gazdasági helyzet egyszerűen nem kedvez a műanyagok hatékony és széleskörű újrahasznosításának. Még azok a vállalatok sem, amelyek ténylegesen elkötelezettek az újrahasznosítás mellett, tudnak igazi gazdasági előnyt teremteni. Ennek egyik oka az is, hogy egy újrahasznosítási logó mögött igazándiból bármi is állhat, az újrahasznosíthatóság, mint elméleti lehetőségtől kezdve egy teljesen zárt újrahasznosítási értékláncig bármi. Mindemellett sem a gyártók, sem a felhasználók a környezetszennyezés vagy a szeméttelepek fenntartásának költségeit közvetlenül. Sokak szerint a szemétkezelés költségeinek és a szeméttelepek fenntartásának dotálása a lehető legrosszabb megoldás, főleg azért, mert ez a gazdasági hozzáállás miatt szűnik meg jórészt az újrahasznosítás értéktermelésének lehetőségét.
Az új műanyagok ára elképesztően alacsony, és az újrahasznosított műanyagok árának ezzel kell versenyeznie. A 2010-es évek elején néhány vállalat elkezdett komolyabban foglalkozni az újrahasznosított műanyagokból készített alapanyagok használatával, de ahogy az évtized végére az olaj ár a 100 dollár hordónkénti szint alá csökkent, az ipari érdeklődés nagyrésze elpárolgott. A vállalati szereplők egyszerűen nem fognak tudni még akár egy 10%-os felárat sem lenyelni egy kevésbé jó minőségű alternatív alapanyagért, ha a vásárlók nem hajlandóak egy hasonló árprémiumot elfogadni a végső termékért. Ezt pl. egy szén-visszaforgatással összekapcsolt árazási mechanizmussal talán elő lehetne segíteni, a piaci kereteket jórészt megtartva.
A kémiai visszaforgatás, vagyis az, amikor az újrahasznosított műanyagokat nem közvetlenül használja fel az ipar, hanem a műanyaggyártás egy folyamatába forgatja azt vissza köztes alapanyagként, talán megoldást jelenthet a mostani helyzetre. Az ilyesfajta visszaforgatás kevésbé érzékeny a szennyeződésekre, és a végeredményként kapott műanyag teljesen egyenértékű tulajdonságaiban az olajból gyártott verzióval. Ezzel aztán az újrahasznosítás kényszercsökkentett árazását is el lehet majd kerülni. Ilyen módon nem csak a szén-dioxid kibocsátás csökkenthető, de akár az ipari szereplők is érdekeltté tehetők az ilyen újrahasznosított alapanyagok felhasználásában, segítve egy pozitív visszacsatolás létrejöttét.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.